Kothencz János: Az embernek kell formálnia a politikát

Tarjánban és más lakótelepi városnegyedekben is egyre komolyabb aktivitást valósít meg a L.É.T., vagyis a lakótelepi emberekért tevékenykedő önkéntes mozgalom. A L.É.T. mozgalom életre hívóját és vezetőjét, Tarján II. városrész önkormányzati képviselőjét, Kothencz Jánost kérdeztük a Szegedet érintő aktualitásokról.

- Hogyan látja Szeged lehetőségeit a nemrégiben elfogadott költségvetés tükrében?

- Nem gondolom, hogy akadna olyan képviselő az ország önkormányzataiban, aki valaha is azt mondhatta volna, hogy az adott év költségvetése optimális, és minden rendben van. Politikai éráktól függetlenül soha nem lehettek kellőképp elégedettek a települések képviselői. Természetesen a mi szegedi költségvetésünk is lehetne sokkal inkább jövőbe mutatóbb. Nyilvánvaló az is, hogy a költségvetést nagyban meghatározzák a város bevételi lehetőségei és szükséges kiadásai egyaránt. A legutóbbi közgyűlésen komoly feszültségekkel teli vita bontakozott ki - személyeskedésektől sem mentesen -, amit leginkább két egymásnak feszülő világlátás, illetve szemléletmód indukált. Az egyik fél arról beszél, hogy nincs miből költeni, mert az állam elvette a pénzt. Persze azt nem teszi hozzá, hogy a pénz alapját képező feladatot is javarészt magára vállalta ugyanez az állam. A másik fél a lehetőségek bővítéséről és fejlesztésekről beszél, miközben nincs meg a kezében az az illetékességi jogkör, mely alapján ezeket realizálhatná, és amely fejlesztésekből akár többletbevételhez juttathatná a várost. Az egyik a maga valóságlátása alapján racionalizálni kíván, és megszorításokat eszközöl, míg a másik arról nyit disputát, mennyivel több bevétele lehetne a városnak, ha ide lennénk képesek vonzani a munkahelyteremtés szempontjából is fontos befektetőket. És máris előkerülnek a lehetséges iparosítással kapcsolatos felvetések stb.

Tulajdonképpen egy közgyűlést néző szegedi polgár akár mindkét félnek értheti az igazát. Valamit azonban mégis hiányolnak az emberek. A kölcsönös tiszteletet és a kooperációra való készséget, magáért a városért. Gyakorlatilag „szemet szemért” harcot vívnak a képviselők, amiben a közgyűlés végére mindenki megvakul, és ami még ennél is elszomorítóbb az az, hogy a szándékos sértegetéseknek sem szab senki határt. Pedig ideje volna. Ebben akár a közgyűlés elnöke is példát mutathat. Ami az idei évet illeti, nos, a költségvetés előterjesztésének módja – a rendelkezésre álló idő szűkös volta, a költségvetés terjedelme, szerkezete – szinte kizárja az érdemi hozzászólások lehetőségét is. Ami azonban még így is világosan látható: a jövőkép hiánya. Ebből a büdzséből semmiféle koncepció, kitörési irány nem olvasható ki. Nyoma sincs a gazdaság élénkítésére, a helyi bevételek növelésére, a kiadások elviselhető racionalizálására mutató jeleknek. Ráadásul, amint azt a civil szervezetek legutóbbi közleménye is mutatja, képtelenség ebből az anyagból hitelt érdemlően megállapítani, hogy valójában hogyan is fest Szeged pénzügyi állapota. Túl azon, hogy a mi frakciónk nem vesz részt személyeskedő parttalan vitákban, igyekeztünk hozzátenni mi is a magunk további szempontjait az idei év költségvetéséhez. Ennek egy részét el is fogadták. Összességében úgy érzem, sokkal inkább a város lehetőségei bővítésében és a meglévő adottságok nyitottabb módon történő kihasználásában kellene keresni a fejlesztési lehetőségeket. Számtalanszor felhívtam már a figyelmet arra, hogy Szegednek a közvetlen térségével összefogásban is volnának további lehetőségei. A város földrajzi adottságai (akár a határközelség vagy a Homokhátság mezőgazdasága) komolyabb perspektívát nyújthatnának Szeged számára. Persze ehhez is kooperációra volna szükség. Komolyabb együttműködésre a térséggel és magával a kormányzattal. Ki kell merni mondani, hogy Szeged népessége fogy. Márpedig igazi jövőt adó fejlesztések nélkül azt fogjuk észrevenni, hogy kiüresedik a város. Talán még nem késő újragondolni a hozzáállásunkat az együttműködés terén. Valójában a pártpolitikai csatározások és személyeskedések helyett akár kooperálni is lehetne a városért. Ehhez persze félre kellene tolni a sértettséget, gőgöt és az arroganciát. Mindig azt halljuk, hogy a politika természete ilyen meg olyan. Többen ezzel indokolják a saját viselkedésük miértjét. Szerintem pedig az embernek kell formálnia a politikát, és nem a politikának az embert.

