Egy levéllel kezdődött

1956 októberét írták. 10-e lehetett, aznap Alaksza Helmut másodéves joghallgató szokás szerint kinyitja postaládáját. Látja, egy boríték lapul benne. Fölbontja. Előkerül egy „Magyar diákok” jegyezte levél: beszámoló az oktatási reformokat követelő egyetemisták pár nappal előbbi tüntetéséről. Mellékelve egy röplap is, ezen október 22-ére egységes diáksztrájkra szólítják fel a fiatalokat. Követelésük valóságos provokáció: ne kötelező, csupán fakultatív legyen az orosz nyelv!

A fiú a levelet átadja barátjának, Lejtényi Andrásnak. Valami megindul: társaikkal másolatokat készítenek, „szegedi joghallgatók” aláírással kiegészítik. Megfogalmazzák: követelni kell mást is, például a szociális helyzetüket javító intézkedéseket. Egy érdekvédelmi diákszervezet megalakítását határozzák el. Szervezni kezdik, nevet adnak az „újszülöttnek”: MEFESZ. Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége.

Október 16-a, este. Az Auditórium Maximum padsorai tömve. Az egyetemisták között – mi sem természetesebb akkortájt… – civilbe öltözött belügyesek és önszorgalmú vamzerek hegyezik füleiket. Lázas hangulatú vitaest bontakozik ki. Kezdetben arról folyik a szó, miként reagáljanak a budapesti joghallgatók orosznyelv-oktatási bojkottfelhívására. De hamarosan kiderül, Szeged egyetemi polgárai sokkal merészebbet álmodnak, gyűlésük meghívóján is ez szerepel: „Teremtsünk szabadabb, igazi demokrata, önálló egyetemi életet!” A hangadók, a Kiss-Lejtényi-Tóth triumvirátus megfogalmazza az új célt: független, szabad diákszervezetet! A szellem kiszabadul a palackból. A hatalom tilalma ellenére megszületik a MEFESZ, a szabad akarat szövetsége, és négy nap múlva olyan viharos nagygyűlést rendeznek, hogy Budapestig csapnak a hullámai.

A következő napoknak a forgatókönyvét már nem a pártirodákban, s nem is az ávó-központban írják. Ahogy a szegedi kutató-könyvtáros, Gurszky István verses látomása szól: „Nem várjuk meg, hogy roppant / szélvihar rontson fejünkre, /amely kidönt. /A vihar mi vagyunk. / A nép, a nemzet. Milliós / sereg…”

Holnap október 23-a méltóságos napjára ébredünk.