Juhász Tünde: Mi is ugyanúgy az elégedett ügyfelekből élünk, mint a pék vagy a fodrász

„Nem elegendő elvégezni a jogi egyetemet, bebiflázni és alkalmazni a különböző jogszabályokat, hanem igenis érteni kell, mivégre vagyunk a világban. Ismernünk kell a jelenleg is zajló folyamatokat, gondoljunk csak a migrációra vagy a brexitre, fel kell mérnünk azoknak a mindennapi életünkre gyakorolt hatását, tehát nem robotszerű tisztviselőkre van szükségünk, hanem okos, gondolkodó, a hivatásukra büszke emberekre” ‒ vallja a Csongrád megyei kormánymegbízott, akivel az elmúlt két esztendő robbanásszerű közigazgatási átalakításáról és a következő időszak feladatairól is beszélgettünk.

- A múlt héten sajtónyilvános munkaértekezlet keretében vette birtokba Rákóczi téri központi épületének felújított nagytermét a Csongrád Megyei Kormányhivatal. Ebből az alkalomból ön értékelte a kormányhivatal elmúlt kétéves teljesítményét. 2014 óta jelentős szervezeti átalakulás történt, beolvadtak a korábbi szakigazgatóságok, számos új feladatkörrel bővült a hivatal repertoárja, és 3,5 milliárdos beruházás is segítette a munkakörülmények és a hivatali ügyintézés minőségének javítását. Túl a külső és belső integráción, valamint a felújításokon mit gondol, az út végére értek, a közepén tartanak, netán még csak az elején?

- Nagyon bízom benne, hogy még csak valaminek az elején vagyunk, semmi szín alatt nem a végén. A 2014-ben megindult, 2015-ben nagyobb sebességre kapcsolt folyamatok határozott célja a versenyképes gazdaság és a versenyképes közigazgatás kialakítása. Bátran kijelenthető, hogy az államigazgatás, az adminisztráció tekintetében eleddig nem történt meg az érdemi rendszerváltás, a régi, beidegződött, rossz hatósági hozzáállás nem változott, és a rendszer talán még a korábbinál is túlszabályozottabbá vált, amire az Európai Unió, de el kell ismerni, Magyarország is rátett néhány lapáttal. Napjainkra mindez olyannyira átláthatatlanná növekedett, burjánzott, ami nemcsak a polgár számára elviselhetetlen, vállalhatatlan és követhetetlen, de lassan már maga a hivatal is belefullad az adminisztrációs terhébe, mely lassítja, nehézkessé, körülményessé teszi működését. Ennek érdekében első körben komoly lépéseket tettük az ügyfelek terheinek, adminisztrációs kötelezettségeinek csökkentésére. Immár a kormányzat is felismerte és elismerte – hisz

Lázár János,

a Miniszterelnökséget vezető miniszter többször kijelentette –, hogy ezt a belső bürokrácia leépítésének, visszavágásának kell követnie. Nemcsak kötelességünk, de életben maradásunknak is feltétele, hogy eljárási szabályokat, hovatovább eljárásokat egyszerűsítsünk, szüntessünk meg.

Bátor lépéssel az adatbázisok integrációja felé

- Mit jelent ez a hétköznapi ember, azaz az ügyfél nyelvére lefordítva?

