Szeged – szép város. Annak ellenére is, hogy évek óta Botka László a polgármester, mert ő sem tud mindent elrontani - írja a Blogstar.hu-n Kecskés István.
A délutáni séta még az ősz elején is kellemes. Ha valaki szereti nézegetni a régi, amúgy védettséget élvező házakat, annak nincs is jobb hely, mint a Gogol utca. Minden téglából visszaköszön a történelem és közben ott van a megújulás reménye, hiszen nagyban zajlik a munka egy-egy épületen. Az más kérdés, hogy miért kell mindent kiforgatni a sarkából és kidobni az antik nyílászárókat fémkeretes modern ablakokra és ajtókra cserélni, de a fejlődés már csak ilyen. A Jósika utca ugyanez. Az egyik kapualjból két idős hölgy lép ki. Szájuk előtt maszk, hangosan köhögnek. "Mi a baj?" – fordulok hozzájuk. "Ne is kérdezze, ez a por…" "Milyen por?" Szemerkél az eső, lengedezik a szél. A rádió sem beszélt arról, hogy Szegeden nagy lenne a szállópor koncentrátum. "Ez az építkezés tönkretesz minket – kezdi egyikük és végeláthatatlan panaszt zúdít az ismeretlen nyakába. – Június óta ez megy. Akkor kezdték a felújítást itt a Gogol utcában, azóta pokol az életünk. Nem az a baj, hogy fejlődik a város, szebbek lesznek a házak, hanem az a barbarizmus, ami itt történik. Nem tisztelnek ezek az emberek itt semmi, a felső szintről csak úgy szórják le a sittet, a gerendákat. Az egész nyár úgy ment el, hogy nem tudtunk szellőztetni. Mást sem csináltunk, csak takarítottuk az erkélyeket, a folyósokat. Van a házba egy nyolcvan feletti bácsi. Öreg… Egy lépést nem tudott tenni a szabadlevegőn, mert egyből fulladozni kezdett." Miközben beszélünk puffanásokat hallani. Valóban zúg le a törmelék a másodikról. Csak úgy, kézből az utcára meg az udvarra. Mit lehet tenni? "Ne is mondja. Számtalanszor fordultunk már az önkormányzathoz, de Botka emberei mindig csak annyit mondtak, hogy adjuk be és akkor majd az ügyintézési határidők figyelembevételével lépnek. Addig mi megfulladunk… Meg azt is mondták, hogy már úgyis mindjárt végeznek. Három hónapja tart ez az egész rettenet, kicsit olyan, mintha sosem lenne vége. Amúgy meg úgy tudjuk, hogy ha ezzel az épülettel végeznek, akkor jön a következő. Pokoli…" Jó az önkormányzat nem segít, de akkor még mindig ott van a jó öreg kommunikáció. Hátha meg lehet beszélni a vállalkozóval, hogy a munkásai fegyelmezetlensége – teljesen szabálytalan csak úgy kidobni a sittet az utcára, vagy a belső kertbe – komoly kellemetlenségeket okoz a szomszédoknak. "Ugyan… Én megpróbáltam. Egyszerű volt a válasz: megfenyegetett és elhordott mindennek a főnök, aki nem is olyan rég, még nem kint volt, hanem bent. Egy olyan rácsos helyen. Érti ugye?" A közös képviselő sem jutott egyről a kettőre az ügyben, így a lakók csak nyelik a port. Búcsúzunk. Közben elmegy mellettünk egy munkás, aki éppen végzett. Ruháját csapkodva porzik el mellettünk. Önmagát sem kímélte. Persze ez az ő baja.
Kecskés István
Forrás:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.