A Fidesz és a KDNP koszorúzással és néma főhajtással emlékezett meg az országot 95 éve ért tragédiáról az Árpád téri országzászlónál, majd Raffay Ernő történész tartott előadást.
Haág Zalán
, a szegedi KDNP elnöke szerint a keresztény ember legfőbb ismérve a jövőbe vetett hit, a bizalom, az utóbbi öt évben pedig olyan dolgok történtek az országban, amelyek reményre adnak okot. Kiemelte, hogy 95, illetve 70 év után újra helyre állhatnak a nemzet megszakadt kapcsolatai a határon túli magyarokkal a könnyített állampolgársági kérelem által. Helyi szinten fontosnak tartja
Simor Márton
két éve köztérre került országzászló emlékművét, amelyet
Semjén Zsolt
miniszterelnök-helyettes avatott fel. Habár a helyi jobboldal összefogásával, a baloldal akadályozása ellenére valósult meg az alkotás, mégis úgy véli, ez a mű az egész városé. A Himnusz elszavalását és a rövid ünnepi műsort követően a koszorúk mellett a közönség is elhelyezte az emlékezés virágait, vörös és fehér rózsákat. A megemlékezést követően a Polgári Esték vendége
Raffay Ernő
, az SZTE BTK volt oktatója, az Antall-kormány egykori államtitkára volt a KDNP-székházban. A telt házas előadás előtt
Szöllősy József
nyugalmazott koncertmester örvendeztette meg hegedűjátékával a közönséget, majd
Szőke Barnabásné
szavalta el
Szentmihályi Szabó Péter
Trianon sebei című versét. Raffay Ernő beszélgetőpartnere,
Gyimesi László
, a Fidesz szegedi elnöke kérdéseire válaszolva felelevenítette nemcsak a Trianonhoz vezető utat, hanem annak máig tartó hatásait is. A történész úgy gondolja, hogy társadalmi, politikai, etnikai és gazdasági indokai is voltak az 1920. június 4-i békediktátumnak. Véleménye szerint a világtörténelmet nagyhatalmak irányítják, s csak akkor van esélye egy kis nemzetnek, ha erős lelki szövet köti össze tagjait. Az 1867-től 1918-ig tartó időszakot az osztrák-magyar nagyhatalom korszakának tartja, hiszen ekkoriban Európa második legnagyobb állama volt a
Ferenc József
vezette dualista monarchia, amely Németországgal együttműködve a középponti (
tankönyvekben központi
) hatalmak egyike volt. 1914-ben azonban a nagyhatalmak őrlőkövei közé került, annak ellenére, hogy
gróf Tisza
már 1889-ben tartott beszédében rávilágított egy olyan háború veszélyére, amely elsöpri a monarchiát. Kiemelte, hogy Németország területének csupán 8%-át, lakosságának 11%-át vesztette el, míg Magyarország esetében az előbbi 70% fölé rúgott, s egyben népességének kétharmada is idegen uralom alá került. Az Osztrák-Magyar Monarchiának azért kellett megszűnnie, mert a franciák nem akarták, hogy Németországnak erős szövetségese legyen a térségben, de
Hitler
mégis ki tudott robbantani egy újabb súlyos világháborút. A békediktátum szigorúsága ellenére Raffay úgy véli, részben szerencsésen jártunk, hiszen a bukaresti béke szándékai szerint most a Belvárosi hídon lenne a határ, Újszegedet pedig Romániához csatolták volna. Kramář, Csehszlovákia első miniszterelnökének szándékai szerint nem maradt volna Magyarországból más, csak Budapest és környéke. Raffay úgy véli, a magyar kérdés mindig aktuális marad a szomszédos országokban. Egy 1986-ban olvasott tanulmány alapján úgy gondolja, ha fennmaradnak az 1910-es népesedési és magyarosodási trendek, ma 40 millió magyar élne a Kárpát-medencében. Kritizálta a
Károlyi Mihály
vezette Népköztársaságot és az azt követő Tanácsköztársaságot, véleménye szerint az előbbi későn ismerte fel a helyes utat, a fegyveres honvédelmet, míg az utóbbi csak súlyosbított az addigi helyzeten, hiszen a kommunizmus rémével fenyegette Európát. "Rossz kormány rossz döntéseinek mindig a nép issza meg a levét" – zárta előadásának e részét. Gyimesi László kérdésére válaszolva kifejtette, két történelmi folyamat érdemel említést a magyarság sorsának alakulásában. Az első
Churchill
és
Sztálin
moszkvai egyezménye, amely Kelet-Közép-Európát a szovjet érdekszférába utalta. Ennek okán visszaálltak az 1938-as, azaz a trianoni határok, sőt további három falu Csehszlovákiához került. Egyben az egész Kárpát-medencében - beleértve hazánkat is - felléptek a polgári magyar nacionalizmus ellen. E fellépés, amely állandó volt a Rákosi- és Kádár-korszak alatt, és csak a rendszerváltozással szűnt meg Magyarországon.
A második az ezt követő időszak, amelynek idején a három utódállamból kettő felbomlott. Románia esetében habár a hadsereg és a belügy ellentéte nagy volt
Ceaușescu
bukása után, Erdély kérdésében összezár minden politikai oldal. Raffay szavai szerint „Erdély autonómiájára akkora az esély, mint egy lakatlan szigeten a tömegverekedésre”, mégis fontos e kezdeményezés támogatása, hiszen így adhatunk reményt a külhoni magyaroknak. Sajnálja, hogy nem éltünk Csehország és Szlovákia szétválása idején a katonai beavatkozás lehetőségével, mivel ekkoriban 10-12 hónapig de facto nem létezett szlovák hadsereg. Annak ellenére gondolja ezt így, hogy elismeri a szlovákok jogát saját államra, de egyben félti is a Felvidék déli részén élő magyarokat. Elmondta, a délszláv háború kitörésekor a fegyverek küldése mellett érdemes lett volna a horvátokkal szövetséget kötni, vagy később az 1999-es koszovói válság idején beavatkozni. Elárulta azt is, tudomása szerint
Leonyid Kucsma
, az első ukrán elnök hajlandó lett volna tárgyalni Kárpátalja területéről. Raffay Ernő úgy véli, a történelem mindig hoz lehetőséget, napjainkban azonban máshogy kell dolgozni. A Nemzeti Összetartozás Napját, az állampolgársági intézkedést és a határon túlra irányuló kötelező középiskolai kirándulások lehetőségét mind kiváló lépéseknek tartja. A beszélgetést követően a volt honvédelmi államtitkár válaszolt a hallgatóság kérdéseire, majd dedikálta könyveit.
A magyarság legnagyobb huszadik századi tragédiájáról emlékezett meg a szegedi kormányoldal http://szegedma.hu/?p=543864 Posted by Szegedma Hírportál on 2015. június 3.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.