Oszter Sándor betyárfilmmel térhet vissza a vászonra

Győri gimnazistaként egy vers elmondásával hívta fel magára Illyés Gyula figyelmét. Később Rózsa Sándor máig emlékezetes figurájának megformálásával vált a tanyavilág betyárkirályává. Ma pedig Antal Nimróddal karöltve újra egy nagy betyárfilm elkészítéséről álmodik.

– Van a Bajza utca sarkán egy kis palota. Kisasszony, ha unatkozik, jöjjön el oda, a kapuja mindig tárva, a gazdája magát várja. Szép kisasszony, jó kisasszony, jöjjön el oda – dúdolta el nevetve Oszter Sándor a Csókos asszony című operett pár sorát. –

Augusztusban mutatják be a Zsombói Szabadtéri Színpadán a Csókos asszonyt. A darab sajtótájékoztatóján elmondta, hogy régi vágya volt Tarpataky báró szerepének a megformálása, miért?

– Egyszer már felkértek erre a szerepre, a Fogi színház. Elküldték a forgatókönyvet, amit el is olvastam. Majd lobbiztam az örökösöknél, hogy engedélyt adjanak a darab színpadra viteléhez. Mivel a színház nem tudott össze szedni egy teljes zenekart, ugye operett lévén, erre igény lett volna. Ezért nem járultak hozzá, és így elestem az akkori Tarpatakytól, de úgy látszik most újra megtalált. Tulajdonképpen egy jó tartású ember, aki szereti a nőket. Férfi a javából, de nagylelkűség és bölcsesség van benne, amikor úgy dönt, hogy az ifjú pár miatt elhagyja a szeretett hölgyeményt, a szerelmet, és éli a legényéletét a továbbiakban is. –

Egy szabadtéri színpadon való előadás mennyiben igényel más felkészülést a színészektől?

– Nagy különbség van, de az ember akklimatizálódik. Sokkal nagyobb térről van szó, minden szélesebb, mozgásbeli, intonációs különbségek vannak. Profi színészeknek ez nem okozhat gondot. –

A közönség számára mennyiben lehet más élmény profi színészek illetve amatőr színészek előadásában látni egy előadást?

– Erről elmondok egy történetet. Volt nálam egy szobafestő. Áll fönt a létrán. Kiabálja nekem. „Művész úr, én színész leszek.” Mondom: „brávó. Akkor most mért fest?” „Már járok amatőr társulatba.” Elmentem az előadásra és lenyűgözött. Olyan feszültsége és kisugárzása volt, hogy magával ragadott. Ebből is látszik, hogy minden előadás más, és mindig új dolgok állnak össze egy színműben. A téma mindig ugyanaz, de azon belül is óriási különbségek vannak. A következő héten elmentem még egyszer megnézni, és akkor egyszerűen ledöbbentem. Mint mikor

Zách János

a Madách színház legátlényegültebb színésze kilép a szürke háttér elé és beleolvad. Mi történt? A görcs összerántotta a premiert, vagyis a görcsöt éreztük mi nézők azt az erőt, de igazából nem volt mögötte semmi. Látszott, hogy minden esetleges, botor és kibicsaklik. A profi és az amatőr színész között az a különbség, hogy a profi mindig tart egy szintet, ami alá nem megy. Ha egy méter a kötelező, akkor egy és másfél méter közötti amplitúdón működik az előadás, de egy méter alá soha nem megy. Az amatőrnél egy méter a szint, aztán nyolcvan majd hatvan centi és így tovább.

–

Győri gimnazistaként versmondó tehetségével hívta fel magára Illyés Gyula figyelmét, aki akkor azt tanácsolta, menjen a színművészeti főiskolára. Valóban a költő volt az, aki elvetette a színészi szakma gondolatát önben?

