A fák idén már nem nőnek tovább. Pihenőjüket töltik tavaszig. És ez nem is most következik be: úgy tarja a néphiedelem, hogy már az első Lőrinc-nap, az augusztusi elhozza ezt a változást. De ha nem hiszünk a népi tapasztalatnak, akkor higgyünk a botanikusoknak: szerintük pedig az újabb, a szeptember 5-ei Lőrinc bizonyosan beteljesíti a folyamatot, megakasztja fáink növekedését.
A naptári ősz szeptember elsejével már beköszöntött. A meteorológiai őszt majd csak akkortól számíthatjuk, amikor a lombhullató növények levelei teljesen sárgára váltanak, s az idő is hűvösre fordul. És itt van a harmadik évszakváltó nap: a napéjegyenlőség ideje. Ebben az évben ez 22-ére esik.
Holnap tehát megjön a második ősz-megerősítés. Délután következik be: a mi időnk szerint a fél 4-et követő első percben. Ekkor jutunk el az „őszponthoz”. E különös szó azt a pillanatot mutatja, amikor az égi egyenlítő – vagyis a mi földi egyenlítőnk égi vetülete – és a Nap pályasíkja 23 fokos szöget bezárva egy helyütt metszi egymást: a Nap ekkor itt, az őszpontban tartózkodik. És az éjszaka meg a nappal hossza ezen a jeles napon órára-percre azonos. Az érzetünk viszont ezt nem követi szolgai módon: a légkör fénytörő hatása miatt a valóságosnál percekkel előbb érzékeljük a Nap fényét, mint ahogy felbukkanna a horizonton, s este a fénytörés ugyanígy „meghamisítja” a napnyugta idejét. De akárhogy is van, mostantól a nappalok egye rövidülnek, a levegő mind hűvösebb lesz, lassan elő kell keresnünk az esernyőt s az átmeneti kabátot. Mert beváltatik az ősz ígérete.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.