Utolsó útjára kísérték Piri Józsefet, Algyő volt polgármesterét + FOTÓK

Több százan vettek búcsút életének 71. évében, hosszú ideje tartó betegségben elhunyt Piri Józseftől csütörtökön az algyői temetőben. Piri József egykori polgármester a település díszpolgára volt.

Felejthetetlen férj, nagyapa, kolléga, barát - emlékeztek

Piri Józsefre

családtagjai és ismerősei. A köztiszteletben álló egykori polgármester, a község díszpolgára 1946 januárjában született. Nagy szeretetben nőtt fel, egész élete Algyőhöz kötötte, az általános iskola befejezéséig a településen végezte tanulmányait. Dolgozott többek között a Magyar Államvasutaknál, majd az SZTE állam- és jogtudományi kar elődjén, a JATE-n jogi diplomát szerzett, s ugyanitt jogsegélyszolgálatot látott el. Később Algyőn és Szegeden is ügyvédként dolgozott, majd a szegedi önkormányzat részönkormányzati képviselőjeként állt ki Algyőért. 1997-ben választották meg polgármesterré, ezután a Csongrád megyei közgyűlés tagja lett. Piri József büszke volt arra, hogy lehetősége volt érvényesítenie a község érdekeit, ezért szerették és tisztelték az emberek - hangzott el temetésén, méltatásában.

Czeglédi Zsuzsannával

kötött házasságából egy fia született, idősebb korára megérkeztek unokái is, akik az utolsó években sok örömet okoztak Piri Józsefnek. A volt polgármester szívesen időzött tanyáján, gyümölcsfái társaságában is, hobbijai közé tartozott a sportesemények követése, különösen a teniszmérkőzéseké, hiszen fiatalon aktív játékos volt. Kedvencei közé tartoztak a történelmi tárgyú könyvek is, de szívesen időzött a természetben is. A szertartást követően

Molnár Áron

, Algyő jelenlegi polgármestere is búcsút vett Piri Józseftől. "Szülőfaluja iránti szeretet és tisztelet hatotta át minden gondolatát" - mondta róla, majd egy személyes történetet osztott meg a gyászolókkal. Molnár néhány hete érdeklődött a volt polgármesternél egészségügyi állapota felől, őt azonban jobban érdekelte, mi hír a községben. "A 70. születésnapján azt mondta: nem félek, szép életem volt. Elértem mindent, amit akartam. Valóban nyomot hagyott a szülőfalujában, nem élt hiába. Tudásával, felkészültségével vezette egy irányba a különböző gondolatokat. Nem készült politikai pályára, mégis engedett a kihívásnak és néhány jó barátja unszolásának, jelöltette magát a rendszerváltás utáni első önkormányzati választáson." Molnár Áron úgy fogalmazott, a csatornázási feladatok, a hulladékudvar, a szennyvíztisztító, valamint a faluház felépítése életének legnagyobb eredményéhez vezetett, hiszen ezzel előkészítette a 900 éves falu Szegedtől történő elszakadásának folyamatát.

Molnár Áron polgármester búcsúbeszéde:

