Közélet

Nem sikerült a lengyel kommunistáknak, ami a magyaroknak igen: a teljes téeszesítés + FOTÓK

Nem sikerült a lengyel kommunistáknak, ami a magyaroknak igen: a teljes téeszesítés + FOTÓK

2016. szeptember 29., csütörtök
Nem sikerült a lengyel kommunistáknak, ami a magyaroknak igen: a teljes téeszesítés + FOTÓK
lengyel_magyar_konferencia014kf

A lengyel és a magyar kollektivizálásról tartottak előadásokat a két ország történészei a dóm altemplomában szeptember 29-én. A lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) és a magyar Nemzeti Emlékezet Bizottsága kutatói összevetették, hogy miben volt hasonló, s miben eltérő a két állam kommunista pártjainak viszonya a parasztsághoz.

"Különleges nap a mai. Nem Varsóban, nem is Budapesten, hanem Szegeden találkozik a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének (IPN) új vezetősége és a magyar Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke. A várost sikerült bekapcsolni a nemzetközi tudományos életbe" - vélekedett

Biernacki Karol,

a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltárának igazgatója, Lengyelország tiszteletbeli konzulja. Szeptember 29-én A vidék harca a kommunista diktatúrával szemben Lengyelországban és Magyarországon címmel szervezett nemzetközi konferenciát a megyei levéltár, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN), a magyar Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) és a Lengyel-Magyar Kulturális Egyesület. Az előkészületek két éven keresztül tartottak, mert az IPN vezetősége a lengyel választásokat követően kicserélődött. Biernacki Karol elárulta, a tervek szerint a konferenciáról kétnyelvű (magyar és lengyel) kötet jelenik meg, amelyből juttatnak a közoktatás és felsőoktatás intézményeibe. Felhívta a figyelmet, hogy sok olyan kutatási téma van a lengyel-magyar közös múlttal kapcsolatban, amelyet még nem dolgoztak fel, de a levéltár partner ennek elősegítésében.

lengyel_magyar_konferencia006kf

"Nem túlzás azt mondani, hogy Csongrád megyében a lengyel néphez fűződő örök barátság az egyik legerősebb. Itt az évszázados rokonszenv jellemző, egymás forradalmainak támogatása, a másik polgárainak a segítése akár a vérzivataros időkben, akár napjainkban. Csongrád megye legrégebbi testvérmegyei kapcsolata is a lengyelországi Łódź vajdasággal köttetett 1990 augusztusában. A lengyel-magyar szolidaritás évében ez már a sokadik alkalom, amikor olyan rangos eseménynek ad otthont Szeged városa, mint a mai, amely tovább erősíti a két nép barátságát" - fogalmazott

Juhász Tünde

kormánymegbízott. Kiemelte, a Nemzeti Emlékezet Intézete és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága hasonló feladatokat lát el, mint a kollektív emlékezet ébrentartása, a nemzeti múlt objektív bemutatása, vagy a történelmi relativizálás felszámolása, s helyette a tudományos eszközök felhasználása.

Földváryné Kiss Réka

, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának vezetője úgy látja, hogy a konferencia megszervezése egyértelműen a Csongrád Megyei Levéltár érdeme. A rendezvényt jó alkalomnak tartja arra, hogy közös történelmi tapasztalatot, a szovjet rendszer hatását Kelet-Közép-Európában feldolgozzák. Az IPN-nel már korábban is együttműködtek, volt vándorkiállításuk, amit bemutattak Lengyelországban és Magyarországon is, konferenciájuk a diktatúra államának erőszak-monopóliumáról, s most fejlesztenek egy társasjátékot.

lengyel_magyar_konferencia016kf

Műhelykonferenciának nevezte a rendezvényt, amelynek kulcskérdése a diktatúra kialakítása, működtetése. Képet kapunk arról, hogy milyen volt a lengyel kormány parasztpolitikája, a magyar propaganda ellenségképe, a kulákkérdés. Átfogó kutatást érdemel az is, hogyan zajlott le a megtorlás 1956 után. Az összehasonlítás mellett, az eltérő vélemények megfogalmazására is lehetőség a mostani alkalom. "Reményeim szerint ez csak az első konferencia, amit még több hasonló követ" - zárta szavait. "A Magyarországgal folytatott együttműködésben nem jelent változást az elnökváltás, folytatjuk a megkezdett munkát, a varsói várban bemutatott kiállítás megnyitóján magam is ott voltam. Reméljük, hogy gyakorlati együttműködés alakul ki" - mondta

Mateusz Szpytma

, az IPN igazgatóhelyettese. Kifejezte örömét, hogy a konferencia a mezőgazdaság történetével foglalkozik, ami kutatási területe, doktoriját is erről írta. Ugyan olyan témáról van szó, amely kevésbé van a reflektorfényben, mégis foglalkozni kell vele, hiszen Magyarországban és Lengyelországban közös, hogy a II. világháború utáni népességében a legnagyobb társadalmi csoport a parasztság volt. Érdekes eltérés viszont az, hogy náluk nem sikerült teljes mértékben a kollektivizálás - elsősorban az egyház és a Lengyel Néppárt ellenállásának köszönhetően - míg Budapest végül sikerrel kényszerítette be a földműveseket a termelőszövetkezetekbe.

lengyel_magyar_konferencia017kf

Az első előadást

Papp István

, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa tartotta.

Fehér Lajos

későbbi miniszterhelyettes, az agrárpolitika egyik alakítója volt a '70-es évek közepéig, azonban 1948-ban a Szabad Föld és a Szabad Nép tudósítójaként járt Lengyelországban, ahova a magyar kormányküldöttséget kísérte el. A volt antifasiszta ellenállót (s

Péter Gábor

korábbi helyettesét a politikai rendőrségnél) megdöbbentette a lerombolt Varsó képe, az, hogy a családi házak helyén "kősivatag, téglatenger" áll. Írt a telepítésekről, az elűzött németek helyére lengyel szegényparasztokat költöztettek - ez kisebb mértékben Magyarországon is megvalósult. 10-15 hektáros területek kiosztásáról írt a földreform során, azaz középparaszti méretű birtokokról, de a mostani lengyel kutatások szerint átlagosan 6,9 hektárt adtak csak. Azonos problémák voltak a traktorok, a gépesítés hiánya miatt, viszont felismerte, hogy a lengyeleknél a területhez illő növényeket termesztettek. Felvetette Fehér, hogy a magyar mezőgazdasági export elősegítése érdekében kellene a Balti-tengernél egy magyar kikötő rész, amihez hasonlóval a csehszlovákok is rendelkeztek, a termékeket pedig egy Duna-Odera-Visztula csatornán is el lehetne juttatni. Beszámolt egy lengyel önkéntes szövetkezeti mozgalomról, ahol a tulajdon és a termelés a paraszt kezében marad, de a felvásárlás, az eladás és a gépek használata közös, azaz csak abban segít a szervezet, amiben szükséges. A cikk az utolsó anyagok egyike volt, amely

Rákosi Mátyás

1948. augusztus huszadikai beszéde előtt jelent meg, amikor meghirdette a teljes kollektivizálást.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.