Életüket ennek szentelték

Semmelweis-nap: az egészségügy szolgálatosainak ünnepe.

Az édesanya, aki sokaknak példát jelent, a közszférában dolgozik. Annak is egy érzékeny pontján: az egészségügyben. A holnap neki különleges alkalom: a sürgősségi osztályok, ügyeletek – tudnivaló –sosem állnak le, de a szerda a gyógyszertárak és az orvosi rendelők munkatársai számára a pihenésé. Hát hogyne, július elseje az ő ünnepük! Egy olyan valaki tiszteletnapja, aki hivatásjelkép, áldozatkészség-minta, egy XIX. századi kifogástalan úr és remek orvos: az anyák megmentője, Semmelweis Ignác. Akinek küzdelmes élete után másfél évszázaddal érkezett a legmagasabb elismerés: az egészségügyi világszervezet nemzetközi bizottsága a gyermekágyi lázzal kapcsolatos felfedezéseit 2013-ban „A világ emlékezete” program részének nyilvánította.

Az édesanya, aki holnap biztosan gondol majd a példaképre is, valamikor egy kórház fertőző osztályán dolgozott. Különleges óvintézkedések, védőfelszerelés, figyelem minden pillanatban – egy ilyen helyen ez természetes. De, mint tudnivaló, az ördög nem alszik. Akkor éjszaka sem aludt. Új beteg érkezett, vérvétel, vizsgálatok, infúzió. És akkor, a tán ezredik sikeres vénapreparálás után egyetlen egyszer elég volt egy rossz mozdulat. Tűszúrás. Szinte észrevétlen. De azonnal tudták, baj van.

A fertőzés kis híján végzetes lett. Az édesanya viszont szívós asszony. Az orvosok tették a dolgukat, mint máskor. S miközben mindent úgy csináltak, ahogy egyébként is, de biztosan eszükbe jutott a sok közösen átdogozott műszak, a hétvégi ügyeletek, a krízisszolgálat, ahol elmosódik a különbség orvos és nővér között. Mert egyik a másik nélkül nem megy semmire.

Amikor nagy sokára felgyógyult, ment volna vissza a szolgálati helyére. Nem engedték. Főnökei azt mondták, kétszer nem tehetnek konckára egy életet. Azóta a körzeti rendelőben nyugalmasabb a munkája; azt is ugyanolyan gonddal végzi. A betegek szeretik, profizmusát elismerik. Sokszor két műszakot visz, mert az orvosok, ha helyettesítőt keresnek, elsőként őt kérik. Most, szerdán tehát pihen. Biztosan eszébe jutnak egykori kollégái, akiknek – mint neki is egykor – most sem lehet szünet, hiszen a kórházak, sürgősségi osztályok állandó szolgálatosai. Csütörtökön aztán ő is ott lesz a rendelőben. Mosolyogva. A betegekkel most is kedves lesz, gondos, figyelmes. Idősödve is, honnét a lelkierő? Lánya mondja: azok közül való az édesanyja, akik az életüket ennek szentelték. Hogy közben a lába is, a gerince is fáj? Csak rá tartozik. A fájdalom az, ami teljesen az övé…