Így érintette Csongrád megyét Trianon

A trianoni békediktátum századik évfordulója alkalmából egy történész segítségével felidézzük, mit is veszített Csongrád megye az országcsonkítás során.

– Csongrád megyét közvetlenül is érintették a terület-elcsatolások ugyanis a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz került Horgos község és környéke, összesen 107 négyzetkilométer, illetve több mint nyolcezer lakos – kezdte a múltidézést dr. Gali Máté, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos munkatársa. – Horgost 1941 tavaszán, Jugoszlávia összeomlásakor a magyar csapatok visszafoglalták, ám a háború végével a település ismét Jugoszláviához került, és azóta is a délszláv állam része – tette hozzá.

Csongrád vármegye egy 1910-es térképen (Forrás: Wikipédia)

Dr. Gali Máté elmondta, Csongrád 1920 után határ menti területté vált, így a megye addigi gazdasági kapcsolatai megrendültek, mert az újonnan húzott határok módosították a térség gazdasági viszonyait, illetve a vonzáscentrumok korábban kialakult rendjét. – A dél felé irányuló kereskedelem gyakorlatilag megszűnt, és újabb kapcsolatok a vasúti és közúti közlekedés hiánya, illetve elégtelensége miatt csak igen nehezen jöttek létre. Az élelmiszeripart érzékeny veszteségek érték – részletezte. Kiemelte, a határvárossá lett Szegedmegőrizte, illetve a városba menekítette a több megyényi hatáskörrel bíró ipari és kereskedelmi hivatalokat, államhatalmi és államigazgatási szerveket, továbbá kulturális intézményeket. – 1920-tól a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Szegedre költözése növelte a város kulturális jelentőségét. A csanádi püspök Szegedre költözése után – 1923-tól – a város a római katolikus egyházi szervezet keretébe püspöki helynökség székhelyeként illeszkedett be – hangsúlyozta.

Trianon szülte Gyálarétet

A trianoni békediktátum értelmében a Szegedtől mintegy tíz kilométerre található Gyála község a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz került. A település egy kis része azonban Magyarországon maradt és Gyálarét néven önálló községgé szerveződött. Gyálarét 1921 és 1945 között Csanád–Arad–Torontál egyesített vármegye, majd öt évig Csanád vármegye Torontáli járásának volt a része. 1950-ben Csongrád megye Szegedi járásához került. 1973 óta pedig Szeged részét képezi.

dr. Gali Máté megemlítette, hogy a trianoni békediktátum némiképp hatást gyakorolt Békés és Csongrád megye agrárnépességének belföldi munkavállalási lehetőségeire is. – Az első világháború előtt az igen termékeny Mezőföldre a felvidéki vármegyék mellett Békésből és Csongrádból is érkeztek mezőgazdasági idénymunkások, úgynevezett „summások”. Az ország északi peremterületeinek elcsatolása után azonban a „summások” nagy része kiesett, így a megmaradt kibocsátó területeknek az addigiaknál nagyobb idénymunkás-szükségletet kellett kielégíteniük – összegezte.

Barátibb elképzelések

– Az olasz és francia béke-előkészítő bizottságok a békekongresszuson nem álltak elő konkrét határjavaslatokkal, szemben az angolokkal és az amerikaiakkal. Az angolok Magyarországnál hagyták volna a Csallóközt, a partiumi részt, Bácskát és a baranyai háromszöget. Az amerikai béke-előkészítő bizottság ezen felül meghagyta volna Kárpátalját is. Az angolok és az amerikaiak is az 1910-es magyar népszámlálási statisztikákból dolgoztak, ami községsorosan ismertette a települések lakosságának anyanyelvi megoszlását – fogalmazott dr. Gali Máté.