Szentivánéji álom: a tündérkirálynő vallomásai

Estefelé élénken felhangzanak már a Szentivánéji álom próbájának dallamai a Dóm téren, egyre jobban felkeltve az arra járók kíváncsiságát. Egy ilyen próba előtt beszélgettünk Janza Katával, aki Titániát, a tündérkirálynőt alakítja a darabban a Szegedi Szabadtéri Játékokon.

- A múlt heti közönségtalálkozó alkalmával többször is kiemelték, mennyire személyre szabottnak érzik mindannyian a szerepeiket. Ön konkrétan hogyan éli meg ezt az alakítást?

- Nagyon élvezem ezt a szerepet, régen találkoztam olyan karakterrel, amelynek a megformálása ilyen kézenfekvő volt számomra. Valahogyan rögtön egy nyelvet beszéltünk

Kerényi Miklós Gábor

rendezővel, nagyon hasonlított az elképzelésünk. A környezetemtől is olyan visszajelzést kapok, hogy ez a szerep nagyon én vagyok. Nagy könnyebbséget jelentett, hogy az alkotók ránk találták ki a szerepeket, és a partnerem is, az Oberont alakító

Szabó P. Szilveszter

egy olyan társ, akivel tizenkét éve dolgozunk együtt szinte minden egyes főszerepünkben, és már a szemünk villanásából is megértjük egymást.

- Erőteljesnek érzi a karaktert?

- Igen. Titánia a darabban a „nagyon nő", az összes női szeszélyével, aki úgy veszi le a lábáról Oberont, hogy az észre sem veszi. Vagy a másik arcát mutatja, amikor ténylegesen használja az erejét, és akkor a taktikus, nagyon okos, ugyanakkor közben érzéki nőt látjuk benne. Ez nekem nagyon tetszik, „nagyon nőnek" lenni a színpadon - ez fantasztikus dolog.

Világmusical született

- Ön szereplőként mit gondol, a műfaji egyszerűsítés ellenére marad valami a shakespeare-i gondolatvilágból a darabban?

- A Kerényi Miklós Gábor -

Szakcsi Lakatos Béla

-

Müller Péter Sziámi

-hármas nagyon jól tudta aktualizálni a shakespeare-i szövegvilág mondanivalóját, úgy, hogy közben tökéletesen érződik

Shakespeare

is a darabban. Sziámi szokta mondani, hogy nagyon kevesen foglalkoznak azzal a szinte közhelyszerű problémával, hogy nem jó fele megy a világ... Ő maximálisan megtalálta a műben az erre vonatkozó shakespeare-i jelzéseket, és zseniálisan hangsúlyozta azt a mondanivalót, hogy oda kellene figyelnünk egymásra és a világra.

- Nagy várakozással tekint a közönség a darabra.

- Magam is úgy érzem, hogy most tudunk valami olyat alkotni, amiben talán elsők lehetünk, ami bárhol a világon megállná a helyét, mert egy olyan világzenét sikerült írnia Szakcsi Lakatos Bélának, amelyben nagyon sokféle zenei stílusnak és irányzatnak a jegyei megtalálhatók a népzenétől a gipsy-motívumokig. A közönség megszokott már tőlünk egyfajta musicalstílust, de ez most valami különleges lesz azáltal a virtus által, amit az alkotók kölcsönöznek a musicalnek. Azt a lelkesedést és szeretetet, ami bennünk van most a zene és a darab iránt, biztosan meg fogják érezni a nézők is.

A tündérkirálynő sem kivétel

- A korábbi drámaibb, történelmi személyekre épülő musicalbeli alakításaival szemben itt most szerelem és tündérvilág tárul elénk - ez mondhatni mese.

- Én eddig is hittem abban, hogy van valamiféle misztikus szellemvilág körülöttünk, amelyben ugyanúgy a szerelem, a szerelmi csatározások körül forog minden, mint a mienkben - és ez alól a tündérkirálynő sem kivétel... Gyönyörű jelenet az, amikor a szerelmesek lemondanak a varázserejükről, a láthatatlan és halhatatlan szellemlétről azért, hogy egymáséi lehessenek. Mert a szerelem mindig győz. Egyre jobban kell a mese az embereknek, és egyre jobban igénylik azt, hogy ebben a zűrzavarban, ami körülöttük van, ki tudjanak kicsit ülni egy kis szigetre, és azt tudják mondani, hogy igenis, arra a két órára ki akarok kapcsolódni. Remélem ugyanakkor, hogy a mese egyben elgondolkodtató is lesz, hiszen éppen „Keró" a garancia arra, hogy lesz a darabnak olyan üzenete, amit a nézők magukkal tudnak vinni...