- Nagyon egyszerűen elmagyarázható. Itt a kormányhivatalban több mint 340 szakrendszerrel, adatbázissal dolgozunk, melyek semmilyen szinten nem érintkeznek egymással. Ez azt jelenti, hogy az egyes emberről, állampolgárról a különböző szakhatóságok, szakrendszerek, nyilvántartások több mint 340-féle adatbázisban tárolnak adatokat, és ezek semmilyen kapcsolatban nem állnak egymással. Véleményem szerint 2016-ban már joggal várhatja el az ügyfél, hogy amennyiben például lakcímet vált, az végigfusson a teljes állami rendszeren, automatikusan jelenjen meg többek között a tb-, a nyugdíj- vagy a földnyilvántartásban, ne kelljen azt mindenhol külön bejelentenie. A kormányzatnak, a szakágazatoknak, a szakminisztériumoknak abban kellene konszenzusra jutniuk, hogy legyen egy közös, integrált adatbázis, melyben egyetlen egy azonosítószám az alapja mindennek. A korábbi szigetszerű szakigazgatási működésből adódó egyszerűsítés és ésszerűsítés már megtörtént azzal, hogy 2015-ben a kormányhivatal főosztályaivá váltak az addig önálló rendszerek, most egy bátrat és nagyot kellene lépni az adatbázisok összevezetése, integrációja felé. A kormányablakokkal létrejött az a kulturált ügyfélszolgálat, ahol 1300 ügyet lehet most elindítani, ám hiába hoztuk be Csongrád megyei sajátosságként az 50 asztalos Rákóczi téri kormányablakunkba a családtámogatási, a társadalombiztosítási és foglalkoztatási ügyek intézését is, azokon az állomásokon, melyeken a foglalkoztatásos szakrendszerek futnak, nem tudunk például személyi okmányi ügyintézést vezetni. Ezért kell sokszor az ügyfeleknek abban az esetben is várakozniuk, ha éppen üres ablakokat látnak. Az eljárásjogi integrációval kellene most már megteremteni azt a rendszert, mely egységes, közös és átjárható.

- Amellett, hogy felismerik, felismerték a problémát, mivel tudnak még hozzájárulni a kormányhivatalok ennek az integrált rendszernek a mihamarabbi megszületéséhez, a kormányzati szintű döntés előkészítéséhez?

- Némi túlzással szólva azt mondhatom, kötetnyi irodalma van csak azoknak a javaslatoknak, melyeket Csongrád megyéből tettünk az adatbázisok és az eljárások integrációjára, példának okáért a foglalkoztatási szakrendszer egyszerűsítésére. Jelenleg egy foglalkoztatás-helyettesítő támogatás ügyintézését akár 90 percig végzi az illetékes kollégánk, de nem a bonyolultsága miatt, hanem azért, mert három különböző helyre rögzíti be ugyanazokat az adatokat. 2016-ban ez teljességgel érthetetlen. Miért ne lenne elég egyetlen rendszer? Ha 20 perc alatt végezni lehetne ezzel a feladattal, komolyat lépnénk előre a versenyképes közigazgatás irányába, jól járna az ügyfél, az ügyintéző pedig három-négy ember anyagát tudná feldolgozni annyi idő alatt, míg korábban eggyel bajlódott. Nem mellesleg eljuthatnánk odáig, hogy nincs szükség annyi ügyintézőre, irodaépületre, hivatalra. Ez a folyamat jelenleg ott tart, hogy a 2014-2020-as uniós finanszírozási ciklus forrásaiból a Közigazgatásfejlesztési Operatív Programban (KÖFOP) fogalmaztunk meg erre irányuló kezdeményezéseket. Azt is el kell azonban ismerni, hogy nemcsak Lázár János ilyen irányú felvetéseinél látszott világosan, de mi is nap mint nap érezzük, hogy igen komoly ágazati ellenállás tapasztalható az integrációval szemben. Az elmúlt évtizedek gyakorlata a nélkülözhetetlenség érzetét keltette az érintett szervezetekben, ugyanakkor joggal merül fel a kérdés: ha a stratégiaalkotás, a döntés-előkészítés és a döntéshozatal a minisztériumokban történik, a végrehajtás pedig a kormányhivatalokban és a járási hivatalokban, akkor mi szükség van a több száz fős fővárosi háttérintézmények, mint például az OEP- vagy a közlekedési hatósági központ fenntartására?

