Határáttörés, éjfélkor

1989 szeptembere, Prága: NDK-beli menekültek zsúfolódtak össze a nyugatnémet diplomáciai szolgálat felségterületének minden szabad négyzetméterén. El nem hagyhatják a védett helyet, aki kilépne az utcára, rögtön letartóztatnák, hazazsuppolnák, s otthon börtön várna rá. Mindenki szorong, fogyó reménnyel várakozik.

1989 szeptembere, Budapest: a Német Szövetségi Köztársaság konzulátusának minden szabad négyzetméterén keletnémet menekültek; akiknek nem jutott hely, odakint, a Nógrádi utca járdáján várakoznak. Nincs szorongás, nincs pánik. A zugligeti templomkertben és másutt is, rögtönzött sátortáborokban sorstársak kapnak helyet. Meg élelmet. És lelki bátorítást. Azokban a hetekben 48 ezer menekültnek nyújt segítséget a Máltai Szeretetszolgálat. Segít az egyház, civil szervezetek és magánemberek.

Már túl van az ország a feltűnést keltő augusztusi akción, a sopronpusztai pikniken, amikor is magyarok-osztrákok együtt ünnepeltek; s mellesleg kis időre megnyílott a határ, és az alkalomra váró keletnémetek – csak úgy: huss! – átzúdultak a szomszédba. A sógoroknál is, idehaza is sokan tudták a titkot, mindenki szemérmesen félrenézett, s aki tudott, menekült. Ez volt az előhang. Mert a titkos diplomáciai tárgyalások után készen volt már a terv az összes menekült előtti határnyitásra. Németh Miklós kormánya eltökélt volt abban, hogy egyetlen egy embert sem adnak ki az NDK-nak. A keletnémet külügy azonban tett még egy kísérletet: azt a kompromisszumot ajánlották, hogy ha a magyar kormány a kiadás mellett dönt, bárki, aki akar, szabadon Nyugatra mehet, de – natürlich…– csak az NDK-n keresztül! Kihirdették. És láss csodát: egyetlen egy jelentkező sem akadt. „Körülbelül ennyi volt bennük a bizalom a saját hatóságaik iránt” – mondta erről később Pozsgay Imre.

Elérkezett szeptember 10-e: éjfélkor megnyílott a határ. Megindult a menekülteáradat. És sírva, könnyek közt megkezdődött az örömünnep.

Két hónap múlva leomlott a berlini fal, a két Németorszég egyesült, a szocializmus agóniája vége felé közeledett. Magyarország pedig kiérdemelte a nyugati világ legnagyobb elismerését.