100 évvel ezelőtt így írtak Szegeden a Tiszáról és az árvizek elleni küzdelemről

100 évvel ezelőtt, a Délmagyarország június 3-i, vasárnapi kiadásában - amely ekkor igazából nem is Délmagyarország volt, mert a trianoni békediktátum után Szegedre változtatta nevét és egészen 1925. májusáig ezen a néven jelent meg - hosszasan értekeztek a Tiszáról, az árvizekről, illetve ellenük való védekezésről.

A Tisza magyar folyó, Nagymagyarországban ered, az országot derékban ketté szeli és még az ország határain belül ömlik a nagy Dunába. Vizbősége kisebb mint a Duna, a Száva vagy Dráva folyóké, azonban hazai jelentőségét egyelőre a Duna múlja felül. A magyar néplélek által teremtett regék és dalok ezer változatban, rajongó szeretettel emlékeznek meg a kanyargó szőke Tiszáról.

Szegednek bölcsője és sírja egyaránt a Tisza, sokszor áldást, de néha pusztulást is hozott ez ős magyar városra. A Nilusról a történetírók mondják, hogy: Egyiptom a csodák országa, a Nilus ajándéka. Egyiptom földjének csodálatos termékenységét a Nilusnak köszönheti, ez a folyó látja el a termékenység áldásával, a szükséges nedvességgel és iszap lerakodással. A Tiszáról is el lehetett mondani, hogy a nagy magyar Alföld termékenységét áldásával fokozta a szabályozás előtt. A Tisza folyása Vásárosnaménytől kezdve kisebbedik, ugy hogy innen kezdve a világ egyik legcsekélyebb esésű folyójává válik. A Tisza folyó hossza forrásától torkolatáig egyenes vonalban 455 kilométer.

Szegeden a szabályozás előtti időről három kivételesen nagy árvizet ismerünk és pedig az 1712. évit, továbbá az 1830. évit, amikor az áradat a Tisza 0 pontja fölött 6.15 méterre, végül 1845 évit, amidőn 6.39 méterre emelkedett.

A Tisza folyónak zabolátlansága magával hozta, hogy az államhatalom gátat vessen az országos pusztításnak, továbbá hogy a hajózás érdekeit előmozdítsa, végül az ártereket az országnak megmentse és az árvizeknek gyors és szabad levonulását biztosítsa. A szabályozás megkezdése előtt a Tisza ártere mintegy 200 négyszögöl mértföld kiterjedésü volt. Egy négyszögmértföldben 10.000 kat. hold földterület foglaltatik, tehát 200 négyszögmértföld ármentése kétmillió kat. hotd termő földet adott vissza az agrikulturának, földeket, amelyen a legacélosabb buza terem, ahol a Tisza ága évezredeken keresztül termékenyitette iszspolásával a televény földet.

A történelmi feljegyzések szerint a Tisza folyó Szeged várost 1879. évben nem először pusztította el. Az 1712. évi nagy árviz első izben boritotta a hullámsirba a várost. Az 1770. évben ismét árviz okozta pusztulás volt. Az 1816. évben a városnak egy része viz alá került, az 1830. és 1845. években csak kétségbe esett küzdelem mentette meg Szeged várost az árviz pusztításától. Az 1816. évi nagy árvízről például az van feljegyezve, hogy oly nagy volt az áradat, hogy Szegedről a kikindai vásárra hajókon mentek a kereskedők és mesteremberek.

A Tisza szabályozása a mult század első felében mintegy 12 évi előkészület után indult meg, Vásárhelyi Pál mérnök tervei szerint. A tervek elfogadása után az 1846. évben, a munkálatok végrehajtására megalakult a Tírzavölgyi társulat és ennek a társulatnak megalakítója gróf Széchenyi István volt. Vásárhelyi Pál a munka megkezdése után nemsokára, még 1846-ban meghalt. Ekkor a kormány meghívta Paleocapa Péter mérnököt, a Lombad-velencei épitesi cs. kir. főigazgatót, hogy utmutatást adjon a tovább építésre.

Az 1848-49. évi forradalom azonban a munka folytatását megakasztotta. Az 1850. évben a szabályozás folytatását a kormány vette a kezébe. Ez időtől kezdve fokozatosan, a lehető legszorgalmasabb munkával és törvényhozási intézkedésekkel folytatták a Tisza szabályozást.

Az 1876., 1877. és 1879. évi nagy árvizek az egész ország közvéleményét felhangolták a Tisza szabályozás elhibázott munkái ellen. Szeged várost már 1876. évben fenyegette az áradat veszedelme. Amit emberi erő meglehetett a város megmentésére, Szeged város közönsége azt megtette. A percsorai védekezés vezetője Váradi Ignác mérnök volt. Munkáját siker koronázta, a város megmenekült. Háláját a város ugy fejezte ki iránta, hogy elnevezte „Percsorai hős"-nek. Később mint a Sövényháza-Szegedi ármentesitő társulat igazgató-főmérnöke halt el.