Rendet vágnának az ősbozontban

- Rendben van, fogadjuk el, hogy a kormányzat és a Miniszterelnökség elkötelezett a belső bürokrácia leépítése, az átláthatatlan rendszerek megtisztítása, a központi államigazgatási szervek megszüntetése, feladataik beintegrálása mellett. De a mi a garancia arra, hogy az újabb átszervezéssel tényleg olyan döntések születnek, melyek valóban hatékonyabbá teszik a közigazgatást, illetve az egyes eljárásokat, és mi a garancia arra, hogy ezeket az ügyfelek is mihamarabb a saját bőrükön érezhetik?

- Jómagam több mint húsz éve dolgozom a közigazgatásban, ezért ismerem annak fontosságát, hogy egy szervezet vezetése, a stratégiai döntéseket hozó személyek tisztában legyenek vele, mit jelent az adott hatósági eljárás az ügyfél és az ügyintéző szempontjából. Értem, mire céloz a kérdéssel, való igaz, előfordul, hogy mire egy probléma a kormányzati döntéshozó szintjére jut vagy épp egy döntés leér a végrehajtás szintjére, addigra homlokegyenest megváltozik. Arra, hogy ez esetünkben ne így történjen, Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter személye az egyik garancia. Lázár János olyan országgyűlési képviselő és olyan tárcavezető, aki élő kapcsolatot tart fenn a választópolgárokkal, igényli, hogy tudja és értse az egyes hatósági eljárások elejét, közepét és végét. Miniszter úrban megvan a jó értelemben vett megszállottság az emberek iránt, de éppen ezért tőlünk, kormánymegbízottaktól is elvárja, hogy napi szinten ismerjük az itt folyó munkát. Rendszeresen konzultál velünk, két-háromórás kormánymegbízotti értekezleteken zongorázza végig az aktuális feladatokat. Minden kormányzati döntés előtt kikéri a „végek” véleményét, és nemcsak lehetőségünk, de kötelességünk is elmondani, mik a tapasztalataink a végrehajtásban, hol kellene változtatni. Ez az állandó kapcsolat és visszacsatolás a hatékonyság záloga.

- Sajátos a helyzet abból a szempontból, hogy a Csongrád Megyei Kormányhivatal területi illetékessége magába foglalja Lázár János országgyűlési választókerületét. Ez előny, lehetőség vagy felelősség?

- Elsősorban felelősség abból fakadóan, hogy az érintett választókerületben élők hatósági ügyei értelemszerűen a kormányhivatalunkhoz kötődő eljárásokhoz kapcsolódnak. Éppen ezért helyénvaló, hogy a járási hivatalvezetők részt vesznek Lázár János heti rendszerességgel tartott lakossági fórumain, ahol adott esetben kikérdezi őket, beszámolnak az aktuális ügyekről, és az is egyértelmű, hogy ha egy ügyfél valahol elakad, panaszt tesz, akkor nekünk kötelességünk megfogalmazni és felküldeni, milyen jogszabályt kellene alkotni, módosítani vagy éppen eltörölni ahhoz, hogy egyszerűsödjenek, ésszerűsödjenek és hatékonyabbá váljanak az eljárások. Azt hiszem, nem túlzás állítani, hogy a fent vázolt szisztematikus és elkötelezett munkának hála az elmúlt két évben közigazgatás-történeti szempontból robbanásszerű változások történtek Magyarországon. Azzal, hogy tiszta viszonyokat teremtünk a korábbi a különböző szervezetrendszerek, pluszhatóságok, plusz-háttérintézmények és pluszeljárások „ősbozontjában”, gyorsabb, egyszerűbb, olcsóbb, versenyképesebb és hatékonyabb is lesz a közigazgatás. A végső célunk, hogy a polgárnak csak annyit kelljen megjegyeznie, hogy ha bármilyen, az államhoz kötődő ügye van, akkor be kell mennie a járási hivatal kormányablakába, ahol el tudja indítani, el tudja intézni. Mindezt pedig egyre több elektronikus közigazgatási lehetőséggel spékelnénk meg, ami újabb hatalmas lépést jelentene a versenyképesség irányába.

