Az MSZP utolsó reményeként is emlegetett Botka László – a választók számára a legfontosabbnak számító – első fél éve egyértelmű kudarc – írja a Nézőpont Intézet.
Az MSZP miniszterelnök-jelöltjének kampánya egyértelműen vakvágányra futott: népszerűtlen ígéretek sorát jelentette be színre lépése óta, ráadásul a baloldali összefogással kapcsolatos egyetlen törekvését sem sikerült valóra váltania. A szocialista párt ráadásul mostanra lényegesen rosszabb helyzetben van, mint időarányosan ugyanekkor a 2014-es választás előtt. Négy éve nagyjából egymillió szimpatizánssal rendelkezett a párt, ami mára körülbelül 600 ezer fős táborra apadt. A
Nézőpont Intézet összegyűjtötte Botka 10 baklövését
a színre lépése óta eltelt fél évből.
Botka László
fél éve még nem csak az MSZP miniszterelnök-jelöltje szeretett volna lenni, hanem az egységes baloldal kormányfő-jelöltje. A tárgyalásokat 2017 márciusáig szerette volna lezárni, de elhibázott diktátumai következtében a mostani folyamatok alapján várhatóan ugyanaz a hónapokon át tartó üzengetés fog lezajlani a baloldali pártok között, mint négy éve. A 2014 előtti „összefogás-vita” 2018-ban „együttműködési vitaként” ismétlődik meg. Ez nem csak a rejtőzködő, de a bevallottan baloldali szavazókat is taszítja.
Botkával megindult ugyanaz a párharc, amit 2014 előtt is láthattunk, az MSZP aktuális vezetője napi szinten a sajtón keresztül üzenget Gyurcsány Ferencnek. Ezzel ahelyett, hogy nem foglalkozna vele, ismét Gyurcsányra irányította a figyelmet. A DK-vezér ezt ki is használja, így Botka szándékával ellentétben sikerült egyben tartania 250-300 ezres táborát, a Gyurcsány-ellenes baloldali szavazók pedig nem mentek át az MSZP-hez.
A tavalyi tisztújító kongresszuson nagyarányban leváltották a választmányi elnöki pozícióról Botka Lászlót, mely megmutatta, hogy jelentős számban vannak ellenfelei párton belül. Ennek tudható be, hogy ragaszkodott vétójogához a 2018-as MSZP-jelöltek kapcsán, és hogy nem lehetnek a listán olyanok, akik szerinte a „2010-es kétharmados vereségbe vezették a pártot”. Neveket ugyanakkor nem mondott, így kívánja fenntartani a bizonytalanságot ellenlábasai irányában. Ez a húzás viszont azt eredményezi, hogy kiéleződhetnek az így is jelentős belső konfliktusok és a kampány során nem számíthat majd Botka azokra a tapasztalt vezetőkre, akik segíthetnék őt. Közvetetten ennek bizonyítéka, hogy az MSZP ismert arcai közül – a nagyarányú kongresszusi támogatás ellenére közül – senki nem lelkesedik látványosan Botka jelöléséért.
Minden 2010 utáni szocialista vezető megpróbálta úgy beállítani az MSZP-t, mint egy megújult, a múlt hibáival szakító pártot. Botka László ugyanakkor úgy beszél a 2010 előtti időszakkal történő szakításról, hogy közben egyik meghatározó alakja volt annak, a döntéseket támogatta,
Gyurcsány Ferenc
mellett is számtalanszor kiállt. Ennek fényében bármikor a szemére vethető korábbi Gyurcsány-pártisága, mely hitelességi deficitet okoz.
Botka László nem mondott le a polgármesterségről, mellyel azt üzeni a választóknak, hogy ő sem bízik teljes mértékben a 2018-as győzelmében, hiszen biztos, ami biztos alapon megőrzi szegedi pozícióját. Ez is jelentős támadási felületet jelent, ráadásul a megmaradt szocialista szimpatizánsok győzelembe vetett hitét is rombolhatja. Botka feltehetően abban reménykedik, hogy 2019-re már mindenki elfelejti, hogy egy évvel korábban ott akarta hagyni Szegedet a több hatalmat nyújtó kormányfői székért.
