Soha nem látott ’56-os emlékeket mutattak meg nekünk a levéltárban + FOTÓK

A Csongrád Megyei Levéltár most elénk tárt kuriózumainak nagy részét még soha nem publikálták. A levéltárosok a forradalmi események közepette is gyűjtötték a szórólapokat – tudták, ezek pótolhatatlan emlékek lesznek évtizedek múltán.

„Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!”

Nagy Imre

Hatvan évvel ezelőtt, november 4-én indított inváziót a Szovjet Hadsereg Magyarország ellen a „Forgószél-hadművelet” keretében. A magyar csapatok ugyan nem álltak harcban, s csupán

Bibó István

maradt a helyén, de a támadás valós volt. Az évforduló alkalmából a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltárában jártunk, ahol több érdekes dokumentumot és nyomtatványt mutattak meg lapunk munkatársának. A szakszerű tájékoztatást

Farkas Csaba

főlevéltárostól kaptuk. A Dóm melletti épületben őrzik

Vida Ferenc

végbizonyítványát, aki 1934-ben szerezte meg jogi diplomáját a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen. Ő vezette a

Nagy Imrét, Maléter Pált, Gimes Miklóst

halálra ítélő Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsát. A kegyelmi kérvényeket indoklás nélkül azonnal elutasította. Több kiáltvány, jegyzőkönyv is megmaradt. A Szegedi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat munkástanácsa is megfogalmazta a követeléseit. A levéltár őrzi a szegedi Ideiglenes Városi Munkástanács október 27-én megjelent kiáltványát - ezt az iratot a szélesebb közönség is ismerheti.

Egyes dokumentumok a külföldnek, vagy a nemzetközi közvéleménynek szóltak. A szegedi egyetem oktatói a világ egyetemeinek szánták felhívásukat. Készült kétnyelvű röplap – ezt nem csak Szegeden terjesztették -, amely a szovjet katonáknak üzent a forradalom céljairól.

„Mit akar Magyarország? Szabadságot!”

– írták oroszul. A lapon magyarul szerepelt, hogy juttassák el az adott példányt a megszálló hadsereg tagjainak. A röplap azonban nem állította meg a tankokat. Egy másolatot láthatunk abból a „színdarabajánlóból”, amelyben „Doktor

Münnich Ferenc

és a tiszti különítmények művészegyüttese” lép fel. A keményvonalas kommunista majdnem Kádár helyett lett ’56-ban a szovjetek bábja, de végül a fegyveres erők és a közbiztonsági ügyek minisztereként vett részt a megtorlásban. A röpcédula 1956 novemberéből származik. A „művészegyüttes” tevékenysége ellenére még decemberből is ismert sztrájkra történő felhívás. 1956. november 13-án már a félelem lát úrrá az embereken. Mi sem bizonyítja ezt jobban a forradalmi tanács aznapi jegyzőkönyvénél. Ebben a felszólalók többsége név nélkül szerepel, két kivétel van, az MSZMP-s

Törköly György

és a jogi kar professzora, a

forradalom néhány napjáért

a börtönt is vállaló

Perbíró József

.

Komócsin Mihálynak

címezték azt a – már publikált – jelentést, amely az egyetemről elbocsátottakat, megróttakat veszi sorra. A neveket ennek ellenére érdemes végigböngészni.

Baróti Dezső

rektor,

Bánkuti Imre, Perbíró József, Schultheisz Emil

többé nem oktathatott az egyetemen a dokumentum szerint. A 30 éves

Péter László

tanársegédet és a 26 éves

Szekeresné Ormos Mária

adjunktust szintén fegyelmivel távolították el. Magyarország egyik legismertebb történésznője 1988-ban mégis az MSZMP Központi Bizottságának tagja lett. A külföldre távozott hallgatók között is több ismert nevet találtunk, de csak egyet emelünk ki,

Mónus Áront

, aki a rendszerváltás után Hódmezővásárhelyen letelepedve törvénytelenül adta ki a Mein Kampfot, s nemcsak

Orbán Viktort

és

Horn Gyulát

, hanem

Szulejmán

szultánt is szabadkőművesnek nevezte. Őt az engedély nélküli külföldre távozás miatt zárták ki az egyetemről. Farkas Csaba elmondta, a dokumentumok nagy része a rendszerváltás után került a levéltárhoz az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának archívumából. Rendelkeznek megyei bírósági és egyetemi dokumentumokkal. 1956-ban maguk a levéltárosok is gyűjtöttek szórólapokat, ezeket sokáig csak külön engedéllyel lehetett megtekinteni.