A szoros emberfogás vége - tekintsük nagykorúnak az állampolgárt!

- Az már csak álom kategória, hogy az egyszerűsítéssel és az elektronikus alapokra helyezéssel párhuzamosan változzon a szigorú, már-már rideg hatóság képe is?

- Olyannyira nem az, hogy e tekintetben is maximálisan támogatom miniszter úr álláspontját, elég bátornak kell lennünk elengedni bizonyos eljárásokat. Ez természetesen nagyon más gondolkodást feltételez, mint amit eddig megszoktunk, hiszen valóban úgy szocializálódtunk, az állam, a hatóság szerepe arról szól, hogy kis túlzással mindenkit szabályszegőnek tekintett, korlátok közé akart szorítani. Egyértelmű, hogy szakítani kell ezzel a poroszos, nagyon zárt, „szoros emberfogásra” épülő szemlélettel, nagykorúnak kell tekintetnünk, segítenünk és támogatnunk kell az állampolgárokat az ügyintézéseikben.

- 2014-es kormánymegbízotti kinevezését követően azt jelölte meg egyik fontos célkitűzéseként, hogy megyei és járási szinten az ügyintézői hozzáállás megváltoztatásával járuljanak hozzá az állampolgárok elégedettségének növeléséhez. „Meg kell értetnünk az ügyintézőkkel, hogy az adófizetőket szolgáljuk, nekik köszönhetjük a fizetésünket” ‒ nyilatkozta akkor erről portálunknak. Idén tavasszal ügyfél-elégedettségi felmérést végeztek a megyei kormányablakokban, és az ügyfelek erős négyesre értékelték az ott folyó munkát. Örül ennek a látogatói osztályzatnak?

- Abszolút reálisnak tartom. Fontos visszajelzésnek számít, és örülök annak, hogy 4,88-as átlagosztályzatot kapott az ügyintéző szakértelme, udvariassága és munkája, illetve 4,77-et az ügyintézés gyorsasága. Ezek azok a tényezők, melyeket mi mint megyei kormányhivatal helyben hozzá tudunk tenni a nagy egészhez, miközben természetesen vannak rajtunk kívül álló tényezők – lassú, nem egyszer lefagyó, nem integrált rendszereken dolgozunk –, melyek némiképpen ronthatják a látogatói összképet. Jó úton járunk, persze még rengeteg a feladat, de úgy érzem, amit meg lehetett tenni a „végeken”, azt megtettük. Ennek hátterében az is áll, hogy az ügyintézés súlypontja átkerült a járási hivatalokhoz, azokra az ügyfélszolgálati pontokra, ahol közvetlenül az ügyféllel találkozunk. Az ott dolgozó kollégáinkról csak a legjobbakat mondhatom el, ők a leginkább elhivatottak a rendszerben, a szó nemes értelmében az állam és az ügy szolgái.

A hivatal sikere az ügyfél elégedettsége

- Ha tehát udvariasság, segítőkészség, szakértelem és gyorsaság, akkor a kormánymegbízottól is megkapják ezt a 4,8-4,9-es átlagot a Csongrád megyei rendszer munkatársai?

- Büszkén mondhatom: igen.

- Az ügyfelek elégedettsége arra is bizonyíték, hogy a társadalom összességében mint haszonélvező pozitívan ítéli meg a közigazgatás – ahogy ön fogalmazott – „robbanásszerű” átalakítását, és minőségi változást kapott az új közigazgatási szervezetrendszertől az ügyintézés színvonalában. Azt is jelenti mindez, hogy megérte felvállalni az átszervezést kísérő rengeteg külső és belső konfliktust?