"Szomorú eseményre gyűltünk ma össze. El kell búcsúznunk Algyő volt polgármesterétől, Dr. Piri Józseftől. Nehéz szavakat találni akkor, amikor tudjuk, hogy végső nyughelyére kísérjük, és most már csak emlékezni tudunk arra, hogy nemrég még velünk volt, aggódott értünk és a településért. Engedjék meg, hogy a búcsúsztatómban had használjam föl egy olyan ember gondolatait is, aki hozzá is, és hozzám is igen közel áll. Neki hosszú évekig munkatársa volt, és együtt élték meg a sikereket, és a nagyon ritkán jelentkező kudarcokat is. Némethné Vida Zsuzsanna így ír: „Tudtuk, hogy beteg, hogy gyógyíthatatlan kór támadta meg, de hinni akartuk, hogy ereje és mérhetetlen hite az életben majd segít és még évekig velünk maradhat. Szükség lett volna még rá, személyére, gondolataira, tanácsaira, hitére, kedvességére, előrelátására. Nincs tovább.” Szülőfaluja iránti szeretet és tisztelet hatotta át minden gondolatát. Engedjenek meg nekem itt egy személyes élményt. Körülbelül három héttel ezelőtt fölhívtam polgármester Urat. Ahogy fölvette a telefont, egy kicsit nehézkesen beszélve ugyan, de rögtön azt kérdezte, hogy mi a helyzet a faluban? Majd elkezdte kifejteni, hogy hogyan képzelné el a leválással kapcsolatos új kiadvány fölépítését. Öt perc után közbe kellett vágnom, hogy Jóska bácsi, csak azért hívtalak, hogy megkérdezzem, hogy érzed magad, nem pedig azért, hogy dolgozzunk. Pedig tudtam, hogy a családja mellet, Algyő iránti szeretete sarkallta arra, hogy a később végül Őt is legyőző betegség ellen ilyen sokáig küzdjön. De féltettem és kímélni szerettem volna. A 70. születésnapján azt mondta: „… nem félek, szép életem volt, elértem mindent, amit akartam.” Valóban nyomot hagyott a szülőfalujában. Nem élt hiába. Tudásával, felkészültségével vezette egy irányba a különböző gondolatokat. Nem készült politikai pályára, mégis engedett a kihívásnak és néhány jó barátja unszolásának, és jelöltette magát a rendszerváltás utáni első önkormányzati választáson. Ő képviselhette Algyő település részt a szegedi közgyűlésben. Akkori munkájának eredménye lett a község egy részének csatornázása, a hulladékudvar és szennyvíztisztító megépítése. Hosszú küzdelem után megépülhetett a faluház, ahonnan azután elindulhatott a várostól való leszakadás gondolata és előkészítése. Életének és munkásságának legnagyobb eredménye az önállóság megteremtése volt. Soha nem volt kétsége afelől, hogy jó döntés felé kormányozta a települést. Ennek köszönhetően indult el a legalább 900 éves falu újbóli önálló élete, felépítve az önkormányzat rendszerét. Sok és kitartó munka eredménye volt elérni azt a működő, önálló döntéseken alapuló fejlődési irányt, amit vezetése alatt a képviselőtársaival, és hivatali munkatársaival elért. Rendeletek születtek a falu működtetésére, az üzemeltetésére gazdasági társaságok alakultak: Gyeviép, Gyevitur, AKTV. Előrelátásának köszönhetően fejeződhetett be a szennyvízhálózat kiépítése, az utcák és közterek fejlesztése, az új település központ megálmodása. Méltó helyre kerülhetett a 2007-ben átadott fürdő és a munkásságának utolsó évében megépült Fehér Ignác Általános Iskola. Ezekben az években folyamatosan figyelte és támogatta az általa oly nagyon kedvelt focicsapat otthonának kiépítését, a sport centrumot. Az elképzelt helyére került a 14 lakásos bérház, és új küllemet kapott az egészségház is. A körülményekhez igazodva alakult át az idősek napközi otthona és épült fel az új, ma már három csoportot befogadó bölcsőde. Ezekben az években teremtette meg az óvoda a mai arculatát, és vált példa értékűvé a könyvtár. Azt, hogy mennyire szerette és tisztelte a hagyományokat ékesen bizonyítja a tájház megalapítása. Gondja volt arra is, hogy a temető méltó nyughelye legyen mindenkinek. Polgármestersége idején - köszönhetően az önállóságnak - elindulhatott a közösségi élet megszervezése is. Egyre szaporodtak a civil szervezetek, akik mindig számíthattak támogatására. Többször közreadta ezzel kapcsolatos gondolatait: „az anyagi adottság egy dolog, azzal jól is kell gazdálkodni. Ugyanakkor a megvalósult fejlesztések, épületek, a felújított intézmények, s a falu működéséhez szükséges társaságok csak eszközt jelentettek ahhoz, hogy ennek a falunak a közössége magára találjon.” Felelős kiadója volt az 1991-ben elindult Algyői Hírmondónak és szerkesztésében aktívan részt vállalt. Számos algyői könyv, és kiadvány megjelenését karolta föl és segítette. Érzékeny volt a bajba került emberek sorsa iránt. Gondoskodására mindenkor számíthattak. Büszke volt arra, hogy az önálló települést már meghívták a megyei rendezvényekre, és fáradhatatlan motorja volt a falunapoknak és az összes települési eseménynek. A határainkon túli kapcsolatok terén is maradandót alkotott. Martonos, Újvár és Kórógy megtapasztalhatták nagyvonalúságát és segítőkészségét. A bajor testvértelepülésünkkel, Hebertsfeldennel, húsz éve tartó kapcsolatot is Ő lapozta meg. Polgármesteri munkája mellett számos tisztséget látott el. Többek között általános alelnöke volt a Szegedi Kistérség Többcélú Társulásnak, 2002-2010-ig pedig tagja volt a Csongrád Megyei Önkormányzat közgyűlésének, ahol négy évig az Ügyrendi és Jogi Bizottság elnöki posztját is betöltötte. Munkássága elismeréseként többször kitüntették: 2004-ben a Büntetés Végrehajtási Szolgálatért Emlékplakett ezüst fokozatában részesült, valamint megkapta a Honvédelemért Kitüntető Cím II. fokozatát. 2010. március 15-én átvehette a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetést. Újvár díszpolgárává avatta, és magas kitüntetésben részesült másik testvértelepülésünk, Hebertsfelden polgáraitól is. Nyugdíjba vonulása után az algyői képviselőtestület díszpolgári címet adományozott Neki kiemelkedő munkássága elismeréseként. A 2010-es önkormányzati választásokon már nem indult a polgármesteri tisztségért, de segítségét felajánlotta a település új vezetésének. Életének utolsó időszakát szülőfalujától elszakadva Szegeden töltötte, de gyakran megfordult a faluban. Láthattuk beszaladni barátaihoz, vagy ügyet intézni jött be a községházára, amikor is mindig számíthattunk Tőle egy pár jó szóra, tanácsra. Imádott olvasni, és vallotta, hogy sikeres életművét nagyrészt annak köszönheti, hogy rengeteg könyv megfordult a kezében élete során, ami segítette abban, hogy a világ dolgaiban könnyebben eligazodjon.

Reményik Sándor: Akarom

Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az ő érdeme. Legyek a szél, mely hordja a magot, De szirmát ki nem bontja a virágnak, S az emberek, mikor a mezőn járnak, A virágban hadd gyönyörködjenek. Legyek a kendő, mely könnyet töröl, Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad. A kéz legyek, mely váltig simogat, Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok. Legyek a fáradt pillákon az álom. Legyek a délibáb, mely megjelen És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem, Legyek a délibáb a rónaságon. Legyek a vén föld fekete szívéből Egy mély sóhajtás fel a magas égig, Legyek a drót, min üzenet megy végig És cseréljenek ki, ha elszakadtam. Sok lélek alatt legyek a tutaj, Egyszerű, durván összerótt ladik, Mit tengerbe visznek mély folyók. Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír, Míg le nem teszi a művész a vonót. Drága Piri Öcsi! Drága Jóska bácsi! Algyő, a falu és minden lakója most búcsúzik Tőled, köszönve Neked mindazt, amit örökül hagytál ránk. Kérünk, hogy vigyázó tekintetedet továbbra se vedd le rólunk. Nyugodj békében, Polgármester Úr!"