Bepanaszolta a szegedi újságírókat az egyház, amiért adventben buliztak!

Száz éve sem volt egyszerű a sajtó helyzete, ráadásul a városban akkora bulikat csaptak, hogy „soha olyan duhaj életet nem élt Szeged", mint akkoriban. Be is panaszolták az újságírókat, mert őrületes partit szerveztek, akkorát, hogy nem győztek magyarázkodni miatta. Azért sikerült!

Egy bizonyos Várhegyi József pápai prelátus nyílt levelét közölte le a Szegedi Napló 1921 november végén. Az egyházi méltóság azon háborodott fel, hogy hiába van advent, a keresztények legnagyobb ünnepe, amely az „elcsendesülésé” elsősorban; a szegedi újságírókat ez nem igen hatotta meg.

„Mindig szép és magasztos dolog volt a szegények gyámolitása, a résztvevő irgalom gyakorlása. Igen nagy örö­mömre szolgál, hogy az újságírók nemes testülete nemcsak szóval és tollal akarja hirdetni a felebaráti szeretet gyakorlását, hanem

E felett érzett örömömre azonban némi árnyat vet az a körülmény, hogy „A Szegedi Ujságirók Egyesülete“ min­den esetre inkább csak véletlenül, mint szándékosan

táncmulatsággal egybekötött szórakozó estélyét épen egyházilag tiltott időre, advent első napjaira tette. Ezen körülmény, ha figyelembe nem vétele szándékos volna, mélyen sértené Szeged kato­likus társadalmának vallási érzé­kenységét, annál is inkább, mivel az egyház által tiltott időben ren­dezendő e nyilvános mulatság elő­készítésében és a közönség figyel­mének fölkeltésében az ujságirók és napilapok azon tábora is részt vesz, mely programjába vette, hogy semmiben sem tűri a keresztény gondolat és világnézet sérelmét”

– ad hangot nem tetszésének Várhelyi József.

„Teljes szivemből óhajtanám az újságírói gárda eme nemes törek­véseit tehetségemhez képest támo­gatni. Az időpont azonban, amelyre a tervezett estély ki van tűzve, arra késztet, hogy a legnagyobb sajnálattal bár, de lelkipásztori köte­lességemhez képest Szeged város katolikus közönségét fölszólítsam, hogy egyházunk törvényeit szem előtt tartva, tartsák magukat távol” – teszi hozzá. Végül azt írta a méltóság, hogy „megvagyok győződve, hogy ezen kellemetlen kötelesség teljesí­tése alól föl fog engemet menteni az ujságirói gárda megértő belátása, az estély elhalasztása ál­tal, hiszen szent hitem, hogy leg­távolabb áll tőlük a keresztény társadalom világnézetének semmibe vétele”. Hozzátette azonban, hogy „ha a tervbevett estély az egyház által nem tiltott időre halasztatik, én és híveim leszünk annak leg­buzgóbb támogatói”.

Kissé megütve érezték magukat

Az újságírók hosszas írásban reagáltak a pápai prelátus feddő soraira. Azt írta a Szegedi Újságírók Egyesületének elnöke, Sz. Szigethy Vilmos, hogy közel két hete szervezik és hirdetik az eseményt, ami már olyan „előrehaladott stádiumban van, amikor a siker veszélyeztetése nélkül már; késő az elhalasztás, mert ezrekre mennek az előzetes költségeink”.

„Mi karácsonyi segélyakciót tervezünk, örültünk, hogy biztosithattuk a Tisza kapós helyiségeit, aki pedig jöve­delmet szeret elérni, tudhatja, mit jelent a hónapban harmadika.

Az adventi idővel annál kevésbé akartuk Szeged katolikus társadal­mának érzékenységét sérteni, mert mulatott a város máskor is advent­ben, sőt épp az idén, utánunk egy nappal, rendez táncmulatságot a délvidéki egyetemi ifjúság s adventbe esik a sokat emlegetett Barbaia- estély is" - folytatta.

"Kissé megütve érezzük hát magunkat, hogy éppen a mi mu­latságunk szúr szemet, annak is a tánc-része, amelyre pedig a leg­kisebb súlyt helyeztük. A világért sem akarunk vallásos érzületében bárkit háborgatni, a magam személyében vagyok leg­alább olyan jó katolikus, mint azok, akik csak ajkukon hordozzák a vallást, de nem szivükben; akik az irgalmasság cselekedeteit önérdekeik szolgálatába állitják, de irgalmat­lanok másokhoz" – tette hozzá.

Soha olyan duhaj életet nem élt Szeged, mint mostanában és Advent nem gyász

„Várhelyi József prelátus ur Öméltóságának megmondtam szóban, közlöm Írásban is, hogy soha olyan duhaj életet nem élt Szeged, mint mostanában.

- jegyzi meg Szigethy Vilmos, azonban udvariasan folytatja is. „Eszem ágában sincs, hogy hitvi­tát kezdjek, egyházi tudósokkal hogyan merném fölmérni az én gyönge tudásomat! De a hitem az enyém s azt sugallja néhány évti­zedes életen, amiből mindig csak adtam az emberiségnek, de nem kértem cserébe semmit, hogy Ad­vent nem gyász” - magyarázza.

„Aki fizikai fájdal­mat érzek emberi gonoszságokon, sóvárgó hittel és bizalommal vá­rom megszületését Krisztusnak. Mert jó néhányszor kell még meg­érkeznie, hogy az ő tanításait kö­vessék, ne a farizeusokét.

Aki is­mer, tudja, hogy bolond fejjel min­dig azt mondom, amit gondolok; nem vagyok brávó, hogy mosolygó ölelés közben tört használjak; gyűlölök és üldözök minden hazugsá­got, becstelenséget,

a főtiszte­lendő prelátus ur tiltakozására pedig ezeket, az estélyen is túlmenő, megjegyzéseket tartottam helyénvalónak. Soha senki és semmi ne sértse jobban Szegeden a keresz­tény érzületet, mint az újságírók estélye, akkor megjön a rég sóvár­gott egyetértés és béke” – közölte végül.