- A legutóbbi közgyűlésen jelentették be, hogy a Fidesz-L.É.T. frakció vezetését Nógrádi Tibor veszi át öntől az ön megnövekedett feladatai miatt. Mi áll még esetleg a döntés hátterében?

- Ez csupán technikai lépés semmi több, hiszen frakciónk akár bármely tagja vezethetné képviselőcsoportunkat. Minden tagunk alkalmas rá. Semmilyen egyéb jelentősége nincs. Ahogyan

Nógrádi Tibor

képviselőtársam is elmondta, valóban többletfeladatokat vállaltam, így a megnövekedett tennivalók mellett már kevésbé jut időm a tematikus frakciómunkát szervezni. Azt mindenki tudja, hogy a frakcióvezető nem csupán attól vezető, mert megszólalhat a közgyűlésben ilyen titulusban. Hiszen bármelyikünk elmondhatja a véleményét a különböző napirendeknél. A frakcióvezető ugyanakkor szervezi is a csoport munkáját, és lehetőség szerint tematizálja is azt. Nos, erre az utóbbi időben nekem kevésbé volt lehetőségem, így abban állapodtunk meg, hogy Nógrádi Tibor veszi át ezt a feladatot. Ennyi az egész. Mindent ugyanúgy folytatunk, ahogy elkezdtük. Tisztességesen, ügyek mentén és konstruktívan igyekszünk politizálni a jövőben is.

- Milyen programok valósulnak meg a L.É.T. mozgalom tevékenységében?

- A jó hírem az, hogy óriási hiányt pótol a L.É.T. önkéntes mozgalom. Lassan a harmadik állandó idősek klubját indítjuk el, ami azért is öröm, mert egyre többen és többen csatlakoznak ehhez a kezdeményezéshez. Döbbenetes megtapasztalni, hogy mennyi idős embertársunk él magányosan. Így érthető az is, hogy miért vágynak közösségi élményekre. Az utóbbi időben a szegedi média többször is beszámolt már ezekről a programokról. Ugyanilyen fontos a L.É.T. számára a fiatalok és a családok sorsának segítése is. Említhetném még a munkanélküliekért hozott erőfeszítéseinket. Csak az utóbbi egy hónapban több mint egy tucat ember számára tudtunk találni munkahelyet, és így segítettük hozzá őket a kenyérkeresethez. Fontos, hogy egy olyan kulturális programhálót építsünk fel, mely állandó élményt nyújt minden lakótelepen élő generáció számára. Tarjánban hamarosan megnyílik az a közösségi centrum, ami az itt élő emberek számára a legkülönb igényeket is képes lesz kielégíteni. Természetesen folytatjuk a különböző élelmiszer- és szociális segélyakcióinkat is. Jómagam évtizede napi kapcsolatban állok hátrányos helyzetű, rászoruló embertársainkkal. Legtöbbjüket személyesen, név szerint ismerem. A fanyalgóknak talán nehezen elképzelhető, de sajnos sokan vannak olyanok, akiknek tényleg komoly segítséget, sokszor utolsó szalmaszálat jelent az általunk adományozott élelmiszer, hogy kihúzzák a hónap végéig. Azt se felejtsék el, hogy az élelmiszerosztás hosszú évek óta folyamatosan működik és működni is fog. Hosszasan sorolhatnám azt a sok tucat programot és kezdeményezést, amit a L.É.T. önkéntes mozgalomnak hála ma már ezrek élvezhetnek a lakótelepeken. Közösséget építünk. Mindezt teljesen önkéntes alapon tesszük, és nagy szeretettel. A lakótelepeken élőket nem érdeklik pártpolitikai szempontok. Őket az érdekli, hogy van-e, aki törődik velük. Mi erre a törődésre és karitativitásra törekszünk. Hiszem, hogy azok vagyunk, amiért kiállunk. A csapatommal együtt mi a lakótelepeken élő embertársaink szolgálatáért állunk ki. Nagy öröm számomra, hogy napjainkra már több mint száz, a lakótelepeken élő segítő önkéntese van a L.É.T. mozgalomnak.

