Kultúra

Szandál és saru: kézzel varrt bőrcipők

Szandál és saru: kézzel varrt bőrcipők

2008. június 2., hétfő
Szandál és saru: kézzel varrt bőrcipők

Kézművesek a hídi vásárban IV.

Fotók: Gémes Sándor

Idén kilencedik alkalommal rendezték meg – a Szeged napi rendezvénysorozat részeként – a májusi hídi vásárt. A lezárt Belvárosi hídra az ország minden tájáról érkeztek kézművesek, s árulták portékáikat. Nekünk sikerült bepillantanunk néhány kisiparos asztala mögé is…

Felkerestem

Muráti Kamilló

cipőkészítő standját is

(képeinken a lábbelikínálat)

, hiszen lassan már ötödik éve hordom a nyári kánikulákban azt a sarut, amit még a fiától vásároltam újszegedi garázsukban - a vásárban nem volt elég pénzem, és telefonon rendeltem egyet. „Így már nem tudna vásárolni" - válaszol a mester, miután a lábbelim történetét végighallgatja. „Visszavettem az iparból, már csak vásárokban árusítok. Járom hétvégente az országot, sőt külföldre, Olaszországba is gyakran lemegyek." A mesebeli névvel megáldott cipész elmondja, hogy általában a régi kuncsaftok járnak vissza hozzá; persze megjelenik az új generáció is, de csak szerényen, hiszen ők világmárkákon nevelkedtek, és nemigen tudják, mit jelent a bőrszandál. Amikor megkérdezem, hogy emiatt termel-e kevesebbet, a mester keserűen legyint.

„A minőséggel előbb utóbb meg lehetne nyerni a fiatalokat is, csakhogy a közterhek mázsányi súlyát kell mindeközben viselnem. És ettől már egy kicsit fáradt vagyok. A fiaim sem akarják követni az apjukat. A jelenlegi gazdasági körülmények nem kedveznek a hagyományos iparosoknak. Nekünk ugyan olyan feltételeknek kell megfelelnünk, mint a száz főt foglalkoztató üzemeknek. A városban a bőrdíszművesek 90 százaléka abbahagyta már az ipart. Ez köszönhető a multinacionális cégeknek, de főleg a saját szabályozási rendszerünknek. Németországban a saját szíjártóját megbecsüli az állam, nem pedig olyan körülményeket teremt, amelyek ellehetetlenítik" - mondja. S tovább folytatja: „Az olasz kolléga háromezer forintból előállít egy bőrszandált, annyiból én is előállítom (egyforma a bőr világpiaci ára). Az olasznak viszont ezer forint közterhe van az árun, és odaáll a vevő elé ötezer forintos áron. Nekem viszont a háromezer forintos szandálra háromezer-ötszáz forintnyi közteher jut! Így hogyan versenyezzek?" - teszi fel a költői kérdést Muráti Kamilló, aki búcsúzóul még annyit mond, hogy kezdi magát ugyanabban a mostoha helyzetben érezni, mint az átkosban, amikor gyerekként ő volt a gonosz maszek kölyke, pedig apja csak szorgalmasan dolgozott, mint ahogyan már évtizedek óta teszi ezt ő is...

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.