

Már alapból az is furcsa, hogy ezeket a ránézésre is magánházakat társasházként kezelik. Mindegyik épülethez kis előkert, udvar is társul, de az épületek különálló, elkerített egységet alkotnak. A szabályok szerint a társasházi törvény vonatkozik a házakra, de a gyakorlatban nincs semmi közösen, minden lakó által használt terület.
A még álló épületek többsége az önkormányzat tulajdonában van, de magántulajdonosok is vannak, arányait tekintve 78-22 százalék az önkormányzat „javára”.
A Cserepes sori gettó néven ismert és emlegetett házak egy része romos, lakatlan vagy éppen önkényes lakásfoglalók által lakott. Ezek a házak egy kivételével az önkormányzat tulajdonában vannak.
Ezek azok az épületek, amiket az önkormányzati sajtó rendre megmutat a szegedieknek
és ezzel indokolja, hogy a területen lévő építmények értéktelenek, a lakói igénytelenségben élnek, azaz megérettek a felszámolásra.




De van egy „maroknyi” lakástulajdonos, akik rendben tartják otthonukat és nem csak a lehetőségeikhez mérten, hanem azon felül is gondozzák, szépítik lakókörnyezetüket.
Ők azok, akiket az önkormányzat -idézzük az ott lakók egyikét- ki akar semmizni
és valós megoldás nélkül, mielőbb ki akar telepíteni a lakhelyükről. A vita évek óta húzódik, az önkormányzat minden eszközt bevet a költözésük érdekében.




A SzegedMA az elmúlt hónapokban is többször foglalkozott a Cserepes sori ingatlanokkal. Az októberi közgyűlésen is téma volt a lakók és az épületek sorsa. Ott, a város vezetői és a baloldali képviselők súlyos, a lakóknak teljesen ellentmondó kijelentéseket tettek. A következő napokban megpróbálunk utánajárni annak, hogy mi lehet a valós helyzet a Cserepes sor 9-14 ingatlanokkal.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.