Közélet

Két mondatért négy év börtön: az iskolaállamosítás áldozata, 1948

Két mondatért négy év börtön: az iskolaállamosítás áldozata, 1948

2021. október 10., vasárnap
Két mondatért négy év börtön: az iskolaállamosítás áldozata, 1948

Ennek a történetnek mellékszereplője egy igazi mozgalmár: Szécsényi Istvánné. Egy korszak karrierjelképe is lehet. A szovjet mintára kreált nőszövetség megyei korifeusa volt. És kulcsfigura egy koncepciós perben.

Már jóval a tervezett törvényalkotás előtt megindult a propagandakampány: az újságokat elárasztották a felekezeti iskolák gyenge színvonaláról, avítt szellemiségéről írott cikkek. A közvélemény azonban meggyőzhetetlennek látszott.

A megfélemlítés módozatai

A hatalom mindent bevetett, hogy az ellenállást letörje. Felekezeti tanítókat kényszerítettek, hogy maguk kérjék az államosítást. Agitátoraikat mindenhová elküldték. Megkonstruált perek kezdődtek. A tiltakozókat börtönbe vetették, vagy – ha semmit nem tudtak rájuk bizonyítani – ítélet nélkül is internálták. Az ellenállásnak sok elfeledett hőse volt. Egyikük a fiatal katolikus pap: Szabó György káplán. 1922. október 22-én született Izsákon. A teológiát Vácott végezte, 1946-ban szentelték pappá. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában százoldalas dosszié lelhető fel róla. A belügyesek látták: nem fél. Vártak az alkalomra.

Egy korszak hosszú árnya

1947 szeptemberétől Mindszenten szolgált. Akkor már egy éve nyomoztak ellene, s meg is vádolták, hogy „demokráciaellenes hangulatot” szít a fiatalok körében. A tanúk viszont semmi terhelőt nem mondtak róla, így ebből nem lett „ügy”. Aztán kreáltak újabb vádat. A mindszenti leányiskolában ünnepséget tartottak anyák napján, s azon megjelent a nőszövetségi Szécsényiné. Pár szót szólt az anyaságról, majd lelkesen méltatni kezdte a közelgő államosítást – az egyházi iskola tanárai és diákjai előtt. A hitoktató, Szabó káplán erélyesen felszólította: fejezze be az ünneprontó szónoklatot, az iskolában ne politizáljon. A fiatal pap ellen a megindult a nyomozás. Hónapokig tartott, mire „tanúkat” találtak. Szeptember 30-án őrizetbe vették. Hamis vallomások szerint a nőnapi „akciót” az apácafőnöknő és a káplán előre megszervezte. Az ítélet: 4 év börtön. Másodfokon ezt a felére mérsékelték. Ráadásként – s ez valódi groteszk elem – a vagyona egynegyedétől is megfosztották, őt, akiről a jegyzőkönyv így szólt: vagyontalan.

Requiescat in pace

1950 nyarára a büntetése letelt. Már ki is állították a szabadulólevelét, de egy pillanatra sem lett szabad: átadták az ÁVH-nak. Ott aztán elrendelték a „népi demokratikus rendszer ellensége” internálását. Két év Kistarcsán. A meggyötört rab 1952-ben aztán valóban szabadult – nem tudni, hogy merő véletlen volt-e, de épp december 24-én. Micsoda cinizmus! Szenteste lódították ki a lágerkapun… A káplán aláírása ott szerepel azoké között, akik beírták nevüket rabtársuk, Nagy Tibor szegedi apátkanonok breviáriumába. Életéről aztán nem sokat tudni: a Katolikus Lexikon szűkszavú szócikke szerint Cegléden halt meg, 1967-ben, 45 évesen. Hogy ilyen fiatalon – mi más okozhatta volna, mint a börtön és az internálótábori rabság. Egyházi elismerést sosem kapott. Requiescat in pace. Nyugodjék békében.

Kiemelt kép: Fortepan

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.