A zúgó szél ideje

Pünkösd ünnepébe érünk. Várkonyi Balázs írása.

Ígéret hava: ez május, a régiek szavával. Az a hónap, amely rendszerint előhívja a mozgó- vagy vándorünnepet, pünkösdöt. A megújulás ígéretét a népdal is hirdeti: „Piros pünkösd napján mindenek újulnak”. Pünkösd ünnepe a vallásos embernek a szakrális tartalmat jelenti. Másnak a kora nyári „kinyílott időt”. Balassi Bálint Borivóknak való című verse – amely nem egyszerű nyárköszöntő, hanem az ünnep mélyébe hatol – könnyed természeti képpel indít: „Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje, / Mindent egészséggel látogató ege, / Hosszú úton járókot könnyebbítő szele! / Te nyitod rózsákot meg illatozásra…” Egy másik középkori nyelvemlék, a Péchi Lukács Nagyszombati Kalendáriumából való verstöredék így mondja: „Pinkesd fivekkel, zöld levelekkel ékes. / Álmot is hoznak kifolyó kutak szép ropogással”. Az álmot hozó tavasz örömnapja is a pünkösd, amikor házról házra járva a lánysereg köszöntőt mondott – valamikor régen… Püskösdikirályné-járásnak hívta ezt a nép, s ez is a megtisztulást volt hivatva jelképezni.

De ez a jeles nap elsőként is az egyház születésének pillanatát idézi. A húsvétot követő ötvenedik napot a népi emlékezet ezzel a szóval illeti: szentlélekáradás. Jézus utolsó földi jelenése ez, amikor visszatér, hogy tanítványait elindítsa az úton. Két évezrede megkezdett út ez. Megvilágosodásuk pillanatát az Újszövetség Károli Gáspár archaikus-veretes fordításában így beszéli el: „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok.”

A templomokban a kereszténység pünkösdünnepén hangoznak el az Olvasmány e kulcsmondatai. Bennük a különös pillanat idézése: a tanítványok serege a „zúgó szélnek zendülésével” kapja meg a késztetést, hogy a világot járva igehirdetők legyenek. Útnak indulásuk az egyház élettel való megtöltésének kezdetét jelképezi. A keresztények hite szerint az első mérföldkő ez egy soha véget nem érő úton.