Az állandővá vált árvíz-veszedelem Szeged város legkiválóbb fiaiból vizi szakértőket, vizvédelmi tekintélyeket nevelt. Ilyen tekintélyek voltak különösen Pillich Kálmán ügyvvéd, Novák József volt városi tiszti főügyész, később a Pallavicini-uradalom jószágigazgatója és dr. Lázár György főügyész, majd polgármester.

A két utóbbi a Tiszavölgyi társulatban és a parlamenti szakbizottságokban országos tekintéllyel birt. Dr. Lázár György polgármester életének és munkásságának egyik legfőbb céljául tekintette, hogy Szeged város az árviz ellen minden körülmények között biztositva legyen. Ezt a célját elérte, államsegéllyel megépült a körtöltés és befejeztetett a város alatti tiszai védvonal felmagasitása és biztonsági kiépítése is. Életcéljának egy másik feladatát a Fehértónak hasznositását, illetőleg halastóvá leendő kiképzését nem birta befejezni. Ez a nagy feladat utódjaira vár.

Midőn Szeged város az 1879. évi árviz következtében elpusztult, az ország közvéleménye felzudult a vizszabályozási szakértők ellen. Ennek következménye lett, hogy az elméleti tudósok helyett a vizépitészetnek kiválólag tapasztalt és gyakorlati emberei vették át a Tiszaszabályozás folytatását.

Szeged város közönségének a tiszai áradások ellen való küzdelme óriási összegeket nvelt el. Csak az 1876. évi árviz elleni küzdelme 600 000 forintjába került. Az 1877. évben pedig a Wagner-féle fürdő előtt partbiztonsági célból, hogy a partszakadásokat megakadályozza, összevasalt fenyőcölöpökre 40.000 forintot költött. Ezek a cölöpök az ár elvonulása után eltűntek, elvitte magával a Tisza s a part pedig újra beszakadt. Ha a Tiszára nem kellett volna Szegednek kincseket költeni, régen a legrendezettebb várossá lehetett volna tenni abból a pénzből, amit árvizvédekezésre forditottunk a XIX. században.

Az 1879. évi árvizkatasztrófa után is többször fenyegette a várost árvizveszedelem. 1880-ban nagyobb volt az áradat, mint mikor a várost hullámsírba temette. Az idő is nagyon kedvezőtlen volt a védekezésre. Állandóan esett, a védtöltéseket sárrá vált földből kellett építeni. Ennek azonban nem volt kellő ellenállása, igy a véd töltések több helyen megcsúsztak, sőt be is szakadtak. A védekezést Tisza Lajos királyi biztos személyesen vezette. A rendkívüli hatalom, ami kezében volt, megmentette a várost az elemek pusztításától. Katonaságot rendelt ki a védekezésre amennyi csak kellett, éjjel-nappal szakadatlanul, váltott erőkkel folyt a munka, az ázott földet zsákokba rakták, elébe cölöpöket vertek és rőzsével rakták meg a cölöpök mögötti első sort, hogy a hullámverés a földes zsákokat ki ne hordja, el ne mossa. A csuszamlásokat és szakadásokat emberi fallal fogták fel, mig mögöttük a védtöltés el nem készült.

A gigászi küzdelemnek meg lett az eredménye. A város megmenekült. Ez az uj veszedelem késztette az államhatalmat arra, hogy Szeged védelmére a körtöltést mielőbb kiépíttesse, hogy a város minden veszedelemmel szemben, emberi számítás szerint biztosítva legyen.

Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter végre elrendelte a nagy munkát, azonban hogy a munka elrendeltetett és gyorsan befejeztetett, kizárólag Lázár György polgármesternek az érdeme. Legyen áldott az emléke.

Az 1880. évi árvizveszedelem elmulta után még két izben volt rendkívüli magas árviz, amelyek az előző árvizek szintmagasságát meghaladták. Az egyik 1895-ben, a másik 1919-ben. Ez időkben azonban a körtöltés már ki volt épitve, igy a város lakosságában nem keltett nagyobb nyugtalanságot és közvetlen veszély nem fenyegette a várost.

A Tisza árvize ellen Szegednek jövőre is kell védekezni, ez a védekezés azonban most jelentékenyen könnyebb, mint a múltban, mert biztos alapon védekezhetünk. A védelmi bástyákra azonban vigyázni kell és azokat jó karban kell tartani, mert az idő vasfoga másként elpusztítja őket is.