Kultúra

Érsek Dóra: „Ma is van mondanivalója az operának…”

Érsek Dóra: „Ma is van mondanivalója az operának…”

2008. szeptember 17., szerda
Érsek Dóra: „Ma is van mondanivalója az operának…”

Új tagok a Szegedi Nemzeti Színházban - 1.

Fotók: Gémes Sándor

Kilépek a liftből, és hallom, hogy egy gyönyörű női hang szűrődik ki valamelyik helyiségből. Valaki énekel - amúgy „operásan"... Mert az operának van és lehet még jövője, legalábbis határozottan ezt állítja Érsek Dóra operaénekesnő, a Szegedi Nemzeti Színház magánénekesként szerződtetett egyik új tagja, akit egy interjúval mutatunk be olvasóinknak.

- Itt vagyunk az évad elején, és önt mint a Nemzeti Színház operatagozatának egyik új jövevényét köszönthetjük. De hogyan látja énekesnőként az opera jelenlegi helyzetét, mennyire megbecsült műfaj, van jövője?

- Azt gondolom, hogy sokkal nagyobb teret lehetne nyitni az operának, mint amekkorát most kap. Valóban nagyon fontos cél, hogy a fiatalokat behozzuk a színházba az operaelőadásokra. A nyitánygála alatt is úgy láttam, hogy inkább az idősebb generáció érdeklődése mutatkozott meg. Úgy vélem, az előadásmód nagyon sokat segíthet ezen, tehát ha nem operamúzeumot játsszunk - persze a maga helyén szükség van a régi kosztümös előadásokra is -, de ha nyitni akarunk a fiatalság felé, akkor muszáj lépést tartanunk a világgal. Meg kell találni azt a stílust, ami nem önmagáért, öncélúan modern, hanem a mű mondanivalójának a mai közönséghez való eljutását segíti. Ezért használjunk modern eszközöket akár látványban, akár koncepcióban, gondolatiságban. Ahogy Nyugaton már gyakorlat, Magyarországon is korszerűsíteni kell az operát, mert maga a műfaj és a mondanivalója nem avítt, sőt, ellenkezőleg, teljesen időszerű gondolatokat hordoz.

Szegedre vezetett az út

- Tanulmányai során korábban Győr, Pest és Bécs zeneakadémiáin is megfordult. Milyen érzés most Szegeden lenni, ismerte Szegedet korábban?

- Nem ismertem, két hónapja lakom itt, de ilyen rövid idő alatt is sikerült megszeretnem. Egy kisvárosból, Mosonmagyaróvárról származom, a gimnázium után kerültem fel Budapestre. A főváros nagy élmény volt, úgy éreztem, hogy otthon vagyok e nyüzsgésben és a kulturális pezsgésben, és most - tíz év után -, hogy idekerültem Szegedre, úgy tűnik, ebben a városban találtam meg az arany középutat, ahogyan mondani szokás, a nagyváros minden előnye kisvárosi bájjal.

- Miért döntött Szeged mellett?

- Azt kell mondanom, hogy az út ide vezetett. Ha egy fiatal énekes vidéki színházhoz kerül, abból nagyon sokat tanulhat. Jelentős szerepekkel bízhatják meg, itt valóban a deszkákon tanulhatja a szakmát. Ez egy pár évtizeddel ezelőtt teljesen természetes volt, manapság már nem, mivel túl sok az énekes, és kevés az operajátszó hely.

Pál Tamás

, a Szegedi Nemzeti Színház I. karmestere tanárom volt a Zeneakadémián az operaszakon, vele dolgoztam múlt nyáron is egy Poldini-opera bemutatóján. Ő vetette fel, hogy jöjjek előénekelni Szegedre. Meghallgatott

Gyüdi Sándor

, aki meglepetésemre tagságot ajánlott. Elég hamar el tudtuk dönteni, hogy belevágunk, mert sem a férjem, sem én nem voltunk sehol lekötve.

„Jókor találtak meg a szerepek..."

