Múltidéző 18. rész: A meghiúsult szegedi vonateltérítés története

1988 szeptemberében egy a bő

s-nagymarosi vízlépcső mellett tüntető egyén, az első magyarországi vonateltérítéssel kívánta felhívni a figyelmet az ügy fontosságára. A vasutasok lélekjelenlétének köszönhetően azonban kudarcba fulladt az eltérítési kísérlet.

Orosházáról írt levelet az Indóház című vasúti magazinnak Viszkok István, a MÁV Békéscsabai Gépészeti Főnökség ma már nyugdíjas oktató főmozdonyvezetője. Az eltérítésre kiszemelt M62 sorozatú dízelmozdony vezetőjeként az egyik főszereplője volt a Szeged rendező pályaudvaron megtörtént, hétköznapinak egyáltalán nem nevezhető esetnek. A bős-nagymarosi vízlépcső szükségessége mellett állást foglaló, az elkövetéskor 26 esztendős Szabó Pál négy korsó sör és egy fél rum legurítása után érezte úgy, tenni kell valamit az ügyért – írja a magazin. Ahogy azt az Indóház is megírta, Viszkok István a korabeli Vasút című újság hasábjain így emlékezett vissza a szeptember 12-éről 13-ára virradó éjszaka fejleményeire: - Azon a napon Polgár Sándor vontatási vonatkísérővel az M62059 számú mozdonyon teljesítettünk szolgálatot. Békéscsabára továbbítottuk a 70754 számú tolatóvonatot. 23 óra 50 perckor ráálltunk a vonatra, és fékpróbára vártunk, amikor egy férfi fellépett a vezetőállásba. - Akkor mehetünk – mondta. - Hová? – kérdeztük egyszerre. - Ceglédre – válaszolta. - Mi Békéscsabára megyünk. - Ceglédre - ismételte meg határozottan, majd hozzátette: - Uraim, ez a vonat el van térítve.

Egy M62-es sorozatszámú, "Szergej" becenévre hallgató mozdonyt próbált meg eltéríteni Szabó Pál a szegedi rendező pályaudvaron 1988. szeptember 12-én. (Képünk illusztráció, fotó Wikipedia) .

Ezzel rátette a kezét a kollégám vállára, a másikkal pedig egy konyhakést szegezett a nyakának. Meglepődtünk, hiszen gépkísérőnek néztük, de az ismeretlen férfi folytatta: - Meg is mondom miért! Tiltakozni akarok a bős-nagymarosi vízlépcső megépítése mellett. Erre nincs más lehetőségem. - Miért nem írja meg levélben? – kérdeztem tőle. - Ha írok levelet, azt nem olvassák el. De ha ezt a vonatot eltérítem, odafigyelnek – volt a válasz. A nyomaték kedvéért újra kiadta a jelszót: - Indulhatunk.” Viszkok elhatározta, hogy semmilyen körülmények között nem indul el. Megpróbálta jobb belátásra bírni Szabót, azt javasolta, hogy kapcsolják le a mozdonyt és csak azzal menjenek Ceglédre, de az eltérítő ragaszkodott a teljes szerelvényhez.

A mozdonyvezetőnek sikerült az eltérítőt rávennie arra, hogy a vontatási vonatkísérőt engedje leszállni, viszont így már ő került közvetlen életveszélybe: az elkövető nekiszegezte a kést. A mozdonyról leugró Polgár azonban segítségért kiáltott, ezt hallva Szabó kilépett a B végi vezetőállásról az előtérbe, erre a mozdonyvezető a pillanatot kihasználva berántotta az ajtót.

Közben odaért a segítség: Kokavecz András mozdonyvezető, Dobó Imre vontatási vonatkísérő és ott volt Polgár Sándor is – a túlerő láttán Szabó megadta magát – olvasható az Indóház cikkében. Az ügyet gyorsított eljárással tárgyalta a Szegedi Városi Bíróság. A korabeli híradások megemlítették, hogy Szabó mozdonyrádión „közvetítette” volna tiltakozó akcióját. Szerencséjére ilyen berendezés nem állt a rendelkezésére, máskülönben tettét terrorcselekménynek minősítik, aminek büntetési tétele akár 15 év is lehetett volna. Így viszont olcsón megúszta: a bíróság Szabó Pált egy év börtönre ítélte, és két évre eltiltotta a közügyektől.

Felhasznált irodalom: Indóház Vasúti Magazin XIV. évfolyam 4. szám: A meghiúsult szegedi vonateltérítés (Kiemelt képünk illusztráció, fotó: wikipedia)