1982, új „honfoglalás” a szeri pusztán: ma 39 éve nyílt meg az emlékpark

Anonymus Krónikája szerint honfoglaló őseink első gyűlésének színhelye a Szeged- közeli Szer volt. Némely történészünk ezt kétségbe vonja. A Krónika sem lehet tökéletes, de a néprajztudós int: a monda „gyanútlan világa” időtálló forrás.

Az 1982-es avatás nem volt igazán ünnepélyes: megnyitotta kapuit az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark, és kész. Az akkori hatalom nemigen törődött vele, ez afféle kipipálandó dolog volt a 80-as években. Akkor már egyébként évek óta munka zajlott a terepen, épültek a
skanzen házai. A paraszti világ eltűnőben lévő emlékeit kívánták hitelesen megjeleníteni.

Az emlékpark „szíve”: az Árpád-emlékmű az őrálló oroszlánokkal s a csúcson a honfoglaló fejedelemmel. 1896-ra, a millenniumi ünnepségekre készült. Amikor tervbe vették, a közeli birtokokat uraló két város, Kecskemét és Szeged versengett az emlékműállítás jogáért. Az országgyűlés döntött: az akkori Sövényháza, a mai Ópusztaszer győzött. A hatalmas építmény a világmagyarság jelképe lett. Sokáig magányosan állt a pusztán. Aztán a négy évtized alatt köré hatalmas szabadtéri múzeum épült.

Ma már évről évre százezreket vonz. Emberek sokasága áll meg a donáti szélmalomnál, vagy a gátőrházat mintázó építménynél, betérnek a varázsos hangulatú tanyai népiskolába, emléket visznek a szatócsboltból. Aztán ott az eurázsiai sztyeppék világát idéző nomád park. A Csete György megálmodta jurtaváros. Melocco Miklós őserejű kőmonumentuma: a karjait a földbe mélyesztő parasztemberpár. És ott az Erdők temploma, a Szent Koronát idéző mamutfenyő ház, és az ezernyolcszáz év után meghalt fenyőóriás héttonnás darabja. A Rotundában ott a látnivalók sztárja: Feszty Árpád óriás körképe, a Magyarok bejövetele. És jönnek az év
rendezvényei: lovagi játékok, történelmi bemutatók, az íjászok, hagyományőrzők ezreit felvonultató íjásztalálkozó és a többi. Itt múltvárosban barangol a látogató. A magyar
őstörténet relikviái az Európába térésünk idejéről mesélnek. És a szeri legenda születéséről.

A szeri monostor maradványai környékén egyvégtében zajló ásatások mindig szolgáltak meglepetésekkel. Huszonöt éve volt: a kutató régészek egy napon az Árpád-kori bronzöntő műhely maradványára bukkantak. A siker pillanata! A legteljesebb műhely volt, amit az országban addig fölleltek. Csak egy baj adódott: a harangöntő gödörből darabjaira törve került elő az öntőforma. Nem volt senki, aki hitt volna benne, hogy valaha is ki fogják tudni önteni az ősi harangot. Vagyis valaki mégis bízott a szinte lehetetlenben: a restaurátor, Glattfelder Lúcia. Emberfeletti munkával rekonstruálta a formát: 2118 töredékből rakta össze! Soha azelőtt ilyet nem produkált senki. Aztán az első öntés – csalódás: a harang néma maradt. De
nem adták fel. A második öntésre megszületett az, ami épp olyan volt, mint őse. Megszólalt.

Szól máig is. Hiteles hang.