Új kötet Klebelsberg Kuno igazi arcáról

A két világháború közötti időszak legendás kultuszminisztere, Klebelsberg Kuno életének és munkásságának kevésbé ismert fejezeteit mutatja be „A legnagyobb álmú magyar kultuszminiszter" címmel nemrégiben Szegeden megjelent tanulmánykötet. A Miklós Péter (képünkön) történész-muzeológus szerkesztette munka minden bizonnyal hozzájárul a magyar művelődéspolitikában meghatározó szerepet betöltő miniszter életművének reálisabb értékeléséhez.

„

Klebelsberg Kuno

tevékenysége a modern korral foglalkozó történészek mellett többnyire a kulturális és oktatási szakterületeken tevékenykedők számára ismert. Ezt a kört szélesítve a könyvvel meg szeretnék szólítani valamennyi, a kulturális értékek megőrzése és ápolása iránt fogékony polgárt, abban bízva, hogy kötetünk segítségével jobban megismerik majd a két világháború közötti magyar művelődéspolitika alapjait megteremtő miniszter munkásságát" - írja bevezetőjében a szerkesztő,

Miklós Péter

, az SZTE Történeti Intézet és a Fekete Ház munkatársa, a SZEGEDma.hu publicistája.

A népiskolák atyja

Az 1922-1931 között a kultuszminiszeri tisztséget betöltő Klebelsberg munkássága máig is vitatott, megítélése összemosódik a Horthy-rendszerről kialakított - nem feltétlenül pontos és objektív - képpel. Miklós Péter szerint a hosszú tagadás helyét a hallgatás kezdte felváltani, ezért is lehet különösen fontos a most megjelent kötet: „Nagyon nehéz a dolga a mai kutatásnak, hiszen több mint negyvenéves hátrányt kell behoznia. Klebelsberget az államszocializmus korában reakciós kultuszminiszerként, a Horthy-fasizmus lelkes kiszolgálójaként tartották számon, csak a rendszerváltás után kezdődhetett meg lassú rehabilitálása". Klebelsberget ugyanakkor a magyar művelődéspolitika egyik legnagyobb alakjaként tarthatjuk számon. Legnagyobb munkája a közel ötezer tanítói lakás és népiskola létrehozása és működtetése, ami az analfabétizmus ellen folytatott küzdelem, a paraszti sorból érkező magyar értelmiségi elit kinevelésének lett fontos eszköze.

Központtá tette Szegedet

Ugyanakkor - sorolja tovább Miklós Péter - Szeged is rengeteget köszönhet neki: a város arculatát, a Dóm teret, a templomot, a püspöki palotát, a természettudományi kar épületeit, a klinikasort mind az ő minisztersége, irányítása alatt építették, az ő közreműködésével vált a Tisza-parti kisváros egyetemi központtá és katolikus egyházmegyei székhellyé. „Azt is tudni kell, hogy a köztudatban még mindig zsidókorlátozóként élő Klebelsberg nevéhez fűződik a húszas évek végén a numerus clausus megszüntetése. Ezt egyébként elsősorban a németség ellen irányították, hiszen a klebelsbergi neonacionalizmus és kultúrfölény egyik legnagyobb tézise az volt, hogy a magyarság bizonyítsa be a germán kultúrkörtől független entitását. Politikai nemzetként értelmezte a nemzetet, azaz ennyiben a klasszikus liberálisokhoz csatlakozva felismerte, hogy vallásától és anyanyelvétől függetlenül mindenki a magyar nemzet részének tekinthető, aki a magyar állam polgára akar lenni" - mondja a történész. Miklós Péter mindezek tükrében elgondolkodtatónak tartja, hogy bár Szegeden közterületet neveztek el a miniszterről, s szobrot is állítottak tiszteletére - mindkettőt polgári városvezetés idejében -, úgy tűnik, jelenleg sem a város, sem az egyetem nem törődik igazán a klebelsbergi életművel.

Olvasmányos, egységes életrajzi mű szükséges

A Belvedere Meridionale kiadó gondozásában megjelent új kötet a tavaly októberben Klebelsberg halálának 75. évfordulója alkalmából a Bálint Sándor Szellemi Örökségéért Alapítvány - melynek a szerkesztő kuratóriumi elnöke - által rendezett konferencia tudományos-szakmai előadásaira épül, de kiegészül a téma legjelesebb szakértőinek tanulmányaival is.

A szövegek többsége vagy a szerzője, vagy a témája révén kötődik Szegedhez, a szegedi nagytájhoz. Néhány ezek közül, csak ízelítőképpen! A Klebelsbergről három kiadást megért monográfiát jegyző

T. Kiss Tamás

két írása olvasható a könyvben: az egyik életének és munkásságának fő vonalait mutatja be, a másik egyházpolitikáját elemzi.

Ujváry Gábor

a külföldi magyar intézetekről, a klebelsbergi kulturális külpolitikáról értekezik,

Sipos József

1922-es belügyminiszterségét vázolja.

Bogoly József Ágoston

a kultúratudomány módszertanával végzett, új típusú kutatásaiba enged bepillantást.

Minker Emil

a szegedi egyetem kolozsvári hagyományait, 1921-1928 közti történetét veszi górcső alá,

Jancsák Csaba

a tanítóképző főiskola és az egyetem kapcsolatának kezdeteiről ír,

Koncz Sándor

a Hódmezővásárhely külterületén alapított klebelsbergi népiskolák működését ábrázolja. Miklós Péter Klebelsberg 1930-as tervét mutatja be: eszerint az egyetem mellett hittudományi kar jött volna létre a református többsége megtörése érdekében. A SZEGEDma.hu munkatársa,

Haág Zalán

pedig a klebelsbergi értékeléshez ad szempontokat. A szerkesztő - mint mondja - teljes mértékben egyetért azzal, amit a könyvbemutatón

Szegfű László

korábbi tanszékvezető főiskolai tanár és

Zombori István

megyei múzeumigazgató megfogalmazott. Miklós Péter szerint is sok ilyen kötetre, konferenciára, kutatásra van szükség ahhoz, hogy egy olvasmányos, a középiskolások és egyetemisták számára is forgatható, egységes Klebelsberg-életrajz szülessen, mely segítheti az objektív tájékozódást, az életmű hiteles megismerését.