- Nézze, nincs új a nap alatt. Természetesen nem várhattuk el, hogy azok a rendszerek, melyek éveken, évtizedeken keresztül építették, erősítették magukat, vígan és dalolva tegyenek javaslatot saját maguk felszámolására, és a hosszú idő alatt berögzült szokásokat sem könnyű megváltoztatni. Ugyanakkor nincs más út, mert az egyszerű, gyors, átlátható, versenyképes és könnyen irányítható területi közigazgatás teszi erőssé az államot, és teszi elégedetté az ügyfelet. Nem rejtem véka alá, a kitűzött célok elérése érdekében komoly falakat kellett lebontanunk Csongrád megyei szinten is. A Rákóczi téri 50 állomásos integrált, gyakorlatilag valamennyi szakigazgatást felölelő kormányablak kialakítása sem jelentett egyszerű feladatot, no nem azért, mert nem fért el ennyi asztal az épületben, vagy építőipari bravúrokra lett volna szükség, hanem elsősorban a saját munkatársainkkal kellett megértetni, hogy más világ köszöntött be, ahol első az ügyfél. A látogatók érdekében pedig bizony a hét öt munkanapjából háromszor is 20 óráig kell nyitva tartanunk. Tudomásul kell venni, a mi munkánk ugyanúgy szolgáltatás, mi is ugyanúgy az elégedett ügyfelekből élünk, mint a fodrász, a pék vagy a cukrász. Ha valaki nem ismeri fel, nem fogadja el, hogy a mi jövőnk, sikerünk és eredményünk az ügyfél elégedettsége, akkor azzal a kollégával nekünk nincs dolgunk.

Akkor is kiszolgálnak, ha negyed 10-ig kell bent maradni

- A helyi sajtóban azért megjelentek hírek azzal kapcsolatban, hogy ez a felülről irányított, gyors és radikális szemléletváltoztatás nem csupán ügyintézői, de közép- és felső vezetői szinten is okozott feszültségeket. A legtöbben persze alkalmazkodtak az elvárásokhoz, ám akadtak olyanok, akik távoztak vagy akiknek távozniuk kellett, ami nyilvánvalóan érdekeket sérthetett. Mennyire terhelték meg a rendszert ezek a belső csatározások?

- Az egész folyamatot a rendszer megtisztulásaként értékelem. Azt hiszem, joggal várom el a munkatársaimtól a szemléletváltozást, ha az irányító miniszter a kormánymegbízottól is azt követeli meg, hogy napi szinten ismerje és tudja a számokat, a problémákat és az ügyeket, megbízatása ne egy régi, talán már elfeledett kifejezéssel élve „sportállás” legyen. Úgy gondolom, az, hogy az esetek 90 százalékában jobban emlékszem bizonyos adatokra, mint az illetékes terület vezetője, azt feltételezi, hogy ezzel a munkával kelek és fekszem. Ehhez a közép- és felsővezetők, de persze az ügyintézők gondolkodásmódjának is igazodnia kell. Nem elfogadható, hogy valaki fél 4-kor leüzen, több ügyfél már ne jöjjön, mert 4.00-kor indulunk haza. A kormányhivatalban 4.00-kor is fogadjuk az ügyfelet, sőt, ha a kormányablakot tekintjük, akkor bizony a hét három napján este 8 órakor is. Ha az ügyfél 8-kor sorszámot húz, akkor is ki kell szolgálni, ha adott esetben 9-ig vagy negyed 10-ig tart az ügyintézés. Ebből a gyökeresen más hozzáállásból sok minden adódik, például az is, amire már utaltunk, hogy a feladatunkat sem elsősorban a merev ellenőrzésben, a büntetésben határozzuk meg, hanem az ügyfelek segítésében. Ha teszem azt egy vállalkozás vonatkozásában valami nem stimmel, nem az az első, hogy komoly büntetést szabunk ki rá, hanem el kell magyaráznunk, min változtasson, és aztán csak akkor alkalmazhatunk más eszközt, ha mégsem felel meg az elvárásoknak. Fontos része a változásnak a felelősségtudat kérdése is, aminek nem nagyon volt hagyománya az államigazgatásban. Elvárom, hogy a kollégák érezzék sajátjuknak a munkahelyüket, ne szükséges rosszként tekintsenek az itt eltöltendő munkaidőre, értsék meg, hogy felelősséggel tartoznak nemcsak az itt folyó munka minőségéért, de az őket körülvevő szoba berendezéséért is, hovatovább képesnek kell lenniük beszélgetni a velük szemben ülő kollégával, és akár besegíteni neki.