- Az utóbbi időben arról is tájékozódhattak a szegediek, hogy ön lobbizik a kormányzatnál különböző területeken Szeged városáért. Legutóbb a szociális duálképzés témájában.

- Igen, ez valóban így van. Fontosnak érzem, hogy szeretett városunk részese legyen azoknak a lehetőségeknek, amelyek más városokban már éreztetik pozitív hatásukat. Ilyen többek közt a duálképzések témája. Sokan ennek a jelentőségét talán kevésbé értik. Ez a képzési mód alapvetően azt a célt szolgálja, hogy már a képzés ideje alatt olyan gyakorlatközpontú oktatás valósuljon meg, ahol a gyakorlatot biztosítani képes vállalat egyben leendő munkahelyként is szolgálhat a kikerülő szakember számára. Ennek óriási munkaerő-piaci jelentősége is van. Ugyanezt a sémát a szociális szektorra is ki lehet szélesíteni. Vagyis a szociális területen tanuló, képződő hallgatók a befogadó intézményrendszereknél akár munkára is találhatnak a végzettségük megszerzését követően. Ebben tudnia kell kooperálni a gyakorlatot biztosító intézménynek és az oktatást végző iskolának. Ha meggondoljuk, hogy a szociális szférában a szakmai társadalom egyre inkább elidősödő tendenciát mutat, úgy talán érthető, hogy az új szakmai generáció számára mennyire hasznos és életszerű lehet egy ilyen modell. Szeged esetében ez különösen is igaz, hiszen mindent egybevéve komoly szociális ellátórendszere van a városnak. Nem mindegy, hogy a szakemberek munkahelyre találnak-e városunkban. Természetesen nemcsak a felsőoktatási államtitkársággal, de a szociális, köznevelési, sport és számos más terület szakállamtitkárságánál is igyekszem lobbizni a szegedi érdekekért.

- Nem furcsállják ezt pártpolitikai berkekben?

- Semmi rosszallással nem találkoztam ez ügyben. Szerintem az volna a furcsa, ha nem így tennék. Úgy gondolom, mindenekelőtt emberek vagyunk, szegediek, akik ebben a városban is jobb sorsra érdemesek. Sokadik a sorban, hogy ki milyen pártállású. A szegedi emberekért lobbizom. Értük küzdök. Talán nincs akkora érdekérvényesítő lehetőségem, mint egy kormánypárti polgármesternek, de úgy érzem, hogy amit csak ki lehet harcolni szegednek, azt igenis meg kell próbálni, függetlenül attól, hogy milyen pártpolitikai szempontok a mérvadóak egyesek fejében a várossal kapcsolatban. Szerintem ez így helyes. A jövőben is erre fogok törekedni.

- A tarjáni városrészben minden héten képviselői fogadóórát tart. Mi az oka ennek a gyakoriságnak?

- Mindenekelőtt a lakossági igény. Meg kellett tapasztalnom, hogy a fórum jellegű alkalmak kevésbé érdeklik az embereket. Nem annyira személyes, nincs akkora tere az egyéni problémák átbeszélésének. A fogadóórák erre sokkal inkább alkalmasabbak. Jobban elmerik mondani a lakosok a nehézségeiket. Minden héten szombaton 9.00-tól fogadóórát tartok. Az első terv szerint 11.00-ig tartott volna, de olyan még nem volt, hogy délután 15.00-nál hamarabb be tudtam volna fejezni. Egymásnak adják az emberek a kilincset. Nagyon sokrétű az a problémakör, amiben igyekszem mindenki számára segítséget nyújtani. A legkülönb ügyekkel keresnek meg. Az esetek túlnyomó részében viszonylag gyorsan tudunk támaszt nyújtani. Persze vannak olyan helyzetek is, ahol napokig, esetleg hetekig tart, mire rendezni tudjuk egy-egy lakos ügyét. Fontos szerepet kap a munkám során a munkaügyi központtal való kapcsolat, a jogi segítségnyújtás, a közös képviseletek ügyei és természetesen a szociális esetek. Nagyon jó érzés megtapasztalni az emberek bizalmát és azt, hogy mekkora örömöt jelent számukra, amikor megoldódnak a problémáik. Teszem a dolgom…