Közélet

Az urivi hídfő hősei: áldozatok két óriási kalapácsfej közt

Az urivi hídfő hősei: áldozatok két óriási kalapácsfej közt

2022. január 23., vasárnap
Az urivi hídfő hősei: áldozatok két óriási kalapácsfej közt

Don-kanyar, 1943 januárja. Gyilkos hideg volt azokban a napokban arrafelé. Mínusz 40 fokot is rögzített a hadtestnapló. A bakák gúnyája nem az ilyen farkasordító hidegre készült, szinte halálra fagytak. És így várták a ruszki gőzhengert.

A végkifejlet, mint tudnivaló, tragikus. De mielőtt elérünk a történetben odáig, idézzük fel az előzményeket. 1942 nyara. A német követelésre felállított 2. magyar hadsereget a keleti frontra irányítják. Feladata szinte teljesíthetetlen: Voronyezs és Pavlovszk között építsen ki védvonalat, és ezenközben számolja a Vörös Hadsereg hídfőállásait. Csakhogy a létszámban jelentős, ám felszereltségét tekintve korszerűtlen alakulat erre nem volt alkalmas. Haditechnikai hiányosságai erőtlenné tették. És láss csodát: sikerült, amire egy lukas garast nem adtak volna a szakértők. A lebecsült 2. magyar hadsereg

mérnöki pontossággal

teljesíti feladatát. Megsemmisíti a szovjet hídfőállásokat, és kiépít több mint 200 kilométer hosszú védvonalat. A hadtörténet dicsőségként jegyzi ezt a teljesítményt. Ez is a szomorú emlékű alakulathoz krónikájához tartozik. A hősies helytállás ugyanakkor nagy áldozatot követelt: ott, a távoli harcmezőn ért véget 27 ezer katona élete. Jött aztán 1943 januárja. A hónap tizenkettedik napján a megvédeni kívánt Don-kanyarban már mindhárom haderő elfoglalta helyét: az urivi arcvonal északi pontján a Vörös Hadsereg tankhadosztálya, az ellenoldalon a német Cramer-alakulatok. És a két roppant kalapácsfej között a kis magyar sereg, a páncélosok elleni küzdelemre szinte egyáltalán nem alkalmas „könnyű” hadosztály. És megint megtörténik az, ami a csoda pillanatai közé sorolható: a szinte elsöprő túlerővel szemben

hősiesen helytáll

a magyar alakulat. Megtorpanásra készteti, sőt, visszaveri az első támadásokat. Közben azonban nagy veszteségeket szenved. A hadvezetés a némethez fordul, ám az csak jelentéktelen erőt küld. Az északabbra tolt III. hadtest kész ugyan segíteni, de hamar kitűnik, tankjai a hatalmas hóban nem érhetnek oda időben. És másnap a szovjet henger ismét beindul. Bekövetkezik az, amit tisztánlátó katonai vezetők megjósoltak: a vörös áradat megállítása a Don mellett – reménytelen küldetés. És a kezdetben az urivi hídfőt sikerrel védő magyarok ennek lesznek áldozatai. A jéghideg pokolban az állások nem sokáig tarthatók. Összeomlás. Két nap múlva már a scsucsjei hídfőben vannak az oroszok. A hátravonás megkezdődik. A III. hadtest küzd legtovább, de februárra már se fegyverzete, se ellátmánya. Néhány ezer harcos még kijut a halálos gyűrűből. Ki hogyan tud, menekül. Akár csak egy ökrösszekérrel, a semmiből előkerülve, mint egy fantom, hasonlatosan arra, akit csak a fantáziánk szült, s nem más, mint

egy időutazó Boldirevkából,

az a szellemalak, aki a harcosokat, egykori bajtársait kutatja időtlen idők óta.

Fotó: id. Konok Tamás, Fortepan

Magas férfi, csontsovány. Foszlófélben lévő véres katonaköpeny rajta. Megy, közben neveket sorol. Győrffy Antal. Született Szegeden. A keleti fronton fogságba esett, meghalt a vjatkai táborban. Ismeri valaki? Nincs válasz. Megy tovább, próbálkozik. Varga Márton, Apátfalva, 1889, meghalt Voronyezsnél, nyughelye: Igumnovo, 6. sír. Csönd a válasz. Újabb név a hórihorgas embertől: Kotogán Antal, Szeged, 1898, nyughelye a volszki hadifogoly kórház temetője. Mindhiába, erre sincs egy hang se. Még elmormol egy nevet. Csüggedten indul tovább. És akkor… Hogy mondta? – szólal meg valaki a sötétben. Palotás Mihály? Jaj, Istenem, ő a Miska bácsi, a nagybátyám! Boldirevkánál hadifogság, kényszermunka, de négy év múlva szabadult. Hazajött. Hol lelem meg? – kérdi izgatottan a katonaköpenyes. Csongrádon, a temetőben – így a válasz. Megnyúlik a megviselt arc. Szeme sarkában könnycsepp. Megfordul, csigalassúsággal útjára indul. Egy idő után a vérfoltos köpeny eltűnik a sarkon. Időutazó lenne? – mormogja a Palotás-rokon. És csak bámul a jelenés után, a messzeségbe.

Kiemelt kép: Fotó: id. Konok Tamás, Fortepan

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.