Az anonimitás teszi veszélyesebbé az internetes zaklatást

Az emberek hajlamosak kipécézni másokat, gúnyt űzni belőlük, megszégyeníteni őket, ez a jelenség az interneten is tetten érhető, azzal a különbséggel, hogy a zaklató és az áldozat távolsága miatt súlyosabb mértéket is ölthet.

„Az effajta viselkedésnek a hátterében ugyanúgy azonosíthatóak azok az egyfelől tanult, másfelől frusztráció, feszültség által kiváltott negatív indulatok, magatartásformák, melyek egyébként is megjelennek egy olyan szituációban, mikor akár gyerekek, akár felnőttek zaklatnak valakit, szóval a mozgatórugók nem mások, mint egyébként a hétköznapi értelemben vett inzultálások esetében” – mondta el hírportálunknak

Mihalik Árpád

, a Szegedi Tudományegyetem Pszichológiai Intézet pszichológusa. Jelentős eltérés azonban, hogy internetes formában még változatosabb is lehet a zaklatás, mint egyébként, de a világhálón is jellemző a verbális agresszió, viszont kibővül egyes felhasználói fiókok feltörésével, jelszavak ellopásával, esetleg más nevében való tevékenykedésben. „Ez a magatartásforma megjelenhet úgy is, hogy valakit ignorálnak, nem engedik be egy csoportba, a feltett kérdésére szándékosan nem válaszolnak, ezek is olyan jellegzetes dolgok, melyeket fel lehet úgy is fogni, mint a bántalmazás egy formáját” – hívta fel a figyelmet a pszichológus. A jelenség - már csak az internethasználat gyakorisága miatt –inkább fiatalok körében fordulhat elő, ennek hátterében az is állhat, hogy a fiatalok talán jobban képesek rászállni valakire, bár ez nem kizárólagos, például egy munkahelyi zaklatásnál, egy szexista és tolakodó kolléga, aki egy kolléganőjét a munkahelyen viccekkel, megjegyzésekkel rendszeresen frusztrálja, az interneten is írhat neki, küldhet neki zavaró dolgokat. A különbség ott fogható meg, hogy a felnőttek jobban félnek attól, hogy nyoma marad áldatlan tevékenységüknek, és a hirtelen, meggondolatlan cselekvés elmarad, ami a fiataloknál még megfigyelhető. Mihalik Árpád szerint ez lehet talán az ellenszere is az internetes bántalmazásnak, egyre gyakrabban kapnak komoly visszhangot a hasonló természetű ügyek, melyeket kivizsgálnak. Bár magától adódónak tűnhet, hogy a legtöbb esetben az anonimitás nem sérül, ezáltal nem lehet tudni, hogy ki az elkövető, azonban vissza lehet nyomozni, aminek elég komoly elrettentő ereje lehet, ha nem érzi magát biztonságban egy elkövető, ha csak kis kockázata van annak, hogy kiderülhet, hogy ő a tettes, az már óriási visszatartó erővel bír.

Eltérő erőviszonyok

Egyes vélemények szerint veszélyesebb, de legalábbis olyan veszélyekkel járhat az online zaklatás, mint egy hétköznapi, akár iskolai szituáció következményei. Mindannyian hallhattunk olyan elhíresült esetekről, hogy egy serdülő egészen az öngyilkosságig jutott, mert interneten keresztül bántalmazták. Egy ilyen helyzetnek az alapja lehet, hogy megjelenik valakiről egy olyan fotó, amin kínos helyzetben szerepel, amely gyorsan terjed a világhálón, aminek köszönhetően, iskolaváltás és költözés után, hiába kezdett új közegben új életet az áldozat, az interneten keresztül ott is utolérte a kép, nem tudott elmenekülni a helyzet elől. „Ebben van a kulcstényező, hogy egy nagyobb gyerek elől haza lehet szaladni az iskolából, addig egy ilyen természetű támadás elől nem lehet elbújni, mert akárhol utolérhet minket és ez nagyon nagy lelki fenyegetés, nem csak egy gyereknek, hanem egy felnőttnek, hogy ha állandóan attól kellene rettegnie, hogy mikor bántják úgy, hogy mások számára megszégyenítő helyzetben ábrázolják. vagy valótlan dolgokat állítanak róla” – emelte ki Mihalik Árpád. Az internetes közegben is gyakran a visszatámadás csak olaj a tűzre, itt is megjelenik az áldozat és az elkövető szerepe. Előfordulhat, hogy a fizikai erejét tekintve az iskolában inkább áldozat típus az interneten, ahol a tudás és a kommunikációs készség a fontosabb teljesen

Aki belekerül egy áldozat szerepbe, az ritkán tud olyan frappánsan visszatámadni, hogy a többiek támogatását megnyerje, tehát nem érdemes visszatámadni, ugyanarra a szintre süllyedni, mint az elkövető. Nem szabad megfeledkeznünk passzív közönségről, mely az interneten még nagyobb számban van jelen, sokszor több százan, akár ezren is látják, tudják, hogy valakit zaklatnak, mégsem tesz senki semmit. Az elkövetőket úgy lehet leginkább megállítani, hogy ez a passzív közönség ez nem marad tétlen, az áldozat pedig kérheti ennek a passzív közönségnek a támogatását, hamarabb kap segítséget, hogy ha segítséget is kér, mintha megpróbál visszatámadni, felülkerekedni.