- Milyennek találja a szerepeket, amiket az évadra kapott?

- Az első szerepem, a Principessa, vagyis Bouillon hercegnő

Cilea

operájában nagyon komoly feladat.

Pál Tamás

útmutatása alapján tudjuk, hogy a darabban megjelenő alakok valóban történelmi személyiségek voltak, és olvastam

Scribe

drámáját is, amiből a szövegkönyv készült. A hercegnő kezében tartja - illetve igyekszik tartani - a cselekmény összes szálát, mindent ő mozgat, még a férje és annak szeretője is egy általa mozgatott bábu, de a politikai események alakításában is tevékenyen részt vesz. Hasonló szereppel nem találkoztam még, e drámai figura megjelenítése nagy kihívás lesz, bár a hercegnő áriáját korábban énekeltem már versenyeken is. A következő szerepem Cherubino lesz a Figaro házasságában. Egy szerep, amit egyetlen mezzoszopránnak sem szabad kihagynia - egy kamaszfiút eljátszani

Mozart

zenéjével - soha rosszabbat.

- És nem maradhat el Bartók sem, illetve a Berlioz-opera Margit-szerepe, ami szintén nem ismeretlen ön előtt.

- Bartók A kékszakállú herceg várában Judit szerepe kellemes meglepetésként ért, örülök a partneremnek is,

Altorjay Tamással

játszom majd ezt az érzelmileg és zeneileg is sokrétű művet. Az utolsó pedig

Berlioz

Faust elkárhozásának Margit szerepe. Valóban, a diplomaelőadásomon

Gounod

Margitját alakítottam, húzott verzióban, így a szereplő lelki világa már nem ismeretlen számomra.

- Mennyire fárasztó végigénekelni egy operát?

- Ha az ember igazán ott van testben és lélekben, akkor előadás közben nem érzi a fáradtságot. Azt hiszem, jókor találtak meg ezek a darabok, ha korábban ajánlották volna fel, még nem vállaltam volna őket ilyen biztonsággal.

Dr. Opera

- 2004-ben magánénekesi végzettséget szerzett, és rá két évre jött az operaénekesi diploma. Hogyan lesz valakiből operaénekes?

- A főiskolai magánénekesi diploma is elegendő lehet az operaénekesi pályához, én azonban mindenképpen szerettem volna

Kovalik Balázstól

színjátszást tanulni, ezért végeztem el a posztgraduális operaszakot is. Ami a kezdeteket illeti, a szokásos történet: már kicsi koromtól kezdve... Valóban óvodás korom óta jártam zeneiskolába, tíz évig zongoráztam is. Az énekesi pálya melletti döntésemről úgy szól a családi legenda, hogy tizennégy évesen kijelentettem, hogy operaénekes leszek, pedig azt hiszem, addig nem is hallottam operát és a családunkban sem volt zenész, s a komolyzenének sem volt semmiféle hagyománya. Egyszerűen éreztem, hogy a könnyűzene nem az én utam, korábban viszont népdalokat énekeltem, sokáig érdekelt is ez a műfaj, de olyan visszajelzéseket kaptam, hogy az én hangom nem népzenére való.

- És mindemellett még doktorandusz hallgató a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen.

- Egy nagyon kedves mesterem,

Békés András

, az Operaház volt főrendezője az operatörténet órákon olyan elképesztő tudással, az előadástörténet olyan naprakész ismeretével tanított minket, hogy felismertem, mennyire izgalmas téma lehet azt vizsgálni, hogy hogyan változott az elmúlt ötven évben az operajátszás a világon. Ez lesz a doktori disszertációm témája is.

- Opera elméletben és gyakorlatban. Mást is szokott azért még énekelni?

- Az opera mellett kortárs és romantikus szerzőktől is szívesen énekelek dalokat, így

Sosztakovicstól

, vagy

Poulenctől

, illetve

William Bolcomtól

is - egy tőle származó dalt éppen a nyitánygálán is énekeltem.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.