Közélet

A lengyel-magyar barátság legfényesebb napjai elevenednek meg a Millenniumiban + FOTÓK

2015. március 25., szerda

A hatvanhárom napig tartó, véres varsói felkelésről nyílt tárlat Szegeden - nem csak a katonák, de azok a hétköznapi hősök és áldozatok is megelevenednek a Millenniumi Kávéház tablóin, akik a történelemkönyvek lapjain nem szerepelnek.

Egy emberként kelt fel a megszálló hatalom ellen az illegálisan szerveződő Honi Hadsereg és a lengyel főváros lakossága 1944. augusztus 1-jén. A varsói felkelés alig hatvanhárom napig tartott csupán, a lengyel nép történetében mégis kitörölhetetlen nyomot hagyott - ahogyan a magyarokéban is, hiszen a két nemzet híres barátságának újabb szép példáit hozták a varsóban történtek. A Lengyel-Magyar Kulturális Egyesület és a Csongrád Megyei Levéltár jóvoltából egy Magyarországon eddig be nem mutatott tárlatot nyitottak meg kedd délután a Millenniumi Kávéházban.

A szőregi csata és '56 őrzi Szegeden a lengyel nép barátságát

A húsz tablóból álló anyagot a Varsói Felkelés Múzeuma bocsátotta a Csongrád Megyei Levéltár birtokába, akik magyar nyelvre fordították, illetve egy 21-kel is kiegészítették. Itt azoknak a lengyel pilótáknak állítanak emléket, akik magyar légi folyosókat használva vállaltak veszélyes berepüléseket a varsói felkelők ellátásáért. Ruzsa, Szentes és Bácsbokod felett is kilőttek a németek ilyen repülőket, hősi halált halt pilótáira emlékezhetünk a kiállításon. "Ez a kiállítás a szabadságról szól. Arról a drága kincsről, amelynek értékét a lengyelek közel 1100 éves államiságuk során megtanulták becsülni" - mondta el a nyitóünnepségen

Biernacki Karol

, a Lengyel Köztársaság tiszteletbeli konzulja. Kiemelte: a varsói felkelés nem csak a lengyelek számára volt fontos, egyetemes ügye a szabadság iránti elkötelezettség.

Juhász Tünde

kormánymegbízott szerint a két nép történelmét erős szálak fűzik egymáshoz, az "együtt harcol, s issza borát" kifejezés nem csupán üres szólás, de hitvallás volt a századok során. A második világháború néhány éve alatt visszaállt lengyel-magyar határon katonai és humanitárus segélyeket is nyújtottunk szomszédainknak, a magyar katonák pedig segítették a varsói felkelés ügyét. Csongrád megye is őrzi a lengyel-magyar barátság számos ékes példáit: az 1848-49-es szabadságharc során itt, Szőreg közelében is kardot rántottak oldalunkon történelmi jóbarátaink, igaz

Dembiński

lengyel tábornok akkor vereséget szenvedett a

Haynau

vezette császári csapatoktól. 1956-ban a szegedi fiatalok szívében is a nyáron kirobbant lengyel forradalom szította a tüzet, illetve azok a lengyel diákok, akik Szegeden vendégeskedve biztatták az itteni fiatalokat, hogy álljanak ki igazukért.

Az est díszvendége Szalai Attila újságíró volt, aki évekig dolgozott a Varsói Magyar Nagykövetségen és nemrégiben vehette át az ország egyik legrangosabb kitüntetését, a Lengyel Kultúráért Érdemrendet. A varsói felkelés kapcsán a keleti frontról Lengyelországba visszavonult magyar katonákról beszélt, melyek között édesapja is szolgálatot teljesített. Elmondása szerint a felkelés kezdetekor a német csapatok körgyűrűt vontak a város köré, mivel azonban nem voltak elegen hozzá, így a magyar csapatokat is bevonták. Ők azonban az évszázados lengyel-magyar viszony szellemében nem voltak hajlandóak fegyvert fogni a felkelők ellen, sőt segítették is őket: a harcokban megsérült lengyeleket magyar orvosok látták el, és amíg lábadoztak, a magyar honvédek egyenruháját húzták rájuk. A magyarok által ellenőrzött részeken szabadon járhattak-kelhettek a felkelők. Miután a magyar csapatokat kivonták Lengyelországból, azok 500 sebesültet is magukkal vittek a lengyel felkelőkből, magyar egyenruhába bujtatva - mondta el Szalai Attila.

"Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki!" - A lengyel-magyar barátságot méltatták a varsói felkelésről nyílt szegedi tárlaton.
Posted by Szegedma Hírportál on 2015. március 25.