1956 hőseire emlékeztek Szőregen + FOTÓK

Nem volt hiábavaló a küzdelem: a sok segítőkész ember összefogásaként gyökerezett egy új, szabad és független élet - hangzott el Pusztai Éva, a szegedi forradalmi történések egyik fontos szereplőjének beszédében.

Október 14-én tartotta hagyományos őszi megemlékezését a Szőregi Baráti Társaság, a Szőregi Gazdakör és a Szőreg-Kübekházi Hármashatár Vadásztársaság. A tagság az 1956-os forradalom áldozatira és hőseire emlékezett:

Földesi Tibor

szőregi mártír emléktáblájánál helyeztek el koszorút és gyújtottak mécseseket. A szabadtéri megemlékezés végén közösen elénekelték a Himnuszt, majd a tagság átvonult a Faluházba, ahol különleges vendéget köszönthettek.

Rózsavölgyi József

önkormányzati képviselő meghívásának örömmel tett eleget

Török Attiláné Pusztai Éva

Pro Urbe díjas nyugalmazott egyetemi docens, az ’56-os szegedi történések fontos alakja. Előadásában – melyben felelevenítette a forradalom kitörése előtti eseményeket - kiemelte: az évforduló kapcsán szomorú dolgokra emlékezünk, de kevesen tudják, hogy október 23-a előtt voltak gyönyörű napok, ahogyan ő fogalmazott: „lelkes napok”. Ezekre kell emlékeznünk. Szeged volt ugyanis az első egyetemi város, melynek hallgatói kiálltak magukért és célkitűzésekért, szembe fordulva az ifjúsági tömegszervezettel, a vezetőséggel. A diákok a felgyülemlett feszültség és forrongó hangulat hatására olyan euforikus állapotba kerültek, mely erősítette őket abban, hogy bátran kiálljanak céljaikért: a szabadságért, függetlenségért, saját egyetemi szervezet létrehozásáért. Kezdeményezésükhöz lassan a rektor, a dékánok és a professzorok, később a többi egyetem is csatlakozott – mesélte Éva néni. Az előadó egyúttal rosszallását fejezte ki, hogy Szeged méltatlanul elfelejtkezik arról, hogy városunk diáksága volt az első, akik fel merték vállalni követeléseiket, és ki mertek állni magukért. Zárásként hangsúlyozta: „Október 23-án emlékezzünk meg a szegedi diákság sikeréről, a lelkes napokról. Szomorú az évforduló, és sok volt az áldozat, de emlékezzünk arra, hogy bár kicsi nemzet vagyunk, sikerült talpra állnunk, hiszen egyet akartunk. Ünnepeljük azt, hogy a sok segítőkész ember összefogásaként gyökerezett egy új, szabad és független élet.” Az előadás végén Rózsavölgyi József virágcsokorral köszöntötte az előadót, a megemlékezés pedig kis szeretetvendégséggel zárult.