Szeviép-per: Durván 7 milliárd volt a különbség vélt és tényleges vagyon között

A Szeviép Zrt. felszámolásának kezdetén 9,5 milliárd forintnyi vagyont adott át a társaság, ám a tételes vizsgálat során kiderült ez mindössze 2,65 milliárdot ér – mondta el a Szegedi Járásbíróságon a társaság felszámolója. Az is elhangzott, hogy a „d” kategóriába sorolt kisvállalkozások követeléseit a felszámolás során valószínűleg nem fogják kielégíteni.

A bíróság biztonsági szolgálatának a munkatársai is várták a Szeviép-per folytatását, az

ugyanis az első rendű vádlott védője kifogásolta, hogy több tévés stáb a bíróság folyosóján próbálta kérdezgetni a vádlottakat és a védőket, amit inzultációnak minősített. Most is elmondta, hogy elítéli, hogy egyes a perről készített anyagok

Botka László

MSZP-s városvezetővel foglalkoznak, nem pedig a perrel, s nem kíván rajta lenni a felvételeken, mert neki semmi köze nincs a polgármesterhez. Azt is kijelentette, a folyosón sem engedi, hogy róla felvételt készítsenek, mert ott már nem számít közszereplőnek.

(Egyébként aznap hívattak rendőröket Botkáék a tévéstábra, az EchoTV-sek a Szeviép-perről kérdezték volna a városvezetőt. – a szerk.)

A tárgyaláson ezúttal

Marjasné Endrédi Zsuzsanna Éva

felszámolóbiztost hallgatták meg a járásbíróságon, akit több mint három órán keresztül kérdezgettek. A nő először elmondta, hogy a csődeljárásban vagyonfelügyelő volt, majd ő lett a felszámoló. Csak jóval később az ügyész kérdésére kiderült, rosszul emlékezett,

Tímár Gyula

volt a vagyonfelügyelő, 2010 nyarán

, hogy felszámolják az építőipari társaságot. A bíró kérdésére, hogy miért nem született csődegyezség, ami a felszámoláshoz vezetett végül, elmondta, a bankok és a hitelezők egy része nem fogadta el a megállapodást. A felszámolási eljárás során több mint 6 milliárd 224 millió forint hitelezői igényt ismertek el.

Marjasné Endrédi Zsuzsanna Éva beszámolt arról is, hogy 9,5 milliárd vagyont adott át a Szeviép Zrt. zárómérlege szerint, ezt a felszámolási eljárás során átvizsgálták tételenként, s megállapították a piaci értéket, amivel a hitelezők számolhatnak. Ezt 2 milliárd 654 millió forintban határozták meg. Kérdésre válaszolva kifejtette, hogy a tetemes értékkülönbözet egyrészt az értékelésből, másrészt a jogi eljárásnak a következménye. Példaként elmondta, van, amikor az adós cégnek és a hitelezőnek kölcsönösen van egymás felé követelése, s ilyenkor ezt kompenzálják, s ez összességében a követelés csökkenését vonja maga után. Másrészt a kapcsolt vállalkozásokat és a leányvállalatokat felszámolták, így a velük szemben, például a Biztonsági Üzem Kft.-vel szemben fennálló követeléseket le kellett írni, lévén nem számíthatott arra az adós cég, hogy kielégítik követeléseit. Az ingatlanok nyilvántartási értéke és a piaci ár között is nagy különbségek adódtak, de ki kellett vezetni lízingelt eszközöket is, hiszen azok a felszámolás után a lízingcégek tulajdonában állnak. Értéküket vesztették a részesedések, de volt árfolyamveszteség és eszközhiány is. Marjasné elmondta, hogy az ingatlanok zárómérleg szerinti értéke bár 269 millió forint volt, a piaci értékük viszont mindössze 87. A Római körúti székházon hiába végeztek 106 millió forint értékű beruházást, ez sem volt érvényesíthető, és az is kiderült, hogy a gépek és műszaki berendezések sem érnek 820 millió forintot, hanem csak 510-et. Beszámolt arról is, hogy a felszámolási eljárás még nem fejeződött be, még egy 100 milliós követelés realizálására szeretnének még sort keríteni. Az eljárás során eddig 1,8 milliárd volt a bevétel, de a Hídépítő Zrt.-vel szemben 106 millió forint követelés áll fenn, amely kapcsán bírósági tárgyalás már volt, ám döntés még nem született. Marjasné Endrédi Zsuzsanna Éva úgy értékelt, hogy a bankok elégedettek lehetnek, a felszámolási eljárás során az egyik pénzintézet követelése maximálisan megtérült, a többinek pedig 60-70%-ban. A lízingcégek esetében pedig 80-90%-os ez az arány. A hitelezői igény egyébként jelentősen csökkent, többen ugyanis – mivel nem várható megtérülés – inkább elálltak követelésüktől.

