Közélet

A Csillagban működő hadifogolytáborban elhunyt háromezer katonára és civilre emlékeztek + FOTÓK (FRISSÍTVE)

A Csillagban működő hadifogolytáborban elhunyt háromezer katonára és civilre emlékeztek + FOTÓK (FRISSÍTVE)

2016. október 6., csütörtök
A Csillagban működő hadifogolytáborban elhunyt háromezer katonára és civilre emlékeztek + FOTÓK (FRISSÍTVE)
BC5K1851

Az 600 főre tervezett Csillagbörtönben a szovjet Vöröshadsereg 12 ezer hadifoglyot zsúfolt össze 1944-1945-ben, közülük háromezer katona és civil sosem hagyta el a Mars téri épületegyüttes falait az elégtelen élelmezés és a tífuszjárvány miatt. Rájuk konferenciával és emléktábla-avatással emlékeztek a Szegedi Fegyház és Börtönben.

A „Hadifogolytábor és hadifogolysors a Szegedi Fegyház és Börtönben 1944-1945-ben” címmel rendezett konferencia levezető elnöke,

Csóti András

bv. altábornagy, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka elmondta, a rendezvény fővédnöki tisztét betöltő Pintér Sándor belügyminiszter a kezdetektől felkarolta az emlékkonferencia célkitűzését, az hiánypótló jellegűnek, és a nemzeti akarat és megnyugvás, az utókor megbecsülésének nemes példájaként értékelte.

Juhász Tünde

kormánymegbízott arra emlékeztetett, hogy az hadifogolytábor áldozatainak máig nem volt emlékhelye, egyedül a Belvárosi temetőben egy keresztnél róhatták le tiszteletüket a hozzátartozók. „Hiszek abban, hogy a múlt megidézése, az események feltárása és továbbadása az egyik olyan hathatós módszer, amely lehetőséget kínál az okulásra” – fogalmazott. Szeged 1944-es katonai megszállásáról

Halmágyi Pál

hadtörténész tartott előadást, ismertetve, miként tört be hazánk területére a szovjet Vöröshadsereg, mint elmondta, már 1944 szeptember elején Szeged alatt voltak az oroszok, 25-én Hódmezővásárhely Újváros városrészében páncélosok csaptak össze és egészen Földeákig verték vissza a szovjeteket, akik 26-án elfoglalták Makót, majd október 6-án indult el a nagy áttörés. Október 9-én már Szegedet is nagy bombázások érték, Alsóvároson lakóházakat értek találatok, illetve a vasútállomást. Halmágyi elmondta, Szeged október 11-i elfoglalásakor a Vöröshadseregnek 100-120 hadifoglya volt, de mivel kevésnek ítélték a létszámot, további 200 polgári személyt is bezártak, vagyis már a kezdetektől nemcsak katonákat zártak be a Csillagba.

BC5K1867

A Szegedi Királyi Kerületi Börtön, mint szovjet hadifogolytábor címmel tartott előadásában

Farkas Csaba

történész, a Csongrád Megyei Levéltár főlevéltárosa először arról beszélt, hogy igencsak foghíjas forrásanyagból tudnak csak dolgozni a kutatók, hiszen az oroszul íródott hivatalos dokumentumok egy részét a szovjetek magukkal vitték, vagyis oroszországi levéltárakban lehet esetleg fellelni azokat, másrészt a magyar hatóságokat nem is mindig tájékoztatták. Az viszont biztos, hogy akkoriban mintegy 90 ezer katona ellátásáról kellett gondoskodni Szegeden. A hatszáz férőhelyes Csillagbörtönben tizenkétezer foglyot zsúfoltak össze, ami hússzorosa volt az akkori befogadóképességnek, egy magánzárkában akár 15-en is voltak. A kutató elmondta, hogy a Csillag mellett Nagyfán és Ásotthalmon is voltak hadifoglyok, a tél beköszöntével gondot okozott a börtön felfűtése, a Nagyfára telepítettek fakivágásokra fogták, sőt az is felmerült, hogy a Széchenyi téri platánsort is kivágják, hogy legyen mivel fűteni. A rossz élelmezési és higiénés körülmények következtében tífuszjárvány tört ki, melyről szintén nincsenek pontos adatok, ám 1945 februárjában a szegedi polgármesteri hivatal jelentést tett erről, ám még abban a hónapban teljesen elzárták a Csillagbörtönt a várostól, semmit nem lehetett onnantól kezdve bejuttatni a hadifoglyoknak. A betegeket eleinte városi kórházba szállították, ezzel gyakorlatilag Szegedre szabadították a tífuszjárványt. Sokan meghaltak a börtön falai között, őket eleinte az udvaron temették el, majd később onnan elszállították a maradványokat és jelöletlen tömegsírokban helyezték el őket. A hadifoglyokat később átszállították a Szegedi Repülőtérre, így a Csillagbörtön gyakorlatilag hadifogolykórházként működött még 1945 nyarán is, és egyes adatok szerint csak augusztusban zárták be.

