Áder János: A szegedi diákság lelkét az igazság parazsa fűtötte!

1956 forradalmárai által kimondott igazság egy egész nemzet méltóságát és önbecsülését adta vissza – fogalmazott Áder János köztársasági elnök a MEFESZ megalakulásának hatvanadik évfordulóján rendezett ünnepségen a TIK-ben. Mint mondta, a változtatni akarás élénkülő szele Szegeden kapott viharos erőre, és megmutatta: a magyar történelem legnagyobb és legaljasabb emberkísérlete csúfosan megbukott.

„Vihar van Szegeden, tisztító vihar” – idézte az SZTE ünnepi szenátusi ülésén

Áder János

köztársasági elnök a Szabad Európa Rádió október 20-i adását, amelyben beszámoltak a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége, azaz a MEFESZ október 16-ai megalakulásáról. Mint mondta, a változtatni akarás élénkülő szele Szegeden viharos erőre kapott. Felidézte, hogy 1956. október 16-án az egyetemisták még a kommunista diktatúra elvárásainak megfelelő gyűlésre készültek, amelyek rendre a párt kötelező üzeneteit tolmácsolták, hazugok és semmitmondóak voltak, ám az Auditórium Maximumban felszínre tört az évek óta felgyülemlett feszültség, és a fiatalok kimondták azokat a gondolataikat, amelyeket csak suttogva lehetett elmondani. Az igazságot arról, hogy a párt által elrendelt gyűléseknek semmi értelme nincs, saját szervezetet követelnek, és elhangzott az igazság arról is, hogy a kommunista oktatás „szellemi nyomorékokat nevel”. „A szegedi egyetemisták a maguk sorsáról akartak dönteni, de ennél sokkal többet tettek. Hangot adtak a kételynek, szavakba öntötték az elégedetlenséget, kimondták a kimondhatatlant. Kimondták, elég volt a hazugságok kényszeréből! Elég volt a légvárakra épített gazdaságból, a kiszolgáltatott társadalomból, a fenntarthatatlan termelésből, az örökös hiányból, a mindenhová beszivárgó zsarnokságból. Elég volt a nemzet elnémításából, a szovjet tanácsadók parancsaiból, a Kreml urai előtti hajbókolásból” – közölte Áder János. A köztársasági elnök emlékeztetett, a szegedi hallgatók eleinte kizárólag az oktatás problémáiról akartak szólni, a többi között szabad nyelvválasztást követeltek és az ideológiai oktatás visszaszorításáért léptek fel, végül azonban megfogalmazták, hogy az egész rendszer megváltoztatása szükséges. Az október 20-i gyűlésen a hozzászólók már egyre élesebben fogalmazták meg követeléseiket, szabadságot, törvényességet, korrekt tájékoztatást követeltek, a politikai perek felülvizsgálatát,

Rákosi Mátyásék

elszámoltatását, továbbá a szovjet csapatok kivonását. „A szegedi egyetemisták a törvényesség nevében szóltak, mert fiatalon is meg tudták ítélni, hogy a kirakatperek és politikai ítéletek sora az igazságszolgáltatás megcsúfolása. A függetlenséget hiányolták, mert látták, mit tesz egy néppel a csatlós élet” – fogalmazott a köztársasági elnök.

Azt mondta, a szegedi diákság lelkét az igazság parazsa fűtötte, hitték, hogy nincsen vesztenivalójuk. A MEFESZ volt nyolc év után az első olyan szervezet, amelyet nem a központi hatalom hozott létre, és ahogy felhívásukban is írták: „célunk a gondolat szabadsága”, mely üzenet a szabadság üzenetévé vált nemcsak Szegeden, hanem a többi egyetemen is, ahová elvitték a hírét a szövetség megalakulásának, és ismertették követeléseiket. Így Veszprémben, Miskolcon, Gödöllőn, Székesfehérváron, Sopronban, Debrecenben, Pécsett és Budapesten egyaránt elemi erővel tört fel a hallgatóságból az érzés: elég volt! Áder idézte

Zimándi Pius

egykor premontrei szerzetes naplóbejegyzését, aki 1956. október 23-án a budapesti tüntető tömegben volt. Zimándit megindította a fiatalok bátorsága, hiszen ők már a kommunista diktatúra legsötétebb éveiben nevelkedtek, amely eltökélten igyekezett egy sosemvolt embertípust faragni a magyar fiatalokból, a homo sovieticust. Egy külföldi tudósító arról számolt be, hogy a szegedi ifjak vidámak, magabiztosak, ünnepi hangulatúak voltak, amikor végre kimondták, ami a szívüket nyomta. Kimondták, a magyar történelem legnagyobb és legaljasabb emberkísérlete csúfosan megbukott. „A szegedi diákok, nem születtek forradalmároknak, mégis hősökké váltak. Ahogy hősökké váltak az őket támogató oktatók, akik egy élet munkáját, tudós karrierjüket kockára téve segítették a fiatalokat” – jelentette ki Áder János emlékeztetve arra, hogy a megtorlás éveiben súlyos börtönévekkel fizettek bátorságukért a fiatalok és oktatóik egyaránt. A köztársasági elnök úgy értékelte, hogy a hatvan évvel ezelőtt kimondott igazság egy egész nemzet méltóságát és önbecsülését adta vissza, és 1956 forradalmárai, a magyarság hősei ámulatba ejtették a világot.