Az egyetlen hadra fogható szervezet

- Most már ismerjük, hogyan osztályozzák a rendszerben dolgozók munkáját az ügyfelek és kormánymegbízott, de értékeli-e megyei kormányhivatalok munkáját az irányító Miniszterelnökség, és ha igen, hol áll ebben a rangsorban a Csongrád Megyei Kormányhivatal?

- Erről nem rendelkezem pontos információval. Hivatalos rangsorral még nem találkoztam, de azt szoktam mondani a kollégáknak, hogy Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter számos esetben ismeri el a munkánkat, és

Orbán Viktor

miniszterelnök is a mai magyar közigazgatás és államigazgatás egyetlen hadra fogható szervezetének tartja a kormányhivatalokat és a járási hivatalokat. Ennél többet, azt hiszem, közszolga nem kívánhat! Az érezhető gondoskodás jeleként értékelem azt is, hogy a kormányfő három-négyhavi rendszerességgel részt vesz a kormánymegbízotti értekezleteken. Úgy gondolom, bizonyítottuk, hogy lehet ránk számítani, hiszen – ha csak a Csongrád Megyei Kormányhivatalt tekintjük – napi szintű feladataink megoldása mellett olyan a közérdeket szolgáló, kiemelt kormányzati feladat megoldásába is sikerrel tudtunk bekapcsolódni, mint az ideiglenes határzár előkészítése, az azzal kapcsolatos kártalanítás, a földárverések és a tanyavillamosítási felmérés. Nem dőlhetünk persze hátra, hiszen komoly feladataink vannak a közigazgatás-fejlesztésben, a már említett KÖFOP-os projektek keretében, melyeket a Miniszterelnökség konzorciumban hajt végre a kormányhivatalokkal. A tárca, az államtitkárság és a helyettes államtitkárságok lentről várják a koncepció megtöltésének elemeit, melyek révén a valós végrehajtást megkönnyítő döntések születhetnek. A végső cél az integrált rendszer kidolgozása és működtetése, amikor egy íróasztalnál az ügyintéző valamennyi szakrendszert eléri és használja. A 3,5 milliárdos beruházási csomagunk lezárultával pedig 2017-ben újabb fejlesztésekkel számolhatunk, több mint 1 milliárd forintnyi KEHOP-os energetikai forrásból újíthatjuk fel elhanyagolt állapotban lévő ingatlanjainkat.

Az állami tisztviselői hivatás: rang és tekintély

- A Csongrád Megyei Kormányhivatal nemcsak az ön által is említett, kiemelt kormányzati feladatokban való szerepvállalással hívta fel magára a figyelmet az elmúlt időszakban, de azzal is, hogy a korábbi években megszokottnál lényegesen intenzívebben, láthatóbban vesz részt a megye közéletében. Számos olyan akcióban, programban tűntek fel, melyek a nyilvánosság előtt képviselik a közigazgatást, legyen szó saját szervezésű rendezvényekről vagy a társadalmi szerepvállaláshoz kötődő eseményekről. Ezeket miért tartja lényegesnek?