– Eleinte festőnek készültem, de egyszer odajött hozzám a festőmester és nagyon lehümmögte a képemet, miközben az idősebbek dicsérték. Annyira megsértődtem, hogy vettem a kalapomat és otthagytam. Szó szerint kell ezt érteni, mert abban az időben kalapban jártam. Fiatalon hosszú fekete hajam volt, farmert viseltem és volt egy U.S.A. feliratos amerikai dzsekim. Elég polgárpukkasztó módon öltözködhettem, ezért ki is rúgtak a gimnáziumból. Minden évben én nyertem meg a Helikoni aranyérmet, ezért érettségire vissza hívtak, oda ahonnan egyszer már eltávolítottak. Igazából én akkor még történész szerettem volna lenni, be is kerültem a 10 legjobb érettségiző közé, és felvételi nélkül felvettek történelem és magyar szakra. Mégis úgy döntöttem, hogy jelentkezem a Színművészeti Főiskolára is pont Illyés Gyula kapcsán. Győrben a Költészet napján elmondtam Bartók című versét, a megyeházán, ahol a költő megkérdezte: „Hol dolgozik maga?” „Nem dolgozom még, másodikos gimnazista vagyok” – feleltem megilletődve. "Ide figyelj, én írok majd a Nádasdi Kálmánnak egy levelet, te menjél színésznek.” Akkor nem is tudtam még ki az a Nádasdi Kálmán, meg azt sem, hogy megírta a levelet, csak érdekes volt a felvetése. Később felvételt nyertem mind két helyre, írtam hát egy levelet

Aczél

elvtársnak, hogy én szeretném mindkét egyetemet elvégezni, és visszakaptam egy levelet, hogy: „Kedves Oszter Sándor! Magyarországon csak egy felsőfokú intézmény végezhető el.” Pont. így aztán a színművészetit választottam. Csak a diplomaosztón tudtam, meg hogy az Illyés megírta azt a bizonyos levelet, amit később meg is kaptam.

– Milyen színházi, filmes tervei vannak az elkövetkező időszakban?

– Színházi terv jelen pillanatban nincs, a szabadtéri az egyedüli színházi tevékenységem most.

Antal Nimróddal

, a Kontroll rendezőjével közösen álmodunk egy nagy betyárfilmet, egyenlőre még nem mondhatom el a történetét, de nagyon érdekes lesz, annyit elárulhatok.

– Rózsa Sándor szerepében ismerhette meg az egész ország. Többször is részt vett a betyár emlékét őrző fesztiválokon. Fontosnak tartja, hogy megemlékezzenek róla az emberek

? – Jelenleg is úgy pendlizek az országban, mint Rózsa Sándor lelke. Tavaly volt a születésének kétszázadik évfordulója, akkor Ópusztaszeren voltam a rendezvény díszvendége. Ásotthalmon pedig hamarosan megkezdődik a Rózsa Sándor fesztivál, aminek a megnyitóján szintén részt veszek. Másnap pedig Kondoroson, ahol a betyárnak szintén nagy a legendája, többek között a Kondorosi csárda miatt is. Még mindig fantasztikus kultusza van a személyének. –

A Rózsa Sándor emlékét őrző hagyományoknak híven hódol, ezen felül azon ön életében mennyire fontos a hagyományok őrzése?

– Egyre bonyolultabb kérdés a hagyomány. Ugyanis a természettől, az emberi elme egyre távolodik. A chipek és az informatika egy olyan útra kergette az emberiséget, ami mintha ki akarná emelni az embert a természetből. Mindent a számítógépek és a technikai segédeszközök lévén akarunk megoldani. Ez veszélyes, és itt a hagyományokat most védelmembe veszem, mert a hagyomány pont azt jelentette, hogy az ember az evolúció kapcsán, hogyan építette fel a saját karakterét. Mindaddig, amíg nem volt mezőgazdaság az emberiség állandóan vándorolt. Az évszakok változása és a jobb legelő helyek megtalálása állandóan az új helyek felfedezésére sarkalta őket. Az egyén az én véleményem szerint úgy alakult ki, hogy az ember felfedezte a búzát, és lett a kenyér. Egyszóval létrehozott belőle valamit. Manapság génkezelt búzából készítik a kenyeret. Az emberi szervezet természet adta sejtjeiben valamilyen károsodást biztosan okoz az idegen szervezet feldolgozása. Még nem tudjuk mit, de valamilyen elváltozást biztosan okoz, mint minden olyan dolog, ami a természettől idegen.