Hencz Péter: Laudato si’

Ez év júniusában jelent meg Vatikánban Ferenc pápa első önálló, régóta várt enciklikája, mely a teremtésvédelemről szól, címe Laudato si’ (Áldott légy), melyek Assisi Szent Ferenc híres, a teremtést dicsérő himnuszának szavai. Az enciklika a teremtett világ mára globálissá váló veszélyeztetettségére figyelmeztet. A pápai körlevél arra utal, hogy a mostohán kezelt és kifosztott természet „ökológiai”megtérést igényel. A környezet pusztulása az erkölcsi és kulturális romlás következménye. Gyökeres fordulatra, paradigma váltásra van szükség, amikor is az ember magára vállalja az elkötelezett felelősséget a természet védelméért, közös otthonunk megóvásával.

A körlevél kiindulópontja a zsidó-keresztény hagyomány és a legjobb tudományos eredmények.

Ferenc pápa

aggódó hangon szól a védtelen természetről és a védtelen emberről. Közös otthonunk megóvása elválaszthatatlan a nyomorúság felszámolásától. Mindenki számára biztosítani kell az egyenlő hozzáférést Földünk javaihoz. Bensőséges kapcsolat van a szegények és bolygónk törékenysége között, hisz világunkban minden bensőségesen összefügg egymással. Véget kell vetni a leselejtezés kultúrájának, mely világunkat lassan szemétlerakattá teszi. Ezen segíthet az újrahasznosítás, illetve a nem hasznosítható termékek korlátozott alkalmazása. A tiszta ivóvízhez való hozzáférés alapvető emberi és élethez való jog. A klimatikus változás globális kérdés. A klíma közjót jelent, mindenkié és mindenkiért van. Megváltozása a legszegényebbeket sújtja. A felebarátaink iránti felelősség vállalása minden civilizált társadalom alapja. A világ északi részének adóssága van a déli részével szemben, a fejlett országok felelőssége nagyobb. Minden évben növény- és állatfajták ezrei tűnnek el, melyeket gyerekeink már nem láthatnak. Meg kell őriznünk a biológiai sokféleséget, a biodiverzitást. Korlátozni kell fogyasztásunkat, mely a pénzügy szolgálatában áll, mert Földünk egyre szürkébbé válik. Dicséretesek a tudósok azon erőfeszítései, melyek a sokszínűség megőrzésére irányulnak. A zsidó-keresztény hagyomány alapján a környezet kollektív adomány, az egész emberiség öröksége, az embernek nagy a felelőssége a teremtett világgal szemben, mely a közjó része. Az emberi lét három egymással szorosan összefüggő alapvető kapcsolaton alapul, mely Istenhez, felebarátainkhoz és Földünkhöz kötődik. Az ember nem a világegyetem ura. Bármely teremtmény bántalmazása ellentétes az emberi méltósággal. Szükségünk van az egyetemes szeretetközösség tudatára, egyetemes családot képezünk, hisz ugyanannak az Atyának vagyunk a teremtményei. Ebben az összefüggésben a magántulajdonnak alárendelt szerepe van. A pápa óva int a technokráciától, mely az önmagukban értékes technikai ismereteket saját egyéni, vagy csoport érdekekben hasznosítja bármi áron. Ez döbbenetes uralmat tesz lehetővé az emberi nem és az egész világ felett, amely a természet elpusztításához és a gyengébbek kizsákmányolásához vezet. A piac önmagában nem biztosítja a társadalmi fejlődést. A túlságos antropocentrizmus, amikor az emberi lény már nem ismeri el többé saját helyes pozícióját a világ viszonylatában, a természetet egyszerű tárgyként kezeli. Ez a logika vezet el a gyermekek kihasználásához és az idősek magukra hagyásához, a kihaló félben lévő állatok bőrével való kereskedelemhez, szervkereskedelemhez, a születendő gyermekek kiselejtezéséhez. Az átfogó ökológia elválaszthatatlan a közjótól. Az ember a természet egészéhez kapcsolódik. Nincs két válság, egy környezeti és egy társadalmi, az ember mindkettőnek része és irányítója. Átfogó, mindenre kiterjedő javulást kell elérnünk a közéletben, a lakásviszonyokban, a közlekedésben, stb. Testünk révén, mely Isten ajándéka, kapcsolatba lépünk környezetünkkel és a többi élőlénnyel. Szolidáris döntéseket kell hozni a szegények irányában. Fenntartható világot hagyjunk a következő nemzedékre! Ki kell lépnünk az önpusztítás spiráljából, ideológiától független, hiteles párbeszédre van szükségünk. Az egyház nem törekszik a tudományos kérdések értelmezésére. A természetvédelmet nem lehet pusztán költségek és nyereségek alapján biztosítani, a politikai döntéshozók tanúsítsanak nagylelkű felelősséget. A környezeti nevelés hétköznapjaink szokásaira is hasson, csökkentsük a felesleges vízfogyasztást, oltsuk el a feleslegesen égő lámpákat, gyűjtsük a hulladékot szelektíven. A mértékletesség megszabadító erejű. Megéri, hogy jók és becsületesek legyünk. Ökológiai megtérésre van szükségünk! Az enciklika, mely hamarosan magyarul is megjelenik, ezen kívül még számos értékes gondolatot tartalmaz, nemcsak szakembereknek és a politikai és gazdasági élet irányítóinak, hanem mindenkinek.