A megelőzés a leghatékonyabb védelem

Egy tanár vagy egy szülő, ha ilyennel találkozik, az elkövető esetében kiemelkedő jelentőségű, hogy szembesítsék a tényleges károkozással. „Könnyű úgy másokat bántani, hogy nem látjuk őket, sokkal nagyobb károkozásig elmegyünk, hogy ha nem szembesülünk annak az eredményével” – fejtette ki a pszichológus. Utalt arra, hogy az emberben ösztönösen vannak ilyen fékek, például, egy verekedésben, hogy ha megjelenik a vér, a látványa ösztönösen megállítja a küzdő feleket, mivel látszik, hogy sérülés keletkezett, ez érvényesül az állatvilágban is, a dominancia harc is eldől, mielőtt igazán súlyos sérülések keletkeznének. Ezek az ösztönre épülő tényezők, a látványos károk hiányozna az online zaklatás esetében, ugyanis

Ezért szükséges a szembesítés, meg kell mutatni, hogy ami nem tűnik olyan súlyosnak, az milyen károkat okozhat valójában. „Áldozatként ez egy elég nehéz helyzet, minden szülő azt szeretné, ha a gyereke ezt önállóan tudná megoldani, és gyakran a gyerek is így gondolja, ezért sokáig elhúzódhat egy ilyen dolog, mire a gyerek szól a szülőnek, hogy baj van” – fogalmazott Mihalik Árpád. A szülő számos esetben úgy dönt, hogy nem szól a tanárnak, próbálja eltussolni az esetet, hogy ne látszódjon úgy, hogy az ő gyereke gyámoltalan lenne, mert lehet, hogy ha ő beleavatkozik, akkor még inkább bántani fogja a többi gyerek, de jobb azonnal fellépni. Ha már valaki áldozat lesz, ott gyakori jelenség az, hogy egyik áldozati helyzetből esik a másikba. Az olyan fiatal, serdülő, vagy akár még kisebb korú gyerek, akit már bántottak, annak csökken az önbizalma, furcsán reagál eges helyzetekre, a furcsa viselkedéssel ismét felhívja magára a figyelmet, különcsége miatt pedig ismét áldozat szerepbe juthat. „A helyzet kulcsa a megelőzés, mert egy áldozati szerepből sokkal több idő valakit - aki súlyosan bántalmaztak - kimozdítani egy ilyen megismétlődő önsorsrontó helyzetből, mint amilyen gyorsan bele lehet ebbe kerülni, meglepően gyorsan szörnyű kár keletkezhet egy ilyen esetben, a logika azt diktálja, hogy a megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt” – nyilatkozott a pszichológus. A virtuális térben a moderátori szerepek komolyabbá tételével lehetne erősíteni a megelőzést, például egy iskolai osztály közösségi oldalon létrehozott csoportjában is lehet moderátor, aki egy olyan szabályrendszer, ami megenged, illetve tilt bizonyos dolgokat, törölhet egy-egy megjegyzést, tartalmat, kitilthat valakit a csoportból. Összehasonlítva azokat a fórumokat, vagy kommunikációs csatornákat, ahol vannak moderátorok, akik felügyelik a beszélgetéseket, és ahol nincsenek, láthatjuk, hogy ég és föld a különbség. „Nem szabad hagyni, hogy a minél trágárabb, sértőbb stílus váljon uralkodóvá” – figyelmeztet Mihalik Árpád. Online kommunikáció esetében nehezebb megakasztani egy beszélgetést, ha az nem kívánt irányba tart, mint egy olyan társalgási helyzetben, ahol több ember egyszerre vesz részt. Az interneten a hozzászólásokat olvasva valaki természetesnek veheti, hogy a beszélgetés ilyen fonalat követ, így ehhez csatlakozik - ezeket csírájában el kell fojtani és meg kell változtatni azokat a normákat, melyek hátteret biztosítanak a trágár és durva megjegyzéseknek. Ennek lehet eszköze egy örökös kitiltás egy fórumról, ami elég visszatartó erő lehet, hogy ha technikai feltételek adottak, adott esetben megakadályozzák a hozzászólást bizonyos témákhoz. Nem fogja visszatartani az elkövetőt egy olyan profil letiltása, amit egy perc alatt újra létrehozhat. „A Facebook-profiljukra vigyáznak a felhasználók, mivel sok befektetett energia van benne, érzelmileg kötődnek hozzá, sajátjuknak érzik, hogy ha el lehetne veszíteni egy etikátlan használattal a Facebook-fiókunkat, az egy igen hatékony visszatartó erő lenne” – vetette fel a pszichológus.