Megered majd fentrül az áldás?

Estére minden kiderül; az például, hogy Medárd merre fordítja sorsunkat a következőkben. A népi megfigyelés úgy tartja, ha tiszta marad az égbolt, aszály várható, ám ha eső jön, akkor negyven napig egyfolytában zuhogni fog.

A korántsem mindig megbízható időjós szentnek emléknapján az égi tünetek ráadásul sok másra is utalhatnak: a verőfény, a szikrázó napsütés hideg telet ígér, viszont a gyümölcsösökben gazdag termés lehet. A szőlőtőkék is a szokásosnál bővebben adakoznak ilyenkor, igaz, evvel együtt jár, hogy a bor savanykásabb lesz…

Június nyolcadik napjának e különös adottsága népi mondókák sokaságában jelenik meg: Medárdus napja ha tiszta, nem jő a rossz idő vissza; Medárd ha sírni kezd, negyven napig nem ereszt; Medárd előtt ne várj nyárt, utána dér nem tesz kárt. De hogy jön mindehhez a VI. században élt Szent Medárd püspök? Csupán az emléknapja révén. Személyesen semmi köze az időjósláshoz, az e nap környékén tapasztaltakat viszont évszázadok igazolták, s a megfigyelést már a késő középkorban följegyezték. Aztán egyik évben bevált, a másikban nem.

A Medárd-napi gyakori esőzések magyarázatát a kutatók így adják meg: az Ázsia déli vidékeire jellemző nyári monszun – amikor a tikkasztó meleget hatalmas zivatar kíséretében hosszan tartó esőzés váltja – Európában is előfordul, enyhébb formában. Amikor felmelegednek a kontinens belső területei, az Atlanti-óceán felől hűvös, párás levegő tódul a felemelkedő meleg légtömegek helyébe, s ez kiváltja a hidegfront-betörést, a dörgéssel, villámlással érkező felhőszakadást. Ez a jelenség az oka, hogy Szent Iván hava, június a legcsapadékosabb hónapunk. Az egykori földművelők megfigyeléséről és várakozásáról a középkori verselő deák, Istvánffy Miklós ekként írt: Hogyha a fellegekből nem hullana olykor a zápor, akkor a nap sugarán egyre csak égne a föld, veszne a drága kalász a tüzes, vad nyári hevektől: Így a paraszt essőt félve, remegve remél. Várja Medárd napját: Megered majd fentrül az áldás és a kiszikkadt rét újra virul, felüdül.