Exodus előtt a vajdasági és a kárpátaljai magyarság

Bárdi Nándor történész a Trianon utáni budapesti kormányok magyarságpolitikáját mutatta be szegedi előadásában. A határon túliak jogilag voltak már rosszabb helyzetben, de a baj ma nagyobb. A kettős állampolgárság ugyan megerősítette a nemzettudatot, de a hét kárpát-medencei, anyaországon kívüli magyar közösségből három a múlté, s félő, hogy még kettő szintén eltűnik.

„Minél többet beszélünk a nemzetről, annál kevesebbet foglalkozunk vele” – véli

Bárdi Nándor

, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézet tudományos főmunkatársa. A karrierjét Szegeden kezdő történész szerint óriási exodus zajlik ma Délvidéken és Kárpátalján, magyar fiatalok tömegei jönnek az anyaországba, vagy Nyugat-Európába friss útlevelükkel. Ukrajnából 30-40 ezren vándoroltak át az utóbbi időszakban, beleértve 15-20 ezer fő katonaköteles korú férfit. Ők elsősorban Magyarországra betelepülésben gondolkodnak, a kárpátaljai magyarság több mint 40 százaléka csak az anyanyelvét beszéli, még ukránul sem tud. Ezzel párhuzamosan a felmérések szerint a vajdasági magyar érettségizők 80-91 százaléka hazánkban kíván továbbtanulni, ami későbbi terveikről is üzen. 180 ezer délvidéki és erdélyi dolgozik magyar útlevéllel Nyugat-Európában, annak ellenére, hogy Románia is uniós tagállam.

Hiába készültünk a II. világháborút követő osztozkodásra

A különböző magyar kormányok eltérő módon viszonyultak az 1920. június negyedikén megkötött békediktátum által idegen uralom alá jutott magyarokhoz. A Horthy-korszakban előtérbe került a revíziós propaganda, különböző határon túli egyesületeket támogatnak. Az 1938 és 1941 közötti visszacsatolásoknak köszönhetően beköszöntött a „kis magyar világ” Felvidéken, Erdélyben, Délvidéken, azonban hiába készült a

Teleki

-kormány a „végső leszámolásra” és a háború utáni béketárgyalásokra, a területeket újból elvesztettük. 1944 és 1947 között a magyar kormány szinte semmilyen eredményt nem tudott elérni, a párizsi béke visszaállította a trianoni határokat, viszont a kisebbségvédelmi klauzulákat elhagyták. Súlyosbította a traumát, hogy Kárpátaljáról ezreket hurcoltak kényszermunkára,

Tito

partizánjai 25 ezer magyart gyilkoltak le, Csehszlovákiában pedig alkalmazták a

Benes

-dekrétumokat, megkezdődött a jogfosztás, a kitelepítés, a reszlovakizáció. Az egyetlen apró siker az volt, hogy a deportálások csak részlegesek maradtak, nem kellett mindenkinek elmenekülni a szülőföldjéről.

Magyar szekusok segítették Kádár titkosszolgálatának felépítését

Jugoszláviában az 1948-as Kominform határozatot követően teremtették meg a magyar médiaelitet, a nemzetiségi jogokat, a nyelvhasználatot – így a kisebbség kevésbé volt veszélyes. Romániában kezdetben jó a magyarok helyzete, többek között azért, mert a kommunista pártban is felülreprezentáltnak számítottak a zsidókhoz hasonlóan. 1956 után a Securitate magyar származású tisztjei segítik újjászervezni Kádár titkosszolgálatát. Később a magyar pártfőtitkár kijelentette, belügynek tekinti az erdélyi magyarok helyzetét. A románok alig hitték el, hogy ezt Budapest komolyan gondolja… A magyarokat – akik közül sokan támogatják a desztalinizációt – fokozatosan háttérbe szorították a román kommunista pártban, s egyben részleges területi autonómiájukat is eltörölték.

Amerikai magyaroknak köszönhető a legsikeresebb kampány a határon túliakért

Az 1960-as évek közepétől az új gazdasági mechanizmust féltették, a belpolitikai reformok érdekében feláldozták a határon túliakat. Az óvatos változás a ’70-es évek közepén kezdődött, 1975-ben a helsinki találkozón Kádár nemzetközi porondra vitte az ügyet, 1977-ben pedig a Politikai Bizottság foglalkozik helyzetükkel. Az utóbbi oka az, hogy több ekkor bekerült technokrata a trianoni határokon kívül született. Párton belül és kívül egyre több embert érdekelt a következő évtizedben a kárpát-medencei magyarság. Az MSZMP Központi Bizottság Külügyi Osztályán

Tabajdi Csaba, Szűrös Mátyás,

a népi írók közül

Illyés Gyula

,

Csoóri Sándor

foglalkozott velük, s a tudományos kutatások is megkezdődtek. A liberális ellenzék szerepe kiemelkedő abban, hogy az ekkoriban felnőtt amerikai születésű magyar demokrata szimpatizánsok segítségével emberi jogi köntösbe bújtatva mutatták be a magyar kisebbség helyzetét. Bárdi Nándor szerint ez messze a legsikeresebb nemzetközi projekt volt, ennek köszönhetően vonta meg az Egyesült Államok Romániától a legnagyobb kedvezmény elvét. A változás az anyaország közvéleményében is megfigyelhetővé vált, egyre többen tartották a nemzet részének a határon túliakat is.

