A szegedi III/III-as: Az önlövetű ügyvéd és derék besúgótársai, anno…

A „békés” hatvanas években járunk. Az emberekben megül a félelem. Persze, a megtorlás emléke még friss. És sokan vannak a titkokat fürkésző s érdekből jelentők: a belügy magánszorgalmú ügynökei. Senki sem lehet védett.

Fedőnév: a szükséges álca. Olykor még a tartótisztnek is gondolkodnia kellett, hogy kit is rejt a Briza vagy Sziklai név. A hiénák legtöbbje látszólag tisztes polgárként élte mindennapjait. Közülük ki önként lett szolga, kit zsarolással tettek azzá.

A vicces Mauser

Krenács főhadnagy szórakozottan ropogtatta ujjait. Épp úgy, mint amikor kihallgatásra készül. Ezúttal viszont nem kihallgatás volt soron. Gondolkodott, s ez a művelet nála olykor sok energiát igényelt. Nézegette az előtte lévő kérelmet. Még hogy névváltoztatás – mondta magában –, hát tudja ez a marha, mennyi adminisztrációt tol ezzel rám? Mauser helyett Mannilcher! Ez megőrült! – summázta. De aztán ráütötte a pecsétet a kérelemre. Nem akarta kockáztatni, hogy az érdemes besúgója megsértődjék… Nos, eddig a vízió. A benne szereplő kérelem egyébként valós, Krenács Márton főhadnagy is, szegedi III/III-as volt. A vamzer is valós: városszerte ismert ügyvéd, akinek fura hóbortjairól legendák szóltak. És valami titokzatos okból a besúgó-fedőnevét Mauserről Mannlicherre akarta változtatni. Puska ez is, az is… Az ügyvéd mások mellett bizalmasát, Bálint Sándort árulta el. Ő volt dr. Kormányos István. Az ember, aki az ötlövetű puska nevének viselőjeként a maga erejéből lett erkölcsi hulla. Egy „önlövetű” Mannlicher.

Sztahanovisták ideje

Egy besúgó – több megfigyelt. A tervet teljesíteni kell. Nem csoda hát, hogy Kormányos doktor másokról is szorgalmasan jelentett. Agglegény volt, pénze mint a pelyva, ideje is elég, hát kihasználta minden percét. Inni szeretett, s kiskocsmákban talált elég témát. De például az egyetemi lázongókat nem ott kellett keresni. Előtte viszont megnyílt miden filosz, hisz maga is kiválóan művelt ember volt. Jelentett hát az irodalomtörténész Péter Lászlóról is. S ha már az ő nevét említettem, íme, egy bizarr történet: az egyetemről egykor eltávolított s a börtönt megjárt rendszerellenes zseni a 2000-es évek elején állambiztonsági tanulmányt olvas. Hirtelen a saját neve üti szemen, a név után sokkoló titulus áll: Péter László ügynök. Ördög és pokol! Milyen gonoszság kell ahhoz, hogy egy besúgónak a tiszta erkölcsű tudós nevét adják? Amikor az ál-péterlászló szorgosan írta jelentéseit, az igazi Péter László már jó ideje a tököli internálótábor foglya volt. Hogy melyik vamzer bitorolta a nevét, nem tudni. Ma még…

Önvád és alkohol

Egy szegedi Madisz-titkár, bizonyos Koloszár Béla az első jelentését magánszorgalomból írta. Naiv rendszerhívőként. Aztán becserkészték, s amikor erre rájött, már késő volt. A hatalom szolgájává szegődött, s különös véget ért: alkoholista lett, a hányadékába fulladt bele, úgy találtak rá az Oroszlán utcában. A kommunista ügynökök sorsa ez? Nem. A legtöbb háborítatlanul élt. Ők egyébként gyűlölték azokat, akiket besúgtak, s akikből karrierjüket építették. Némelyikük soha nem tudott megszabadulni az önvádtól.