Balogh Elemérék már kinőtték a hatalmas ebédlőasztalt

Kilenc gyermekkel körülvéve garantált a derű a Balogh családban. Sőt mi több, az élet humoros oldalát látni életfilozófiává vált náluk. Balogh Elemér és felesége, Ágnes 35 éve élnek boldog házasságban, melynek szerintük nincs különösebb receptje, mindössze annyi, hogy figyelnek egymás igényeire, apró rezdüléseire, és képesek megszólalni a másik szeretetnyelvén. A volt alkotmánybírónál a Házasság hete kapcsán vendégeskedtünk, s beszélgettünk a nappali különleges ékéről, a kiskanálgyűjteményről, az óriási ebédlőasztalról, és az eddigi legkedvesebb évfordulós ajándékukról is.

- A rendezvénysorozat idei mottója: Veled kiteljesedve. Mit jelent ez a kifejezés az önök házasságában?

-

Balogh Elemér

- Nem is olyan könnyű kérdés. A házasságot olyan kapcsolatnak tekintjük, amely arról szól, hogyan találhatjuk meg a másik boldogságát, örömét, illetve, hogy hogyan segíthetjük át a párunkat a nehézségeken. Idén nyáron ünnepeljük a 35. évfordulónkat, szóval az ismerkedés szakaszában ez egészen mást jelentett, mint házasságkötés, majd később a gyerekek után. Mivel az egyetemen dolgozom, látszólag rugalmasan telnek a napjaim, még ha gyakran sok időt vagyok távol olyankor is, amikor inkább itthon lenne rám szükség. Ez a feleségemtől nagyfokú rugalmasságot követel és alkalmazkodást igényel. Hálás vagyok neki, hogy a többgyermekes családunknak abszolút ő az összetartója.

- Tehát a párkapcsolatban, majd a házasságban is egészen más okoz örömet a feleknek. Több mint 30 együtt töltött év után mi a kiteljesedés?

- E. – Egy kapcsolat mindig fejlődik, de csak akkor, ha mindkét fél akarja. Ha nem akarják eléggé, akkor gyorsan szét tudnak szaladni olyanok is, akik nagy összhangban indultak el a közös úton. Abban feleségem a legjobb, hogyan kell érzelmileg a családot ápolni, gondozni. -

Balogh Elemérné Ágnes

– Kezdetben az ember önmagát sem ismeri eléggé, az idő jó partner önmagunk és a másik megismerésében is. Egyre több szituációban szerepelünk, megtudjuk, mik a gyengéink, milyen terheket bírunk el, s ugyanezeket a dolgokat megismerjük a társunkban is. Megtapasztaljuk a szeretet nyelveit, melyekkel jobban tudunk hatni egymásra. Szerintem nagyon fontos, hogy a házastársak érdeklődjenek egymás munkája iránt, mert a kiteljesedés nemcsak a gyerekekben, unokákban, házastársi szeretetben mérhető, hanem abban is, hogy a párunk támogatói legyünk. Ennyi gyereknél, mint ahányan a mi családunkban is vagyunk, rengeteg apró teendő van, ezért fontos időt és teret adni egymásnak. De azt is érezni kell, mikor szükséges a másikat egy kicsit békében hagyni. E. – A nőknek nagyon érzékeny az „antennájuk”, jobban megérzik, ha rossz passzban vagyok, és Ági ügyesen ki tud rángatni a gondjaimból. Ahogy múlnak az évek, egyre tudatosabban próbálunk minőségi időt eltölteni egymással, vagyis hogy ne csak a koordinátáink álljanak közel egymáshoz. Bevezettünk egy olyan rendszert, hogy amikor hazaérek a munkából, külön elvonulunk, s csak mi ketten megiszunk egy csésze kávét. Ilyenkor a gyerekeink is tudják, hogy csak vészhelyzetben lehet minket zavarni. Ezek a 10 percek arra elegek, hogy információkat cseréljünk, de ez is elég olykor. Törekszünk rá, hogy ha alkalom nyílik, több napra is elutazzunk kettesben. A konferenciákat is pótnászútként fogtuk fel. Á. – Ebből töltekeztünk azokra az időszakokra, amikor Elemért hetekre, napokra elszólította a munka, vagy, hogy manapság a dékáni teendői miatt csak későn ér haza. Számunkra nagyon fontos, hogy derű legyen a családban. E. – Egy ilyen módon működő házasságban és családban ez az életfilozófia kialakítja a habitust. Az egyetemen és a munkahelyen viszem tovább ezt a derűs hangulatot, s ez jó hatással van a munkakörülményekre is. Az emberek hajlamosak belesüppedni a keserűségekbe, de a jókedvre való hajlam attitűd kérdése. Ha az ember az élet pozitív oldalát nézi, az átformálja a szemléletét. Egy mosoly, egy derűs megjelenés problémák tömkelegét képes megoldani. Fontosnak tartjuk a humort. Saját családunkból is egyfajta humoros természetet, környezet iránti igényt hoztunk magunkkal, amely azért fontos, mert szerintünk jókedvvel majdnem minden kezelhető. Még a nehéz mondanivaló is becsomagolható úgy, hogy a másik érzékelje annak súlyát, de tanuljon is belőle. A gyerekeinket is ebbe az irányba próbáljuk terelgetni.