Tikász Sándor

bv. dandártábornok, a Szegedi Fegyház és Börtön parancsnoka arról beszélt, hogy a börtön mindössze néhány nappal a szovjet megszállás előtt, 1944 október 8-án települt át Vácra, és az a mai napig nem ismert, mikor és miként lett hadifogolytábor ott, mint ahogy az sem tudott, hogy mikor ürült ki a börtön. Szólt arról is, hogy a helyi sajtó miként is tálalta az akkori eseményeket. A Délmagyarország csak a hadifogolytábor kialakítása után négy hónappal írt először arról, hogy kiket is zártak a börtön falai közé, eleinte a tífuszjárványt is igyekeztek kisebbíteni és azt sugallták, hogy Budapestről hurcolták be a betegséget Szegedre. A legabszurdabbnak azt az 1945 márciusi híradást tartja Tikász Sándor, amely a Csillag falai között zajló komoly kulturális életről szólt, de később is ferdített a lap, március végén mindössze 9 tífuszos megbetegedésről írtak, miközben már hónapok óta tombolt a járvány, s arról is számot adott az újság, hogy minden szegedit be fognak oltani, ami természetesen nem történt meg. A lap szerint augusztus másodikán 3000 hadifogoly szabadult a Csillagbörtönből, míg két nappal később már egy háborús bűnös kivégzéséről adtak hírt, ám arról nincs semmilyen adat, hogy a Mars téri épületegyüttes mikor is került vissza pontosan a büntetés-végrehajtáshoz.

BC5K1886

A kormányhivatal és a Szegedi Fegyház és Börtön egy felhívást tett közzé, hogy túlélők vagy hozzátartózok visszaemlékezéseit várják. Ezekből

Bozó Bea

, a büntetés-végrehajtási intézet sajtóreferense ismertetett hármat.

Szunyogh Ferenc

1944 novemberében írt először a Csillagból családjának Kiskundorozsmára, méghozzá benti hivatalos levelek hátuljára és több példányban is írt szeretteinek, hátha az egyik eljut hozzájuk, el is vitte valaki a családnak a levelet. Akkor Szunyogh Ferenc egészséges volt, írt arról, hogy körülményes a látogatás, ám a férfi sosem tért haza, felesége pedig várta, nem ment később férjhez. Volt, aki a Szegedi Repülőtérről el tudott szökni, ott egy aknában lapult meg, és a felhívásra jelentkező családtagok olyan történetet is leírtak, hogy egy testvérpár mindkét tagja hazatért, egyikük megszökött, míg testvére csak három év után látta ismét szeretteit. A konferencián

Kiss-Rigó László

megyéspüspök többek között arról szólt, hogy rendezvényeken gyakran elhangzik, azért fontos az emlékezés, hogy többször ne fordulhasson elő ugyanaz. Ezt hiába mondják el azonban a püspök szerint, mindig újabb és újabb borzalmak történnek az ember életében. Mint elmondta, nemcsak kötelességből és szolidaritásból emlékezünk, hanem azzal a tudattal is, hogy bármilyen emberi szenvedésről, embertelenségről legyen is szó, mégis az igazi emberség is felszínre tör ilyenkor, és sok esetben a legembertelenebb körülmények között mutatkozik meg az igazi emberség. Úgy összegzett, nemcsak sajnálattal kell emlékezni, hanem hálával is, hiszen olyan erkölcsi tőkét hoztak létre a szenvedők, amit kamatoztatni kell.

Biernacki Karol

, Lengyelország tiszteletbeli konzulja, a Csongrád Megyei Levéltár igazgatója záró gondolatai előtt elmesélte, hogy a levéltárban volt egy páncélszekrény, amelyhez nem volt meg a kulcs, és a Szegedi Fegyház és Börtön parancsnokával egyeztetve kerestek egy „mesterembert”, aki ki tudta nyitni. A páncélszekrényből előkerült többek között egy 1970-es években kiadott dokumentumkötet, amit nem sokkal megjelenése után betiltottak, s Biernacki Karol szerint amiatt a beszámoló miatt, amely a hadifogolytáborról szólt. A Szegedi Fegyház és Börtön vezetése, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága, a Csongrád Megyei Kormányhivatal, a Szeged-Csanádi Egyházmegye és a Csongrád Megyei Levéltár közös rendezvényének végén a börtön homlokzatán felavatták a hadifogolytáborban elhunytak és fogva tartottak emléktábláját, amit Juhász Tünde kormánymegbízott és Csóti András, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka leplezett le, a amit Kiss-Rigó László megyéspüspök,

Fekete Károly

, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke és

Gáncs Péter

, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke szentelt fel.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.