Leányvállalatainak is jelentős kölcsönöket adott a Szeviép Zrt., az Ujhelyi István MSZP-s EP-képviselő volt sofőrje által vezetett Biztonsági Üzem Kft.-nek, amely a Szeviépnek dolgozott, üzemanyagra, gépekre folyamatosan biztosított anyagi forrásokat. A felszámolás elején 428 milliós kölcsön szerepelt az iratokban, ám a könyvelés nem volt pontos, ugyanis a Kft.-nek volt egy 108 milliós követelése az anyacéggel szemben, így ennyivel kevesebb összegről lenne szó, már ha eleve nem írták volna le ezt, mint soha meg nem térülő tételt. Marjasné azt mondta, a Biztonsági Üzem Kft.-nél 100%-os értékvesztéssel számoltak az eljárás során, nem volt érdemes a hitelezői igényt érvényesíteni, leányvállalatként úgyis a rangsorban hátulra, „h” kategóriába sorolták volna. A cég lízingelt gépparkját viszont értékesítették, ami összességében 314 milliót képviselt, s ebből 300 millió meg is térült. A Kft.-vel kapcsolatban azt is megjegyezte a felszámolóbiztos, hogy semmilyen megkeresésükre nem érkezett válasz a cégtől. A Szeviép által Romániába telepített aszfaltkeverő üzemet is elbukták, ami nagyjából 60 milliót ért, ám mivel nem fizettek az őrzővédő cégnek, megszerezték a berendezéseket. Egy másik román üzlet is befuccsolt, ott 146 milliós kölcsönt adott a cég, de a horvátországi, félbemaradt parkolóház építése is csak mínuszt hozott, elúszott az 560 milliós követelés. Laczi Beáta ügyész kérdésére a felszámolóbiztos elmondta, a Szeviép fizetésképtelenségéhez alapvetően az eladósodás vezetett, a bankok felé maximálisan kitett volt, de megjegyezte, ez jellemző volt az építőipari cégekre, ezen felül a romániai projektek is befuccsoltak. Marjasné megjegyezte, a Szeviép esetében az volt az érzése, hogy „túl nagy bolt a kabát” a cégnek, a nagyprojekteket ugyanis fegyelmezett lebonyolítás mellett kellett végezni, s erre nem voltak felkészülve.

Kiderült az is, hogy a hitelezői listán sok „d” kategóriás van, azaz kisvállalkozások, akik alvállalkozóként dolgoztak be a Szeviépnek, továbbá nem munkaviszonyból eredő követelések, ám ezeket nem fogják tudni kielégíteni a felszámolás során. Követelésként egyébként magánszemélyek, nem gazdasági társaságok, illetve kisvállalatok részéről 1,4 milliárdot tartanak nyilván, ezek nem kiegyenlítettek. A tárgyaláson szóba került a Jázmin 16 Kft. és Petneházy 70-72. Kft., mindkettő cég fővárosi társasház építésre létrehozott projektcég. Előbbi cégnek 50%-ban volt a Szeviép a tulajdonosa, a Zrt. felszámolásának idején 104 millió volt a követelésük, amit nem tudtak behajtani, a lakásokon lévő bejegyzett zálogjog miatt nem is értek sokat a Szeviép birtokában lévő lakások, végül meghirdették a követelést, és 1 millióért eladtak a felszámolás során. A Petneházy 70-72. Kft.-vel kapcsolatban pedig az hangzott el a tárgyaláson, hogy ez esetben a kölcsön megtérült, a 20 milliós kamatkövetelés viszont nem. Több mint 80 millió forintot követel a Szeviép Zrt.-n a HÓDinvest-FAKTOR Pénzügyi Zrt., amelynek jogtanácsosa,

Adamik Péter Pál

arra volt kíváncsi, hogy felszámolás során a zárómérleg szerinti 9,5 milliárdos vagyon és a tényleges 2,5 milliárd forint közötti tetemes különbség mivel függ össze, hiszen egy előzetes könyvvizsgálat feltárhatta volna a valós helyzetet. Marjasné Endrédi Zsuzsanna Éva azt felelte, például az ingatlanok esetében a piaci kereslet is meghatározza, hogy egy adott időszakban mit mennyiért lehet értékesíteni. Azt is firtatta a jogtanácsos, hogy vizsgálták-e a szerződések és projektek ésszerűségét, amire azt mondta a felszámolóbiztos, hogy ezt sosem nézik, hiszen ebből nem lesz egy fillérje sem a hitelezőnek, s a felszámoló azért dolgozik, hogy minél többen megkapják a pénzüket.