Pozsgay Imre Szegeden: A szocialista rendszer életképtelen volt + FOTÓK

Pozsgay Imre, a magyar rendszerváltás emblematikus figurája volt a Közéleti Kávéház vendége a Visszatekintés az elmúlt negyed századra című rendezvényen szerda este a SZAB Székházban. A politikussal folytatott beszélgetésen Mihail Gorbacsov és Grósz Károly szerepe mellett az 1956-os forradalom, a menekültkérdés és az alkotmányozás is felmerült.

A

Szalay István

volt szegedi polgármester, a Közéleti Kávéház kuratóriumának elnöke által moderált rendezvény első témafelvetése

Mihail Gorbacsov

, a Szovjetunió utolsó vezetőjének szerepével volt kapcsolatos.

Pozsgay Imre

kiemelte, hogy az SZKP volt főtitkáráról csak sértetten tud szólni, mivel 1989-90 folyamán a magyar politikus előtt minden ajtó nyitva állt, kivéve Mihail Gorbacsové. "Mint később a nyilvánosságra hozott KGB aktákból kiderült, a titkosszolgálat óva intette a szovjet vezetőt a velem való találkozástól, mivel ragadós példának tartottak és féltek attól, hogy a szemléletem ráragad Gorbacsovra" - mondta el Pozsgay Imre. Érdekességként említette, hogy amíg Mihail Gorbacsov

Kádár Jánost

a huszadik század legnagyobb európai államférfijának tartotta, addig a magyar pártfőtitkár nem szívlelte a szovjet vezetőt, mert kiütötte Kádárt a leginkább reformer szocialista vezető szerepéből.

Negyed évszázada...

Mihail Gorbacsov, bár a történetírás a szocializmust megreformálni kívánó vezetőként tartja számon, hazájában igen népszerűtlen, a birodalom elvesztőjeként tekintenek rá, ezt igazolja, hogy amikor elindult az elnökválasztáson, egy százalékos eredményt tudott elérni. "Ami Gorbacsov világnézetét illeti, hisz benne, hogy a kommunizmus az emberiség jövője, csak a megfelelő módon kell kivitelezni" - fejtette ki Pozsgay Imre, aki szerint a Szovjetunió születési hibája folytán életképtelen volt, a rendszer nem bírta el az innovációt, ezért forgatta ki sarkaiból a nagyhatalmat Gorbacsov reformkísérlete. A szovjet vezető pozitív megmozdulásaként emelte ki Pozsgay Imre azt, hogy lefogta a Vörös Hadsereget, mely ugyan akkor már számított a legfejlettebb haderőnek, azonban Európában jelentős problémákat tudott volna okozni, ha bekapcsolódik a hatalmi harcokba. Mindezek mellett az SZKP főtitkára sem volt szent, Gorbacsovban is dolgoztak a birodalmi ösztönök, 1988-ban Litvániában még fegyverrel vette élét a tiltakozásoknak, azonban elkövetett egy belpolitikai hibát: nem figyelt arra, hogy egy tagköztársaság élére onnan származó vezetőt nevezzen ki, egy ilyen melléfogás nyomán alakult ki Kazahsztánban konfliktus a '80-as évek végén.

A beszélgetés további részében

Grósz Károly

személye került terítékre, aki Kádár Jánost követte az MSZMP élén. Pozsgay Imre szerint Grósz csak eljátszotta a reformert, amíg Svájcban a reformok mellett állt ki, addig Magyarországon belháborúval járó fehérterror rémét vetítette előre elhíresült beszédében, és harcra szólított fel a rebellis elemek ellen. "Meg akartam akadályozni a Grósz Károly által meghirdetett mozgósítást, ami a Munkásőrség és más erőszakszervezetek bevetését is hozhatta volna, ezért a rendszer pillérét kellett megingatni, azt a teóriát, miszerint 1956-ban a szovjet csapatok egy ellenforradalomtól védték meg az országot és a rend helyreállítása érdekében segítették hatalomra Kádár Jánost" - magyarázta híres 1989. januári kijelentését Pozsgay Imre, aki saját bevallása szerint az 1956-os események népfelkelésként, illetve a szovjet bevonulást intervencióként való megnevezésével meggyalázta a szovjet beavatkozást, ami ideológiai alapon valóban a rendszer bomlásának egyik sarokköve volt.

... és napjainkban

Pozsgay Imre szerint sikeresen ment végbe a rendszerváltás, a diktatúra megszűnt, a megszálló szovjet csapatok elhagyták az ország területét, valamint kialakult a többpártrendszer, azonban akad, ami nem változott: a magyar társadalom mentalitásának problémái, és azok közül is a legnagyobb: a csodavárás. A politológus kiemelte, hogy a rendszerváltás előtt sokan hitték azt, hogy a demokrácia egyet jelent a jóléttel, azonban a nagy események után kiderült, hogy ez korántsem fedi a valóságot. Pozsgay Imre szerint a rendszerváltást követően ezen a csodaváráson kellett volna túllépni, mert az egyet jelent a tétlenséggel. Előkerült az aktuális közbeszédben egyik meghatározó téma, az országba érkező menekültek ügye. Pozsgay Imre nem tekint kiemelt problémaként a menekültkérdésre, mivel Magyarország csak tranzitország a folyamatban nem úti cél, ez utóbbit abban tekintetben nagyon problémának tartja, hogy a magyar gazdaság nem rendelkezik olyan mutatókkal, hogy vonzó legyen. A magyar határokat érő migráns nyomásnál nagyobb gondként említette az egész Európára nehezedő bevándorlást, ami felborítja a kontinens kulturális rendjét. Utolsó témaként a 2011-es alkotmányozási folyamatra tért ki az előadó, ugyanis 2010-ben

Orbán Viktor

többek között Pozsgay Imrét is felkérte az új alkotmány kidolgozására, és az Alaptörvény cím is a politológustól származik. Pozsgay Imre kifejtette, hogy kiemelt részként kezeli az Alaptörvény preambulumát, a bevezetőt, mely a Nemzeti hitvallás címet viseli, valamint megemlítette, hogy az alkotmányozási folyamatban a köztársasági elnök jogköreinek bővítését és törvényhozás kétkamarássá tételét szorgalmazta, valamint azt az alapvetést, hogy alkotmányt csak alkotmányozó nemzetgyűlés fogadhasson el, azonban ezen javaslatai nem valósultak meg.