Zöldfarsang

Rég kikopott név, május elseje ősi megnevezéseinek egyike a zöldfarsang, már csak a néprajzi munkákban jelenlévő szó, de ez az élet rendje, mondaná bámelyik tizenéves. És így igaz. Csak hát a meghaladott dolgok mindegyikét őrzi azért a közösségi emlékezet. Meg valamelyest még a szokásrend is, már ahol elég erős a tradíciók tisztelete.

Ősidőktől való, az archaikus-pogány kultúrában gyökerező szokás: a májusfaállítás. És zöldfarsangkor – május első napján – illő ezt tenni. Afféle ifjúi erőfölmutatás is ennek rítusa, aki próbálta már, pontosan tudja. Legalább tucatnyi jó kötésű fiatal kell hozzá. Szintúgy hasonló erőpróba a fölűllított májusfa megmászása, a bátorságigazoló mutatvány. A régi időkben a magyarok otthonvidékén minden faluban évről évre megtartották.

Sokkal kevésbé látványos, ámde kedves székelyföldi szokás volt a némely helyen még ma is ismert jakabfaállítás, másként hajnalfaütés: a lányos házak portája fölé tett zöldág. A népi hiedelemvilág szerint ez a szerelemébresztés rituális eszköze. A tavaszidő több pontján, jeles ünnepek környékén többféleképp megjelenő termékenységvarázsló szokásrendszer részei voltak ezek: bennük a természet megújulásának jelképeit leljük. Ma is bíztatást sugárzó szimbólumok.