Bodolay: "Az előadásaink színvonala érdekel"

A szegedi kulturális élet vezető hírei között szerepelt

az elmúlt napokban

az a sajtótájékoztató, amelyen bemutatkozott Bodolay Géza, a Szegedi Nemzeti Színház új tagozatvezető főrendezője, akit tudatos, tapasztalt és színházához-társulatához ragaszkodó vezetőként jellemzett Gyüdi Sándor színigazgató. Ennyit röviden a háttérről, a SZEGEDma.hu a főrendezővel készített interjút, melyben a könnyeden komoly válaszok emblematikusan tükrözik az interjúalany művész-személyiségét.

- Köztudott az ön Szegedhez való korábbi kötődése, a szegedi emlékek motiválták abban, hogy elfogadja a főrendezői státuszt?

- Nem annyira az emlékek, mint inkább az aktív jelen lehetősége. De természetesen szeretem a szegedi múltamat is: Hamlettől a Próbababák báljáig. :)

- Bár bizonyára mindenkinek van elképzelése arról, hogy mi lehet a dolga egy főrendezőnek, pontosan milyen lehetőségekkel és kötelezettségekkel jár ez a megbízatás, mit irányít, felügyel a színházban?

- Nagyon szeretném magam is pontosítani mindezt. A kérdés minden Színházban mindenkor az: ki miben dönt, dönthet. Alapvetően csak az előadásaink minél magasabb európai és magyar - sőt: fordított sorrendben: magyar és európai színvonala érdekel. Meg az, hogy ha irodalmi kedvem támad, akkor: írhassam - ha tetszik: Bulgakovot követve - a „Színház" szót nagy betűvel, függetlenül az akadémiai helyesírási szabályzattól.

- Mit várhat öntől a közönség: újítás, formabontás, vagy a hagyományos színdarabok, illetve rendezések lesznek túlsúlyban a következő évadban?

- Az összes fenti fogalmak együtt nem érnek fel egy Weöres-verssel. Idézném, a kedves érdeklődők kedvéért: „Beszélhetnek a kortársak, /hogy így lássak, meg úgy lássak/ Falon vakon kaparásznak - ezt nevezik ők látásnak. / Egy-egy irányba mutatnak, ezért mondom őket vaknak. / - Mint a gyermek, nézzél szerte. - / Máris nem vagy vakság verte." :) Mindjárt éjfél van, és nincs kedvem filoszként pontosítani a "gugli" segedelmével a Weöres-idézetemet. A lényege mindenképpen ez. :)

- Korábban a kecskeméti Katona József Színház direktoraként tevékenykedett, lát hasonlóságot a szegedi és a kecskeméti intézmények között, és ha igen, miben?

- Nem egyszerűen „korábban" és „valaha" - ahogy ezt nemrég valami orgánumban olvashattam, hanem: az elmúlt TÍZ évben. Ezzel a teljesítménnyel a kecskeméti katona József Színház 113 éves történelmében a harmadik hely az enyém,

Radó

15 és

Mariházy

12 éve után. Sorrendben utóbb Kecskeméten a legendás

Lendvay Ferenc

következik: hét évvel. :) Engem valaha ő akart rábeszélni a színházigazgatásra, ahogy egyébként éppen Szegeden

Sándor János,

egykori főrendezőm mondta ki először - legnagyobb megrökönyödésemre, hogy lehetnék egyszer az utódja. A rököny részemről annak szólt, hogy épp akkor jöttem ki a főiskoláról, és eszem ágában sem volt az akkor kötelező hatalomnak megfelelni. Az „Intézmény" mókás és bizarr kifejezés a Színházra. Kétségtelen, hogy mindkét városban többen használják e szót, de alapvetően nem a Közönségünk. A Közönség azért jár hozzánk, hogy nézze a színészeket, illetve a táncosokat és énekeseket - egyáltalán: az Előadásokat. Ez feltétlenül közös a két városban. Kecskeméten nincs folyó. Szegeden meg még villamos is van. :)