Esőről és agresszióról a Klauzál téren Szegeden + FOTÓK

Az összefogás jelszava alatt mondogatott oda a kormánynak Szabó Sándor szocialista országgyűlési képviselő ünnepi beszédében a Klauzál téri Kossuth-szobornál kedd délelőtt.

„Tavaszi szél vizet áraszt…” - kezdte ünnepi beszédét

Szabó Sándor

. Az MSZP-s országgyűlési képviselő kiemelte, hogy a friss, tavaszi szél mindig a szabadságot jelentette, az áradás kapcsán pedig

Petőfi Sándort

idézte: „habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr.” A képviselő szerint ma is találhatunk példát az árban hánykolódó gályára. "A magyar demokrácia, a Magyarország eszméje 1848 márciusa után többé sosem veszett el a köztudatunkból" - fogalmazott Szabó Sándor. Felidézte 1956 és 1989 eseményeit, majd rátért 1848. március tizenötödikének legfontosabb mozzanatára: a múzeumkertben akkor esett az eső! A képviselő megtalálta a történelmi párhuzamot, ugyanis egy másik alkalommal is esett az eső: 168 évvel később, 2016 februárjában Budapesten, a Kossuth téren szintén esernyős emberek gyűltek össze. Az időjárás viszontagságaival való ily merész szembenézés napjaink "civiljeit" is a márciusi ifjak mellé helyezi bátorságban és dicsőségben. "Ki hitte volna, hogy ma 2016-ban ismét el kell mondanunk, hogy „kívánjuk a sajtó szabadságát”? Ki hitte volna, hogy 2016-ban ugyanúgy vitatkoznunk kell a „törvény előtti egyenlőség” és a „közös teherviselés” fogalmáról, mint 168 évvel ezelőtt?" - tette fel a kérdéseket Szabó Sándor, majd visszatért az időjárás megszokott terepére: "Ma a szellem napvilágát az arrogáns és ostoba hatalom lelopni készül az égről. A képviselő azonban kiállt a szellem napvilága mellett, hangsúlyozta: nem hiszi, hogy a fiataloknak munkát kellene vállalniuk, az iskolákra pedig nem szabadna központi forrást fordítani (klasszikus szocialista gondolatok).

Szabó szerint a demokráciának, a szabadságnak, életünk egyetlen elfogadható keretének nem hiszékeny és hűséges szolgálókra, hanem gondolkodó, véleményét megfogalmazó és kifejtő állampolgárokra van szüksége. Olyanokra, mint ’48-as eleink, ott, a pest-budai (figyelem!) esőben és itt, a szegedi Kárász utcán. Kiemelte, hogy nincs a „te szabadságod” és nincs az „én szabadságom”, mert a megosztottság gyengít és ellenséget keres, ami egyenes úton a gyűlölethez és az agresszióhoz vezet (lásd országos baloldal). "Nincs jobb világ, ha nem állunk egymás mellé, s ha nem állunk ki egymásért. Nincs haza és haladás, ha tűrjük, hogy falakat húzzanak fel közénk" - fogalmazott a képviselő. Szabó Sándor méltatta a szegediek érdemeit a nagy árvíz idején, 1956-ban, valamint 2010-ben és 2014-ben is, amikor képviselő szerint a jövő mellett voksoltak a szegediek. Ismét visszanyúlt oda, hogy szeretné Szegedet európai városként látni magyar helyett. Szabó hangsúlyozta: a szegediek szavazataikkal kinyilvánították: szabad város szabad polgárai, akik céljaikat maguk akarják megfogalmazni, ügyeiket maguk óhajtják intézni és közjavaikkal maguk akarnak gazdálkodni. (Kár, hogy ezt pont a szocialista városvezetés nem hagyja számukra.) "Itt az idő, hogy ma is eldöntsük: a szavaknak vagy a tetteknek hiszünk. Azt hisszük, amit elhitetnek velünk vagy azt hisszük, amit látunk és tapasztalunk" - fogalmazott. Újabb Petőfi-idézet: "Még kér a nép." Befejezésül újra eső: "Ma, március 15-én jusson eszébe mindenkinek az esőcseppek koppanása a néma csendben 1848-ban a múzeumkertben – és 2016-ban a Kossuth téren, és higgyünk benne, hogy a csend hangjai megszólalnak, lehet, hogy már ma." A megemlékezést követően a pártok és civil szerveztek helyeztek el koszorúkat, virágokat

Kossuth Lajos

Klauzál téri szobránál. Az ünnepi eseményen nem vett részt

Botka László

, a város szocialista polgármestere.