Közélet

Egy hang a mélyből: Kassáig, Bécsig is eljutottak a forradalom szegedi hírei

Egy hang a mélyből: Kassáig, Bécsig is eljutottak a forradalom szegedi hírei

2020. október 27., kedd
Egy hang a mélyből: Kassáig, Bécsig is eljutottak a forradalom szegedi hírei

Csak egy rádiócső maradt. Ennyit sikerült megmentenie Pálházi Ernőnek abból az adókészülékből, amellyel 1956-ban tizenkét napon át küldte világgá a jelentéseket egy elszánt csapat. A rádióadó többi részét a forradalom bukása után elpusztították. Mondhatni, kicsinyes, primitív dolog – bosszút állni egy gépen…

Október 26-a volt. A nagy pillanat: megszólal a Széchenyi nevét viselő első szabad magyar rádió. A jel a Vasútigazgatóság pincemélyéből indult, s a MÁV hálózatát használva jutott el az országban mindenfelé. A határon túl is sok helyütt fogható volt.

Hogy is kezdődött? Szegényes a szakirodalom, a közhasznú netes világlexikon legyen segítségünkre. Az ötletgazda, Pálházi Ernő vasúti tiszt, mérnök a MÁV kiszolgált adóberendezésének felélesztésére és az adások megszervezésére csapatot toborzott. „Munkatársai, a vasutas rádiótávírászok és híradós katonák, Molnár Tibor, Brandenburg Katalin, Oláh József üzemképes állapotba hozták a berendezést és műsorszórásra alkalmassá tették. Ezen továbbították az egymást kereső családok leveleit, valamint a Záhonyi vasútállomásról érkező információkat. A szerkesztők a hírek mellett igyekeztek kulturális tartalommal feltölteni a rádió műsorát, ezekben közreműködtek a Szegedi Nemzeti Színház művészei, ismert szegediek. A műsorvezető Marosi Károly színművész volt. A stúdió munkáját Csapó János színész irányította, a szerkesztői munkákban Marosi Károly volt segítségükre, aki rádiós tapasztalatait a Szabad Európa Rádiónál szerezte. A színház művészei között aktívan közreműködött például Fogarassy Mária és Kovács Gyula.”

Október 26-ától november 6-áig szólt a „Széchenyi Rádió Szeged” hangja. Kivételes minőségben mentek az adások, Záhonyból, Sopronból jöttek a visszajelzések. Utólag olyan egyszerű… összeálltak, felkelőrádiót csináltak. Pedig – ugye – nem is voltak forradalmárok. Jaj, dehogynem! Csak nem puskával a kezükben. És ők is mindent kockáztattak. Félelmüket legyőzni tudó rádiósokként őrzi neveiket a szegedi tájékoztatás örökkrónikája.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.