Jeles néprajzkutató és hithű kommunista - hogyan emlékezzünk Ortutay Gyulára?

A folklór nemzetközi hírű kutatójaként jelentős tudományos érdemekkel bír Ortutay Gyula, a szegedi néprajzkutató ugyanakkor tevékeny részt vállalt egy szovjet típusú diktatúra magyarországi kiépítésében. Hogy mindenki kommunista volt abban az időben, aki vinni akarta valamire? Bálint Sándor példája igazolja ennek az ellenkezőjét.

Az Országgyűlés 2013-ban módosította az önkormányzati törvényt, melyben deklarálták: nem viselheti közterület, illetve közintézmény olyan személy nevét, aki “a 20. századi önkényuralmi politikai rendszer megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett”. Ennek értelmében

az SZTE Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium névváltoztatását kezdeményezte

Rétvári Bence

államtitkár, amely több

,

és

követően nagy valószínűséggel az SZTE Gyakorló Általános Iskolája és Gimnáziuma név alatt működik tovább a következő tanévtől. Még el sem csitultak a Ságvári-iskola kapcsán felkorbácsolódott kedélyek, mikor a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ bejelentette: a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalása értelmében

Ortutay Gyula nevét sem viselheti

a szegedi kollégium. A gimnázium átnevezése ellen is ágálók szinte azonnal felemelték hangjukat Ortutay védelmében, de mielőtt ítélkeznénk, nézzük csak meg, ki volt valójában a szegedi gyökerű néprajzkutató?

A nemzetközi hírű néprajzkutató

"Ortutay Gyula vitathatatlanul nagy alakja a magyar néprajztudománynak, munkássága – akadémiai szinten is – előrevitte a tudományágat" - mondta el a SZEGEDma.hu portálnak

Miklós Péter

történész, a hódmezővásárhelyi Emlékpont vezetője. Ságvárival ellentétben Ortutay legalább valóban rendelkezik szegedi gyökerekkel: édesapja,

Ortutay István

a Szegedi Napló című napilap szerkesztője volt, Ortutay Gyula is városunkban nőtt fel. Középiskolás éveit a piaristáknál töltötte, majd az akkor Ferenc József Tudományegyetemként működő szegedi universitason tanult tovább magyar–latin–görög szakon -

Solymossy Sándor

előadásaival itt került közelebb a néprajzhoz is. Jó kapcsolatot ápolt az egyetem baloldali értelmiségével, közöttük

Radnóti Miklóssal, Baróti Dezsővel

és

Buday Györggyel,

akikkel egyetemben megalakította a tudomány- és irodalompártoló Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumát. A népmesék és népballadák szövegvilágának filológiai jellegű összehasonlító vizsgálatának jelentős alakja volt, amely miatt a néprajztudomány joggal tartja számon nemzetközi szinten is.

A kisgazdák közé ékelődött kommunista

Miklós Péter ugyanakkor fontosnak tartja különválasztani a kollégium névadójának tudományos tevékenységét és politikai működését. Formailag Ortutay 1943-tól tagja volt a polgári értékrendszert képviselő Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártnak (FKgP), egyre jobban szorgalmazta azonban a szoros, feltétel nélküli együttműködést a Magyar Kommunista Párttal. A látszólagos közeledés nem volt véletlen, 1945 tavaszától ugyanis már titkos tagja volt

Rákosi Mátyás

kommunista körének és szerepet vállalt az FKgP felmorzsolásában és a kommunisták hazai megerősödésében egyaránt.

A Boldogasszony sugárúton található Szegedi Ortutay Gyula Városi Kollégium

Formailag a kisgazdapárt jelöltjeként, a gyakorlatban azonban a kommunista párt tagjaként vallás- és közoktatásügyi miniszterként dolgozott 1947 és 1950 között – ebben az időszakban államosították az egyházi iskolákat, amely jelentősen visszavetette a közoktatás színvonalát is. “Vezető politikai befolyását mindvégig megőrizte, 1970-től 1978-ig az országgyűlés kulturális bizottságának elnöke, 1958-tól egészen haláláig pedig a Népköztársaság Elnöki Tanácsának is tagja volt. Élete folyamán tevékenyen szerepet vállalt egy szovjet típusú diktatúra magyarországi kiépítésében, Rákosi politikai szövetségesként tekintett rá” – hangsúlyozta Miklós Péter. 2010-ben megjelent, háromkötetes naplójában jól nyomon követhetőek egyébként mind a politikai útkeresései, mind pedig kortársairól vallott, sokszor bíráló nézetei. Mondhatnánk, hogy az aktív párttevékenység elengedhetetlen eszköze volt az előrelépésnek ebben a korszakban, Ortutay számos kortársa azonban ennek ellenkezőjére szolgáltat példát. “Az ő generációjából nagyon sokan nem ezt az utat választották, élükön

Bálint Sándor

néprajzkutatóval, aki élete végéig hű maradt keresztény gyökereihez, s 1945 és 1948 között, mint kereszténydemokrata parlamenti képviselő, politikai szerepet is vállalt. Kortársai közül ő a legjobb példa rá, hogy volt lehetőség a tudományos előrelépésre anélkül is, hogy a Rákosi-korszak kiszolgálójává vált volna az ember” – tette hozzá a történész.