A szegedi szikra Budapesten lobbant lángra

Az SZTE ünnepi szenátusi ülésén bemutatták a hatvanadik jubileum előtt tisztelgő, a Szegedi láng című filmet, majd

Hajtó Ödön

, a Műegyetem 1956 Alapítvány elnöke elevenítette fel a budapesti eseményeket. Elmondta, a szegedihez hasonlóan játszódott le a Műegyetemen is a diákgyűlés, mindenki elégedetlen volt a kommunista rendszerrel, mély érzés ott parázslott az emberekben, s a parázs, amelyből Szegeden szikra lobbant, Budapesten lángra kapott és futótűzként terjedt. Hangsúlyozta, a forradalom diáklázadás volt, ami ritka a történelemben.

Szabó Gábor

, a Szegedi Tudományegyetem rektora arra hívta fel a figyelmet, hogy most a hatvanadik évfordulón különösen a fiatalok által hatvan éve megfogalmazott gondolatokra méltó emlékeznünk, nem pedig a forradalom és szabadságharcot követő megtorlásokra. „A siker receptje: kellenek lelkes, tettre kész, az igazságért küzdő fiatalok; kellenek felelős vezetők és még egy tényező: összefogás. Ha ez a három tényező megvan, aligha történhet bármi baj” – jelentett ki Szabó Gábor. A rektor úgy látja, ez most is időszerű, hiszen nem mondhatjuk, hogy igaz világban élünk, most is vannak problémák, most is szükség van felelős vezetőkre és összefogásra. Kifejezte reményét, hogy az 1956-os események kapcsán tartott megemlékezéseken nem a politikai szekértáborok, a spin doktorok fogják tematizálni a közbeszédet, hanem 1956 valódi receptje kerül előterébe: az igazság, a felelősség és az összefogás.

Az orosz nyelv oktatásától a szovjet csapatok kivonulásáig

Az SZTE ünnepi szenátusi ülése előtt, a történelmi helyszínen, a BTK Auditórium Maximumában idézték fel a MEFESZ hatvan évvel ezelőtti megalakulását. A

Kiss Tamás

, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének alapítója elmondta, 1956. október 16-án délelőtt még fogalma sem volt arról, hogy órákkal később egy nagygyűlés lesz az Auditórium Maximumban. Három nappal korábban még csak arról beszélgettek

Lejtényi András

barátjával, hogy az orosz nyelv oktatását kellene fakultatívvá tenni, ebből a gondolatból született az elhatározás, hogy egy diák érdekvédelmi szervezetet hoznak létre. Ezt az ötletüket a menzákon, folyosókon és az utcán mesélték el az egyetemistáknak, mindenki támogatta is a szervezet létrehozását az egyetemi pártbizottságot leszámítva, be is rendelték őket elbeszélgetésre.

Amikor október 16-án Kissék ismertették kezdeményezésük lényegét, döntés született a MEFESZ megalakításáról, a programokat, követeléseket a résztvevőkkel közösen fogalmazták meg. Egy hallgató vetette fel, hogy foglalkozzanak politikai kérdésekkel is, amit a gyűlés résztvevőinek négyötöde kézfeltartással támogatott, így – ahogy Kiss Tamás elmesélte – röpke másfél óra alatt az orosz nyelv fakultatívvá tételétől eljutottak odáig, hogy az orosz csapatok kivonulását követelték a szegedi egyetemisták. Október 20-án már nem lehetett beférni az Auditórium Maximumba, az egész épület tele volt fiatalokkal, akkor

Perbíró Józsefet

kérték fel a gyűlés levezető elnökének, aki az 1949/1950-es tanévtől oktatott a szegedi egyetem jogi karán, 1956-ban dékánhelyettesként is dolgozott. Ezen a gyűlésen fogadták el a MEFESZ szervezeti és működési szabályzatát, illetve pontokba szedték az egyetemisták követeléseit

(itt olvashatja el a szegediek követelési listáját)

. Ezt követően vitték el a MEFESZ megalakulásának a hírét és a diákok követeléseit az országban, s így lobbant fel a szegedi szikrából a forradalom lángja. A beszélgetést követően az ünnepi szenátusi ülés előtt megkoszorúzták a BTK és a TIK között található MEFESZ-emlékművet is.