- Pontosan a fentebb vázolt szemléletváltozás miatt. Két részre osztanám egyébként ezt a dolgot. Azzal, hogy olyan rendhagyó feladatokat is szívesen felvállalunk, mint a Körös-toroki napokra történő szervezett kitelepülés és ott mobil ügyfélszolgálat működtetése, a kihelyezett ügyfélfogadás a Szegedi Ifjúsági Napokon vagy a Toros Fesztiválon, az emberarcúságunkat, a partnerségünket kívánjuk és tudjuk közvetíteni a lakosság felé. Gondoljunk csak bele, 2015-ben több mint 900 ezer ügyben járt el a Csongrád Megyei Kormányhivatal, azaz minden egyes Csongrád megyei polgár életében ott vagyunk. Azon igyekszünk, hogy lebontsuk a megközelíthetetlen, „fapofa” hivatal képét, és kölcsönösen jó együttműködést alakítsunk ki az állampolgárokkal, és egy-egy ilyen akció erre remek alkalmat teremt. Mindemellett szeretném elérni, hogy a kollégák ne csak kötelező rosszként tekintsenek a papírmunkára, az adatrögzítésre, hanem legyenek büszkék a hivatásukra, legyen rang és tekintély, ha valaki állami tisztviselő. Ennek érdekében foglalkoznunk kell a szürkeállománnyal és a közösségépítéssel is.

Nem felejtik az államszocializmus pusztítását

- Ezt szolgálja a közelmúltban a Rákóczi téri központi épületben megnyitott két közigazgatás-történeti kiállítás is?

- Olyannyira, hogy ezekre vagyok a legbüszkébb! A III. emeleti tablók a magyar közigazgatás 1000 éves történetének Csongrád megyei változásairól adnak értékes képet, egyúttal érzékeltetik az állami tisztviselői hivatás múltját, ívét, rangját. A „Komócsin-mementó” Pártkontroll Emlékszoba pedig a központi épületünk történetének egy szeletét őrzi meg az utókor számára.

„A közigazgatási eljárás bármely területén az állami és helyhatósági akarat végrehajtására szolgáló szervezetnek sohasem szabad mint hatalmi tényezőnek fellépnie, sehol és sohasem szabad szeszélyt, önkényességet, elnyomást, lenyűgözést, zaklatást, igazságtalanságot és méltánytalanságot teljesíteni, hanem mindenütt és mindenkor mint az egyes polgárokat és az összességet a jogos emberi célok elérésében támogatva, segítve, gyámolítva és istápoló szervezetként kell jelentkeznie”

‒ nem véletlenül idéztem

Kelemen Béla,

Csongrád vármegye és Szeged egykori főispánja 1906-os szavait a múlt heti ünnepségen, hiszen számomra fontos, hogy a munkatársaim megértsék, milyen komoly, magas presztízsű szolgálat a feladatuk. Ugyanígy tisztában kell lenniük, lennünk azzal, hogy a kommunizmus, a szocializmus 40 éve milyen hatalmas károkat okozott számunkra is, keresztbe törte az államigazgatás tekintélyét. A tanácsrendszer eltiporta a polgári államigazgatási hagyományokat, közigazgatási rendszereket, ahogy a szocializmus az élet más területein is ‒ elég, ha csak a téeszesítésre utalok ‒ tönkre tette az emberi sorsokat, egzisztenciákat. Tervezem, hogy az országosan egyedülálló Pártkontroll Emlékszobát élettel megtöltendő a jövőben műhelybeszélgetéseket, rendezvényeket szervezünk a kollégáknak, hogy pallérozzuk ismereteiket. Hiszem, nem elegendő elvégezni a jogi egyetemet, bebiflázni és alkalmazni a különböző jogszabályokat, hanem igenis érteni kell, mivégre vagyunk a világban. Ismernünk kell a jelenleg is zajló folyamatokat, gondoljunk csak a migrációra vagy a brexitre, fel kell mérnünk azoknak a mindennapi életünkre gyakorolt hatását, tehát nem robotszerű tisztviselőkre van szükségünk, hanem okos, gondolkodó, a hivatásukra büszke emberekre.

