Közélet

Bivalytejes-túrós puliszka: egy költő utolsó vacsorája

Bivalytejes-túrós puliszka: egy költő utolsó vacsorája

2020. július 31., péntek
Bivalytejes-túrós puliszka: egy költő utolsó vacsorája

Várkonyi Balázs írása

1849 júliusának harmincadik napján vacsoravendégek ülnek asztalhoz Székelykeresztúron, Vargha Zsigmond portáján. Egy versből, amit a vendégek egyike, a fiatal költő írt a házigazda lányának, tudhatjuk, hogy mi volt a fogás: bivalytejes-túrós puliszka. A vendégek a vacsorát elköltik, aztán beszélgetés, poharazgatás. Közben az ifjú költő megírja a Vargha Rozikának ajánlott versét, a legenda szerint egy körtefa alatt. Másnap, 31-én reggel ama bizonyos fa alatt még elszavalja a házigazdának és a vendégseregnek az Egy gondolat bánt engemet című versét. Különös jóslat az – mert utána elindul az utolsó útjára. És a segesvári csatában örökre eltűnik. Ő volt – Hegedűs Géza szavaival – a „gyorsan elviharzó életű” ember: Petőfi Sándor. Akinek kevés időt hagyott a sors. Azon a végzetes napon Bem tábornok a költőt, kedves szárnysegédjét – hogy életét megkímélje – eltávolítja a csata sűrűjéből. Petőfi így a Sár-patak hídjáról kénytelen végignézni a szomorú vereséget. A hadvezér, Bem zsenialitása sem volt elég a hatszoros orosz-osztrák túlerővel szemben. A csata elveszett. Petőfi sorsát azóta homály fedi. Szemtanúk olykor egymásnak is ellentmondó vallomásaiból szájhagyománnyá lett, hogy a költőt menekülés közben Ispánkútnál dzsidások szúrták le. De mert holtteste soha nem került elő, éledtek az új legendák: terjedt az a történet, hogy az oroszok hadifogolyként Szibériába vitték, ott élt haláláig. A segesvári ütközet után száznegyven évvel, 1989-ben kutatócsapat indult, s egy barguzini temetőben leltek egy csontvázat – talán Petőfiét. Erre az állításra még nem került pont. A legenda szerint az utolsó – de soha elő nem került – vers egyetlen „tanúja”, a székelykeresztúri körtefa a múlt század 60-as éveiben vaspántokkal körbefogva bár, de még élt. Akkor márványtáblát helyeztek elé, amelyen Kányádi Sándor négysorosa hirdeti: „Haldoklik az öreg tanú, / Petőfi vén körtefája. / Azt beszélik, ő látta volt / verset írni utoljára.” A haldokló fa azóta kiszáradt. Egy fiatal vadócot ültettek helyébe, amit az „öregről” oltottak be. Ez a fa ma is él. Akárcsak Petőfi hagyatéka.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.