A szocialisták pénzzel „vették meg” a határon túli elitet, az első Fidesz-kormány inkább projekteket finanszírozott

A rendszerváltást követően minden kormány támogatta a kárpát-medencei magyarságot, de különböző eszközökkel. Antall József a támogatáspolitika mellett tette le voksát, de az európai integráció miatt óvatosan lépett minden esetben. A Horn-kormány egy pragmatizmusra törő nyelvezetet használt, s azzal nyerték meg a határon túli magyar elitet, hogy a pénzek szétosztását rájuk bízták, ekkor jött létre a Vajdasági Magyar Szövetség, s emelkedett ki

Bugár Béla

a Felvidéken a magyar és szlovák média segítségével.

Az első

Orbán

-kormány euronacionalista álláspontot foglalt el: a szomszédos államokat is be kell emelni az Európai Unióba. „Érdekesség, hogy az államtitkárok között felülreprezentáltak voltak a határon túliak, sőt a feleségeik között még jobban igaz ez” – hívta fel a figyelmet a történész. A Fidesz elsősorban programfinanszírozást vállalt pénzosztás helyett, stratégiai keretekben, a felsőoktatás fejlesztésében gondolkodott. Cáfolta azt, hogy az Orbán-kormány mindig a kettős állampolgárságért küzdött. Inkább apróbb lépéseket kívántak tenni, s a státusztörvényt egy karácsonyfához hasonlóan szerették volna feldíszíteni egészen az állampolgárságig, így megakadályozva a szomszédos országok tiltakozását.

23 millió román – Gyurcsány csak Orbánt akarta legyőzni

2001 decemberében riogatott először az MSZP 23 millió románnal. Ezt a „jóléti sovinizmus hiszterizálásának” nevezte Bárdi, s hozzátette, „nem hittük el, hogy idegenellenes riogatásba kezd a baloldal”. Megjegyezte, a kettős állampolgárságról szóló népszavazásnak semmi köze nem volt a határon túli magyarokhoz.

Gyurcsánynak

csupán egy célja volt, be akarta bizonyítani mint új vezető, hogy képes legyőzni a démonizált Orbán Viktort. A népszavazás sikertelen volt, de egy érdekes dolog derült ki: az MSZP szavazók 32 százaléka támogatta a kettős állampolgárságot, a fideszesek 18 százaléka viszont nem.

Meg lehetett volna várni a kettős állampolgársággal a szlovák választást?

2010-ben a második Orbán-kormány több jelképes lépést tett, átalakította a

Bethlen Gábor

Alapot, lehetővé tette az iskolások határon túli utazását, a Nemzeti Összetartozás Napjává tette június negyedikét, elfogadta a honosítási törvényt. Ez utóbbiakat kritizálta is Bárdi Nándor, aszinkron helyzetnek tartja, hogy a határon túli gyerekek nem utazhatnak az anyaországba, s jobbnak tartaná, ha a kárpát-medencei magyarság március 15-én ünnepelné együvé tartozását, mert Trianon évfordulója egyértelműen gyásznap az elcsatolt részeken élőknek. Sokan azzal vádolják a Fideszt, hogy a kettős állampolgárság bevezetésével meg kellett volna várni a szlovák választásokat, ami igaz, de ebben az esetben a Jobbik fogalmazza meg ezt a követelést.

Hálózati túlfeszültséget lát az erőközpontok között,

Kövér László

egységes politikai közösségben gondolkodik, a határon túliakat már túl gyengének tartja, hogy megtervezzék saját gazdasági fejlődésüket.

Németh Zsolt

egy szerződéses nemzettel számol, ő inkább a helyi szintű döntéseket pártolja, hét ország, hét út.

Matolcsy György, Varga Mihály, Lázár János

a munkaerő-utánpótlás szükségességét emelik ki, a gyermekorvosok 9 százaléka határon túli, a marosvásárhelyi orvosi egyetemről annyian jöttek, mint ahányan kivándoroltak, a Kárpátalján végzett magyar doktorok kétharmada az anyaországba jön dolgozni.

Kettős állampolgárság: megerősödött nemzettudat

Az eltelt hat év alatt 800 ezer kettős állampolgárunk lett. Megerősödött az elvándorolni nem akarók nemzettudata, egyre többen visszamagyarosítják a nevüket, szeretnék, ha a hivatalos iratokban is Lászlók lennének, s nem Ladislavok. A legtöbben Romániából, Szerbiából, Ukrajnából, Izraelből igénylik az állampolgárságot. Az utóbbi nem véletlen, így utazhatnak EU állampolgárként akár arab országokba is…

Megállíthatatlan a határon túli magyarság eltűnése?

„A burgenlandi, a szlovéniai, a horvátországi magyarok története gyakorlatilag véget ért” – kezdte el a jelenlegi helyzet összefoglalását Bárdi Nándor. „Két nagy exodus következik be hamarosan, az egyre falusiasabbá váló Vajdaságé és Kárpátaljáé” – fogalmazott. Ezt a kijelentést erősíti meg, hogy az utóbbi két terület fiataljainak 80 százaléka már rendelkezik magyar útlevéllel. Az előadás végkicsengése pesszimista: nincs más megoldás, ki kell menekíteni az itteni magyarságot.