Egzisztenciális stabilitást nyújt az életpálya

- Ha egy hivatás presztízséről és rangjáról beszélünk, aligha kerülhetjük meg az anyagiakat. E tekintetben hogyan értékeli az állami tisztviselői életpálya július 1-jén történt bevezetését, mely első körben a járási hivatalok, majd 2017. január 1-jétől a megyei kormányhivatalok dolgozóinak bérrendezését is jelenti?

- Nem véletlen, hogy Lázár János miniszter ‒ értékrendjéből fakadóan ‒ minden igyekezetével az 1947/48-ban megszakadt polgári hagyományokhoz kíván visszanyúlni az államigazgatást területén is. A hivatás presztízsének visszaállítása szempontjából óriási jelentőséggel bír az állami tisztviselői életpálya bevezetése. Az állami tisztviselői kar létrejöttével új korszak kezdődik, amelyben egzisztenciális stabilitást nyújtunk mindenkinek, aki erre a pályára lép. Az is lényeges szempont, hogy július 1-jétől a járási hivatalok dolgozói kerültek be, hiszen a mi hivatalunk és munkánk értékmérője, hogy az ügyfél a kormányablakban elégedett-e vagy sem, és éppen az első vonalban tevékenykedők dolgoznak a legtöbbet, miközben eddig ők voltak a leginkább alulfizetve. Örülök, hogy végre igen jelentős, 30-50 százalékos béremelésben részesültek ezek a munkatársak, akikről azt is meg kell jegyeznem, sokkal elhivatottabbak, mint azok, akik az ügyféltől távolabb nagyobb fizetésért gyártják a papírokat. Komoly lehetőség és ösztönző az is, hogy a szolgálati idő és az iskolai végzettség mellett a teljesítmény értékelése is szerepet kap az illetmény megállapításakor, és a munkáltatói jogkör gyakorlója sávos rendszer szerint az éves teljesítmény alapján felfelé (de persze akár lefelé is) is módosíthatja az állami tisztviselő fizetését.

A kommunizmus bűneiről Tusnádfürdőn

- Néhány nappal azelőtt beszélgetünk, hogy részt vesz a 27. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban Tusnádfürdőn, ahol a kommunizmus bűntettei témájú kerekasztal-beszélgetés egyik meghívott előadója lesz. Mire használja ki ezt a lehetőséget?

- Mindenképpen azzal kell kezdenem, hogy számomra óriási megtiszteltetés előadóként szerepelni ezen a nagy hagyományokkal bíró, nemcsak magyar, de európai szinten is kiemelt jelentőségű rendezvényen. A július 20-i beszélgetésen – természetesen Pártkontroll Emlékszobánk egyedülálló dokumentumai, tényanyagai segítségével is ‒ a tervek szerint azt mutatom be, milyen károkat okozott a magyar közigazgatásban az államszocialista diktatúra négy évtizede, hogyan itatódott át a párttal a tanácsrendszer. Emellett a nagymágocsi

Horváth László

életútján, sorsán keresztül ábrázolom, hogyan tett tönkre életeket, családokat a kommunizmus. Már két éve szoros kapcsolatban állunk az idős férfival, akit hároméves korában a nagyszülei karjai közül rabolták el szovjet katonák, több ezer kilométerre az otthonától, idegen földön nőtt fel hazátlanul és család nélkül, majd csak huszonegy évesen térhetett haza. Egy egyszerű hétköznapi emberről van szó, akinek kettétörték az életét, mégis döbbenetesen erős, példamutató a magyarságtudata. Egy olyan emberről, akit a hagyományos rendszerek – fogalmazzunk így – képtelenek értelmezni, mert nem volt hadifogoly, nem volt hadiárva, nem vitt véghez semmilyen kiemelkedő hőstettet, ugyanakkor mégis elképesztő áldozatot vállalt. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy ezért megkapja az őt megillető erkölcsi elismerést!