Az országos politikai életbe, főként a kormányfői székbe készülő politikus számára az egyik legfontosabb cél, hogy a mindig nagy sajtóvisszhangot kiváltó vagyonnyilatkozatával minden rendben legyen. Botka László nem tanulva a korábbi hasonló esetekből, többszörösen kellemetlen helyzetbe került hiányos vagyonbevallása miatt. Ez a vagyonadóval és a gazdagok megadóztatásával kampányoló miniszterelnök-jelölt számára komoly támadási felületet jelent, már a kampánya kezdetén magyarázkodásra kényszerítve Botkát ahelyett, hogy programját tudná népszerűsíteni. Az egészet tetézi, hogy a Szeviép-ügy
Bajnai Gordon
Hajdú-Bét ügyéhez hasonló problémát jelenthet számára a későbbiekben.
A magyar kormány bevándorláspolitikáját a magyarok kétharmada (66 százalék) pártállásra való tekintet nélkül támogatja, még a baloldali szimpatizánsok 42 százaléka is megfelelőnek tartja a kormány bevándorláspolitikai intézkedéseit. Ennek fényében érthetetlen, hogy Botka László miért kritizálja továbbra is a bevándorláspolitikai intézkedéseket, ráadásul ebben a kérdésben korábbi nyilatkozatai is kínosan érinthetik. 2015-ben a migránsválság tetőpontján például arról beszélt, hogy szerinte a kormány sok tízmilliárdot dobott ki a teljesen hasztalan „új vasfüggönyre”. Ez a politika eredményezte többek között, hogy a párt támogatottsága csökkent vagy stagnált 2015-ben és 2016-ban.
Komoly politikai baklövés, hogy Botka László
Soros Györggyel
egy időben tartózkodott Brüsszelben. Ugyan tagadta a „szerencsés véletlent”, azonban másnap ígéretet tett a Soros-egyetemet is érintő jogszabályok, illetve a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságát előmozdító törvény visszavonására. A brüsszeli vezetés kegyeinek keresése az uniós migrációs politika támogatásához hasonlóan öngól, hiszen saját szavazótáborát is megosztó és nem bővítő kérdésekről van szó.
Azzal, hogy az MSZP nem hajlandó Botka László vagyonosodásával, illetve korrupciógyanús és egyéb, a személyét érintő ügyekkel foglalkozó sajtótermékeknek választ adni, azt a látszatot keltheti a választókban, hogy nincsen magyarázatuk az ügyekre. Ráadásul egy debütáló kormányfő-jelölt számára minden olyan médiamegjelenés előny, amely növelheti ismertségét. Mivel a médiamegjelenéseknek forintosítható értéke is van, ilyen erővel az MSZP az állami kampánytámogatásról – saját indulás esetén egymilliárd forint – is lemondhatna. Nem beszélve arról, hogy a többi ellenzéki pártnak – többek között Gyurcsány Ferenc pártjának vagy az LMP-nek – jelentős felületet engedett át ezzel az MSZP.
Botka a „Fizessenek a gazdagok!” szlogen alatt olyan ideológia-vezérelt szociális ígéretekkel próbálja növelni az MSZP népszerűséget, mellyel a középosztályban jelentős félelmet kelt. A fizessenek a gazdagok üzenet ugyanis felveti a kérdést, hogy kik is a gazdagok a szocialisták szerint, és vajon a ma éppen még nem gazdagok, holnap nem számítanak-e annak. Mindezt erősíti, hogy elmulasztották háttérszámításokkal és konkrét javaslatokkal alátámasztani az ígérgetést. Így az csak felületes kampányszlogenek szintjén létező javaslat. Mindez a „vizitdíj-hatás”: annak tíz évvel ezelőtti bevezetése nemcsak a választási ígéret megszegése miatt okozott felháborodást, hanem mert nem lehetett tudni, meddig érvényes az összege.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.