- Elhangzott korábban, hogy mennyire fontos megtapasztalni, illetve kialakítani egy kapcsolatban a szeretetnyelvet. Önöknek mi a szeretetnyelvük, hogyan kommunikálnak egymás felé? Szavakban vagy inkább tettekben nyilvánul ez meg?

Á. – Elemér szeretetnyelvén úgy lehet leginkább megszólalni, hogy apró szolgálatokat teszek neki. Ha finom vacsorával, kávéval várom, és ezután még minőségi időt is együtt tudunk tölteni, akkor egyszerre mindkét szeretetnyelvén beszélek vele. E. – Ági gyakorlatilag arra tette fel az életét, hogy a családot ellássa, hiszen itthon van mellettem és a gyerekek mellett. Ezt időről időre elismerni, szóba hozni, nagyon sokat számít. Á. – Nem csak a gyerekeket kell dicsérni. Nagyon jól tud esni, ha a másik mindennapjait is értékesnek látjuk. E. – Az apró figyelmességek szintén fontos részei a szeretetnyelvezetnek. A testi érintésnek is nagyon fontos jelentése van, főleg az apró rezdüléseknek. Az ilyen gesztusoknak spontánnak kellene lenniük, de lehet úgy is, hogy az ember rákészül kicsit.

- Minőségi időtöltés, ez a kifejezés sokszor elhangzott eddig a beszélgetésünkben. Mikor megérkeztünk, rögtön két dolog miatt is felcsillant a szemem, az egyik ezek közül a nappaliban kihelyezett kanálgyűjtemény. Ha jól tudom, a kronológiai sorrendbe állított kiskanalak első két példányának jelentősége és története is van. Mi is ez?

Á. – Eszem ágában sem volt, hogy kanalakat gyűjtsek. Az első két kis kanalat az első együtt töltött névnapomra kaptam Elemértől, akkoriban még csak napi egy-két órákra találkoztunk. Én a Semmelweis-kollégiumban laktam, Elemér pedig albérletben. Az volt a szokásunk, hogy egy nagyot sétáltunk a folyóparton, beszélgettünk, hogy jobban megismerjük egymást. Éppen a névnapomra készült, de nem nagyon tudta mit is vegyen, így elment egy ajándékboltban, ahol azt tanácsolták neki, vegye meg a két díszes kiskanalat. Akkoriban, még az 1980-as évek elején, nagy dolog volt a Jugóból hozott úgynevezett Eurokrém, amely tulajdonképpen mogyorókrém volt. A legjobb barátnőm, aki Jugoszláviából jött, s itt jár orvosi egyetemre, mindig hozott ilyen mogyorókrémet. Ha Elemérrel találkoztunk, ezzel a két kiskanállal ettük. E. – Az Alkotmánybíróságon is elterjedt a kanálgyűjtemény híre, amikor a kollégák külföldön jártak, mindig hoztak egyet a feleségemnek.

- A másik ilyen központi elem, melyet azonnal kiszúrhatnak a vendégek, az a hatalmas ebédlőasztal.

