Egyik olvasónk most az írta, hogy téliesítette is ideiglenes otthonát. – Bivakot épített a hajléktalan a megszokott helyén – kezdte a levelét Ferenc, aki képeket is készített a padról.Mint látható, a férfi a hideg ellen úgy próbál védekezni, ahogy a hegymászók a hegyen, beburkolózva, egy hatalmas nejlonnal takarva testét. Ezt nevezik bivakolásnak.
Olvasónk beszélgetett is a hajléktalannal, aki elmondta, hogy nagyon sokan megállnak nála és van néhány ember, aki rendszeresen segíti őt ruhával, étellel. – Megkérdeztem tőle, hogy bárki hivatalos személy kereste-e őt, kínált-e segítséget neki. Azt mondta, hogy novemberben, ahogy az úr mondta, "önkormányzatis" emberek megkérdezték miért nem megy szállóra és szüksége van-e valamire, de azóta csak a rendőrök néztek rá egyszer-egyszer - mondta olvasónk. Ferenc úgy gondolja, hogy a városban élő hajléktalanok közül sokan jobb sorsra érdemesebbek annál, mint amiben élnek, viszont úgy tűnik, hogy segítő kezet ők sem kapnak az önkormányzattól. – Sajnos azt látom, hogy a sokszor csak apró segítségre váró szerencsétlen emberek isszák meg annak a levét, hogy a városban részeg hajléktalanok nyilvános helyen végzik a dolgukat és agresszíven koldulnak. Egy kalap alá vannak véve és ugyanúgy nem foglalkozik velük senki, mint ahogy nem foglalkoznak a nyáron tucatjával a városban randalírozó hajléktalanokkal sem – zárta levelét. A hajléktalankérdés évek óta megoldatlan Szegeden. Bár télen, a hideg beálltával kevesebben töltik közülük a mindennapokat a belvárosban, az már évek óta tendencia, hogy a jó idő érkeztével ellepik a belvárost, megbotránkoztató viselkedésük pedig nemcsak a szegedieket, hanem a városba érkező vendégeket is zavarja. A szegedi városvezetés mindezt tétlen szemléli hosszú ideje, tudomást sem véve az egyre kritikusabb helyzetről.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.