Közélet

Valaki

Valaki

2021. május 2., vasárnap
Valaki

Csönd, éjszaka. Kicsi és nagy javában alszik. A parasztrokokó stílusú óra kattogása hallatszik csak, nappal észre se venni, pedig egyvégtében szolgál, teszi a dolgát, minden másodpercben finom katt’. És kész. Amúgy néma. De mégsem, mert az éjfél utáni mély csöndben, lám, megjön a hangja, vagyis hát ugyanolyan az, mint napközben, csak ilyenkor nem nyomja el semmiféle külső zaj a diszkrét kattanást.

És akkor váratlanul felhangzik egy szó: Valaki!

A kisfiúcska jó hangosan jelez. Nem cizellálja, csak röviden tudatja, segítség kellene. Valaki – így mondja, mert nem tudni, ki megy majd oda hozzá, anyja, apja, netán a testvére. És a „valaki” mindig érkezik, pillanatokon belül. A kívánság sokféle lehet, rossz álom után megnyugtatás, derékaljban a gyűrődés elrendezése, egy korty szomjoltó víz; vagy kisdologra kikísérés – hiszen sosem tudni, mi ólálkodik épp azon a párt méteren a fürdőszobáig, hiába, az éjszaka nemcsak hosszú, de ijesztő is egy efféle kisembernek.

Az idő telt, néhány hónap, vagy tán egy év is elmúlt, és a segélykérő jelzés, a Valaki! egy éjszaka átalakult. Attól fogva ez vette át a helyét: Mamán. Sürgős, esetben kétszer: Mamám, Mamám! Hát persze, tíz segélykérésből kilencszer sosem más hallotta meg elsőre: az édesanyja. Jószerével mindig ő. Így lett az a Valakiből a Mamám. Felnőtt korára ez lett a megszólítás – nem anyu, nem, mindig csak: Mamám! Az örök Valaki.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.