Á. – Kinőttük már ezt az asztalt, ez az alapcsaládra volt méretezve. Ma már sokan hoznak házastársat, udvarlót, ezért most karácsonykor három asztalhoz kellett terítenünk. Kezdetben nagyon nagy monstrumnak tűnt, amíg körbe nem ültük. Nagyon jó családösszetartó szerepe van az ebédlőasztalnak. E. – Hét gyermekünk volt már akkor, mikor elkezdtünk építkezni, vagyis tudatosan alakítottuk úgy a helyiségeket, hogy mindenki kényelmesen elférjen. A konyhát úgy pozicionáltuk, hogy a gazdasszony se legyen elszakítva a családtól. Nálunk az asztal nem csak az evés helye, hanem a lelki együttlét tere is. Ezt is a kezdetektől tudatosan alakítottuk így annak érdekében, hogy a családi étkezések is együtt történjenek. A hétköznapokon ez főleg a vacsorákat jelenti, de ez is fontos része a kapcsolatépítésnek. Á. – Étkezés után hosszan üldögélünk ott, főleg a nagyobb gyerekeink szeretnek beszélgetni. Éppen házassági évfordulónk volt, amikor először körbeültük az asztalt. Érdekes, és nagyon jó látni, hogy a gyerekek is megünneplik az évfordulókat, illetve azokat nemcsak átvették, hanem kreatívan továbbörökítették. E- – A 30. házassági évfordulónkra a gyerekektől egyedi ajándékot kaptunk. De ez inkább meséld el te! Á. – A történet ott kezdődik, hogy gyakran szerveztem szülinapi zsúrokat nekik, s ilyenkor papírtekercseket gyártottam, majd mindegyikre ráírtam, hol találják a következőt. A kaland végén eljutottak valami finomsághoz. Ezt a motívumot emelték át ők is akkor a mi meglepetésünkbe. E. – Augusztus 28-án van az évfordulónk. Kényelmesen ébredeztünk akkor, amikor ágyba hozták a reggelit, de gyanús volt nekünk, hogy ennél többre számíthatunk. Mondták a gyerekeink, hogy pizsamát és fogkefét is csomagoljunk, és hagyjuk el Szegedet kocsival. Ahogy elhagytuk a várost, a jobboldali visszapillantó mögött megtaláltuk a következő instrukciót. A borítékban az állt… Á. – Álljunk meg Budapest előtt, és ha megéhezünk, keressünk egy szép helyet, s nyissuk ki a csomagtartót. E. - Romantikus tízóraihoz pakoltak nekünk. Á. – A következő borítékot Budapest után kellett kibontanunk, s így haladtunk, míg az összes borítékot ki nem nyitottuk. Végül Prágába kalauzoltak el minket. Egy hajón foglaltak kabint nekünk.

- A kilenc gyermek közül már nem él mindenki itthon. Hogyan sikerül kapcsolatot tartani mindenkivel?

Á. – Mi azt valljuk, ha egy gyerekünk távol van, akkor is maradjon benne a család vérkeringésében, de érezze kívülállónak magát. A család fejlődőképes, élő dolog, és akkor tud sokáig élni, ha figyelnek is rá. E. – Mélyen úgy érezzük, hogy az egymás iránti figyelem a mi házasságunk alapja, ezt pedig a gyerekek irányába, illetve a tágabb családi körébe is igyekszünk továbbadni. Ez így jó.

- Mennyi unokával büszkélkedhet a család?

Á. – Három unokánk van, a nagylányunknál két kislány, valamint egy kisfiú. Nyáron a negyedik esküvőre készülünk. E. - Három lányuk van, mindüket eladtuk (nevet). Ők megfontoltabbak, a fiúk később érnek.

- A Házasság Hete egyik célja, hogy ráirányítsa a párkapcsolatban élők figyelmét az elköteleződés fontosságára, szépségére. Önök már a 35. házassági évfordulójukra készülnek idén, mit üzennek a fiataloknak?

E. – Az elköteleződés olyan döntés, ami nagy bátorságot igényel. Emlékszem, hogy mikor udvaroltam Áginak, és már az a gondolat járt a fejemben, hogy megkérem a kezét, sokat töprengtem azon, tényleg jó döntése hozok-e. Ági idősebb nálam egy évvel, a szüleim felfogása szerint pedig az volt a minimum volt, hogy a férfi idősebb legyen a feleségénél. Ehhez képest a mi kapcsolatunk avatgarde volt. Meg kellett érlelni a gondolatot. Erős tudatosság kell és egy kis bátorság. A mai világban egyre nehezebben hoznak meg az ember életre szóló döntéseket A házasság egy folyamatos építkezés. Ez a kezdeti döntés magában rejt sok titkot, nehézséget is, melyeket kihívásoknak kell tekinteni, s folyamatosan dolgozni rajtuk. Á. – A mai, mindent eldobok és lecserélek világban fontos, hogy komolyan, meggondoltan döntsenek a fiatalok. A döntés után pedig nem az a variációs lehetőség, hogy jól döntöttem-e. Sok fiatal nem bízik benne, hogy a házassága sikerülni fog. Szoktam családi életre nevelés órát tartani, s elszomorító, mennyire nem bíznak abban, hogy nekik összejöhet a boldog, sikeres házasság. Olyan ritka, hogy az ő környezetükben szép példát lássanak, hogy elveszítették a hitet ebben. Nagyon örülünk a Házasság hétének, mert jó példát állít a fiatalok elé a működő házasságokról.