Közélet

Szeged a középkorban és ma - megtartotta második estjét a Polgári Platform + FOTÓK

Szeged a középkorban és ma - megtartotta második estjét a Polgári Platform + FOTÓK

2016. május 8., vasárnap
Szeged a középkorban és ma - megtartotta második estjét a Polgári Platform + FOTÓK
polgari_platporm24_gs

Gondolta volna, hogy Szeged legrégebbi házsorral rendelkező utcája a Kis-Tisza utca? Vagy azt, hogy a Szentháromság utca már a középkorban is ugyanott futott, mint ma ismerjük? Máté Zsolt szegedi születésű építész-tervező volt a pénteki Polgári Platform vendége.

Szeged középkori kutatásában fontos mérföldkőnek számít a 2012-ben Magyar Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett mérnök értekezése, melyben újszerű módon közelítette meg, elemezte a város szerkezetét. Eredményeivel sikerült egyértelműen igazolnia, hogy Szeged 19. századi látképe olyan elemeket hordoz, melyek egészen a középkorig vezetnek vissza.

Máté Zsolt

a Szegedi Polgári Platform meghívására, pénteken több rekonstruált és eredeti várostérképet vetített ki az érdeklődőknek, s 15., 16. századi feljegyzések, dokumentumok mentén bizonyította elméletét. Az építész megjegyezte, a nagy árvíz miatt nagyon nehéz pontos képet kapni arról, hogyan nézhetett ki a város 200 vagy akár 300 évvel ezelőtt. A beépítettség előtti domborzati térképek viszont meglepően pontos képet festenek arról, milyen lehetett a város látképe az újjáépítés előtt, hiszen - akárcsak sok más település esetében - Szegeden is a domborzat és a vízrajz határozta meg az építkezést. Máté Zsolt szerint az 1879 előtti kéziratos térképek igen megbízható forrásokként szolgálnak, ezt bizonyítva egy 1850-es várostérképet vetített rá egy modern korira. Ez alapján próbálta meg igazolni, hogy a középkori településszerkezet rekonstruálható, mivel ez a középkori meg a városfejlődés során megőrződött.

polgari_platporm16_gs

Máté Zsolttól megtudtuk, egy 1456-os újlaki jegyzőkönyvben olvashatunk először szegedi utcanevekről, összesen hármat említ a forrás, ami abszolút beazonosítható. Kiderült, a török hódoltság idejéből (Szeged kiváltságos szultáni város rangot tudhatott magáénak) már olyan adatok maradt fenn, melyek nem az általunk ismert utca fogalma szerint különböztették meg a városon belüli területeket, hanem úgynevezett tömbökben regisztrálták a lakókat, így lehetett például

Sárszegi István

szegedi gróf Nagy utcai házának 7 szomszédja is. A bácsi püspökség részére készített 1546.évi defterben, vagyis a török adólajstrom adatai szerint a Szentháromság utca és a Sóhordó utca ma is jól beazonosítható, de az összesen 26 "utcanevet" tartalmazó jegyzékből csak kevésről lehet megállapítani, pontosan mely területeket értik alatta. Egy azonban bizonyos: Szeged legrégebbi teljes házsorral rendelkező utcája ma is ugyanúgy néz ki, ez pedig nem más, mint a Kis-Tisza utca. Az építész hozzátette, a 12. és 14. században a szigetekre települt város részei valamilyen fokú önálló jogi státusszal rendelkezhettek, a központi része volt a királyi birtok. Elsőként azonban egy 1713-as térképen jelentek meg a város korai megtelepedési helyszíneire utaló szerkezeti elemek, nem sokkal azelőtt, hogy a település visszakapta szabad királyi város státuszát. Szeged 3 területre osztott település volt, amit a felszíni vizek választottak el egymástól - felöltésük csak a törökök kiűzése után kezdődött meg - : Alsóváros, Felsőváros és a Palánk. Felsővároson laktak a földtulajdonosok, míg az juhos gazdák, az iparosok, az értelmiségiek és a deákok a Palánk területén éltek. Alsóváros, mint arra a házak is utalnak, a parasztpolgárok lakóhelye volt, ám elvétve itt is éltek a tehetősebb rétegekből - derült ki Máté Zsolt szociáltopográfiájából. Máté Zsolt szerint a középkorban Szeged jelentős országos szerepkörrel rendelkezhetett, kultúrája európai várossá tette. A település vámmentes szabad kereskedelmet élvezett, virágzott a bor és élőállat exportja, köszönhetően a határban zajló állattenyésztésnek és mezőgazdaságnak.

polgari_platporm09_gs

Szeged középkori településrajzának megállapításában nagy segítségére voltak az építésznek az egyházi intézmények, melyek ma is állnak, vagy régészeti források említik, bizonyítják létezésüket. A város öt templomát, a két plébánia templomot, a két kolduló rendi templomot és a vártemplomot pontosan meg lehet határozni a térképeken, sőt, palánki Szűz Mária templom és mariánus ferences később minorita kolostor helyét hozzávetőlegesen meg lehet állapítani. A piacterek, melyekből Szegeden négy is működött, ugyancsak meghatározóak voltak és ma is beazonosíthatóak: 1431-ben Z

sigmond király

engedélyezte a Felsővároson csütörtöki heti vásár tartását a domonkos templom közelében, 1459-ben pedig

Mátyás király

Alsóvároson engedélyezett a szerdánkénti hetivásárt. 1499-ben

II. Ulászló

korábbi, csütörtöktől szombatig tartó hetivásárok jogát erősítette meg, és engedélyezte Luca-napi országos vásár tartását a mai Roosevelt téren.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.