A gyermekvédelem és a nevelőszülői hivatás fontosságáról beszélt Kothencz János

Kothencz János Magyarországon a legnagyobb nem állami gyermekvédelmi szakellátási rendszer főigazgatója, az ÁGOTA Alapítvány alapítója, akit napjaink gyermekvédelmi szakellátásának aktualitásairól és a nevelőszülői hivatásról kérdezett az Origo. A szakember maga is állami gondoskodásban nőtt fel, az ő családjában egy saját és két fogadott gyermeket nevel. Ebből az egyik fogadott gyermeke ma már felnőtt életet él. Kothencz János nemcsak autentikus közreműködője a hazai gyermekvédelemnek, hanem előmozdítója is számos szakmai és szakmapolitikai törekvésnek. A lap többek között azokra a kérdésekre keresett választ, mint mit jelent ma nevelőszülőnek lenni, és egyáltalán, miért van rájuk szükség? Miért kellene, hogy több nevelőszülő fogadjon be állami gondoskodásban nevelkedő gyermeket?

Kothencz János úgy gondolja, hogy egy felnőtt demokráciában nem lehet monopol joga egyetlen közreműködőnek sem a szociálpolitikai szerepvállalás. Kiemelte, nincs ez másként hazánkban sem, hiszen több mint fél évszázadon át a hazai szociálpolitikai struktúra szinte kizárólagosan az állam kezében központosult. Egy olyan népjóléti struktúráról beszélünk, melyet annak előtte a nem állami közreműködők, mindenekelőtt a történelmi egyházak és civilek vittek a vállukon.

Mint fogalmazott,

A RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZ LÉTÉVEL SZINTE EGYIDŐS A KÜLÖNBÖZŐ BAJBA JUTOTTAKÉRT, RÁSZORULÓKÉRT VALÓ FELELŐSSÉGVÁLLALÁS ÉS AZ A SOKRÉTŰ SZOLGÁLAT, AMELY HOSSZÚ ÉVSZÁZADOKON ÁT TELJESEN TERMÉSZETES RÉSZÉT KÉPEZTE A KATOLIKUS EGYHÁZ KÜLDETÉSÉNEK.

Kitért arra is, ha csak XIII. Leó pápa Rerum novarum szociális enciklikáját idézzük fel, láthatja mindenki, hogy mennyire mélyről fakad az az elköteleződés, amiben az egyház szolidaritást vállal a nehezebb sorsot megélő embertársainkkal. Az államszocializmus évtizedei ellehetetlenítették ezt a küldetést, és nemcsak ezt a feladatvállalást, de az ehhez szükséges infrastruktúrát is elvették az egyháztól. Az utóbbi hosszú évek alatt egyfajta történelmi visszarendeződést láthatunk, amelyben, és talán ez a legfontosabb, egy társadalmi felelősségmegosztásnak az időszakát élhetjük meg. Tehát az egyik fontos szempont éppen az, hogy megoszthatjuk újra azt a felelősséget, amelyet eddig az állam szinte monopol jogként gyakorolt. A hazai gyermekvédelem sem kivétel ez alól, hiszen a különböző egyházi rendek és számos egyházmegye is nagyon sokrétű felelősséget vállalt évszázadokon át az elárvult gyermekekért és hátrányos helyzetű családokért. Napjaink újraéledő társadalmi felelősségmegosztásában a gyermekvédelmi szakellátás berkeiből is vállal újra feladatot az egyház és örvendetes módon a civil szféra is. Ha valami, akkor ez a folyamat és a benne vállalt felelősség történelmi léptékeit tekintve is hézagpótló jelentőségű a hazai szociálpolitikai struktúrában.

A másik fontos szempont az értékekre való nevelés, és a szocializáció lehetősége. Napjaink elidegenedő társadalmaiban, ahol a fogyasztói kultúra és a multikulturalizmus, valamint a globalizáció hatásai együtt a tradicionális és keresztény értékeket egyre inkább háttérbe szorítják, fontos, hogy ebben a hátráltatott körülményben is adni tudjunk valamit a jövő generációinak.

Egy gyermekvédelmi gondoskodásban élő fiatal esetében kiváltképp fontos, hogy találkozhasson a keresztény értékekkel. Egy családját vesztett fiatal számára a reménytelibb jövő, a gondviselésbe vetett hit, az egymásnak adható szeretet szinte garanciái lehetnek annak, hogy egészségesebb lelkülettel érkezhet haza ebbe a társadalomba.

Ugyanakkor kisebb esélye lehet annak, hogy ugyanennek a társadalomnak a perifériájára kallódjon. Az államszocializmus évtizedeiből megörökölt, túlintézményesedett struktúrák a gyermekvédelemben a konvencionális felügyeleti és szolgáltatói attitűdre rendezkedtek be. A nem állami közreműködök, legyenek azok egyházak vagy civil közösségek, a törődő, aggódó, személyre szabottabb bánásmód szemléletét hordozzák magukon. Más és más értékvilág az, ami alapján különbséget lehet tenni a régmúlt évtizedek hagyatéka és napjaink felelősségvállalóinak magatartása közt.

Egy szolgáltatói, felügyeleti attitűdben felnőtt, túlintézményesült struktúra gyermekének szocializálódásában kevésbé van jelen az olyan értékekre való nevelés fontossága, mint a nemzettudat, az evangélium vagy a család. Tehát ez az értékalapú felelősségvállalás fontos ebben a felelősségmegosztásban.

A harmadik szempont a gyermek fejlődésének hatékonyabb lehetőségét adja.

A teljes interjú ITT olvasható, amiben arra is választ ad:

• hogyan segít az állam a nevelőszülőknek akár anyagilag, akár más értelemben?
• mi kell ahhoz, hogy valaki nevelőszülővé váljon?
• mi a feladata egy nevelőszülőnek, és hogyan tudja segíteni a nála nevelkedő gyermek, gyermekek egészséges fejlődését, a biztonságos közeg megteremtését?
• mi a fő különbség az örökbefogadás és a nevelőszülőség között?
• kik tudnak segíteni a gyermekeknek a traumák feldolgozásában?
• miért „éri meg" nevelőszülőnek lenni?