Martonyi: Az EU kezdeményezte a szabadkereskedelmi egyezményt Amerikával

Az SZTE Állam- és Jogtudományi Karán tartott előadásában a volt külügyminiszter a globalizáció visszaszorulása, az exportorientált magyar és uniós gazdaság mellett a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerséggel kapcsolatos tárgyalásokról, alaptalan csodavárásokról és félelmekről is beszélt.

„A világkereskedelem 1945 óta globálisan is hihetetlen mértékben növekedett, egyes időszakokban kétszer olyan gyorsan nőtt, mint maga a világgazdaság” – kezdte előadását

Martonyi János

volt külügyminiszter, aki kiemelte, „kereskedni jó” – s ezt már az ókori rómaiak is tudták. Ma is sok helyen – köztük az Európai Unióban és Magyarországon – exportorientált a gazdasági növekedés. A magyar GDP 95 százaléka exportra megy, az unióhoz hasonlóan hazánk is jelentős külkereskedelmi többletet termel, s így tudjuk javítani saját életszínvonalunkat. Martonyi szerint ezek figyelembe vételével érdemes viszonyulni a világgazdasághoz, s annak szabályozásához.

Tetőzött a globalizáció - új utakat kell keresni

„A világkereskedelem az utóbbi négy évet leszámítva a világgazdaságot meghaladó mértékben növekedett. Előbb kiegyenlítődött, majd mostanra megfordult a trend, s várhatóan 2015-ben és 2016-ban sem változik a helyzet” – mondta a volt külügyminiszter, s levonta a következtetéseket: tetőzik, tetőzött a globalizáció, sőt részben csökkent is. Ennek okaként több lehetőséget is felsorolt, ezek egyike, hogy magának a globalizációnak köszönhetően százmilliók lábaltak ki a mélyszegénységből Ázsiában, Afrikában, így egyre kevésbé éri meg kivinni a termelést. Megjelent a regionalizáció, a lokalizáció, elsősorban a kultúrában, a civilizációban. Hangsúlyozta, hogy ami most történik az nem új, már a XIX. század közepétől is kétoldalú egyezményeket kötöttek egymással a különböző államok, beleértve az Osztrák-Magyar Monarchiát is. A II. világháború után jött a multilaterális szabályozás, ennek köszönhetően az átlagos vámszint globálisan 40 százalékról 8 százalékra csökkent az elmúlt évtizedek alatt.

„A multilaterális út kimerülésének egyik oka az átalakult világ lehet. Olyan tagállamok kapnak kedvezményeket, amelyek már nem szorulnának rá, mégsem hajlandóak lemondani előjogaikról. Meginogtak az alapelvek: az egyenlő elbánás elvét lassan elfelejtettek” – vélekedett Martonyi János. Ezek mellett sok olyan új szempont jelent meg, amelyet a multilaterális szabályozás nem tud kezelni, ezek közé tartoznak a környezetvédelmi, a szociális és a munkajogi kérdések. Megoldásként elindult a kétoldalú kereskedelmi megállapodások „versenye”, ezek lefedik szinte a teljes világkereskedelmet, maga a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség a világkereskedelem 46 százalékát érintené. Az eddig ellenzők közé tartozó Japán, India is beállt azok sorába, akik ilyen egyezmények megkötésén munkálkodnak. Az oroszok is megcsinálták a maguk Eurázsiai Unióját, igaz ez a világgazdaság 2,4 százalékát érinti – így inkább nem kívánta jelentőségét kommentálni Martonyi.

Az USA számára fontosabb az ázsiai export

Érdekesség, hogy maga az Európai Közösség kezdte ezeknek a bilaterális egyezményeknek az előtérbe helyezését, az Egyesült Államokkal kötendő szabadkereskedelmi egyezmény is felmerült már nyolc-tíz éve, ez azonban pont az amerikaiak érdektelensége miatt bukott meg. Végül addig ösztökélték őket, míg

Obama

2012-ben megemlítette egy beszédében. Martonyi kiemelte, hogy az eredeti szövegben előbb az ázsiai és csak utána az európai egyezmény szándéka szerepel. A Csendes-óceáni Partnerség, amelynek tárgyalásai a napokban zárultak le, ugyanis fontosabb az Egyesült Államok számára, az amerikai kivitel 40 százaléka ebbe az irányba bonyolódik le, Európa felé csak a 17 százaléka.

Óvva intett attól, hogy azt gondoljuk, mindjárt vége lesz a tárgyalásoknak, még csak a felüknél járunk: 5-6-8 évig tarthatnak összesen. Biztos nem fejeződnek be sem idén, sem jövőre, a jelenlegi állapotok szerint 2018-nál hamarabb nem kötik meg, a gazdasági hatások sem fognak jelentkezni a 2020-as évtized közepéig. Az egyezmény rendkívül csekély hatású lesz: sem kiemelkedően pozitív, sem kiemelkedően negatív hatásokra nem kell számítani. Kiemelte, eltúlzott a GMO-val kapcsolatos hisztéria, a génkezelt növények kérdésében egyre több uniós tagállam csatlakozik Magyarország álláspontjához.

Fontos lett napjainkra az átláthatóság

Igazi darázsfészeknek tartja a beruházásvédelmet, ezért azt javasolja, hagyják ki az egyezményből, mert nem olyan fontos. Cáfolta, hogy ne lettek volna korábban hasonló egyezmények, jelenleg is 3000 hatályos belőlük, de például Magyarország és az Egyesült Államok közötti szerződés is működött nélküle. A hallgatóság egyik kérdésére válaszul elmondta, hogy a transzparencia valóban probléma, igaz, az ilyen jellegű tárgyalások korábban sem voltak nyilvánosak, egy jól képzett szakértői csoport tárgyalt mindig, akik tartották a kapcsolatot a gazdaság szereplőivel is. Mostanra azonban változtak az igények, s ezt az Európai Bizottság is felismerte, nyilvánossá tette a javaslatait. Az Egyesült Államok ehhez képest ragaszkodik a hagyományos tárgyalási megoldásokhoz, sőt a Csendes-óceáni Partnerség szövege sem nyilvános még. Martonyi szerint az egyik legfontosabb szempont, hogy az unió ne maradjon a „kérő” pozíciójában: egyenlő félként tárgyaljon olyan módon, ami az aggodalmaskodókat is megnyugtatja.