Devizahitelek: megjelent a jó adósokkal való elszámolás módszertanáról szól MNB-rendelet

Megjelent a Magyar Nemzeti Bank (MNB) első rendelete arról, hogy a pénzügyi intézményeknek hogyan kell elszámolniuk ügyfeleikkel az árfolyamrés semmissége és az egyoldalú szerződésmódosítások miatt keletkezett túlfizetéseket. A rendelet a kihirdetését követő napon lép hatályba.

A Magyar Közlönyben pénteken publikált jogszabály kizárólag a problémamentes szerződések elszámolására terjed ki, vagyis azon fogyasztói kölcsönszerződésekre kell alkalmazni, amelyek esetében a fogyasztónak nincs és a szerződés fennállása alatt sem volt a szerződésből származó fizetési késedelme, továbbá nem áll vagy állt fizetéskönnyítő program vagy kedvezmény hatálya alatt. A fizetéskönnyítő program a rendelet szerint olyan - futamidő módosításnak nem minősülő - megállapodás a pénzügyi intézmény és a fogyasztó között, amelynek eredményeként a fogyasztó havi törlesztési kötelezettsége a korábbihoz képest csökkent. Kedvezménynek számít minden olyan vagyoni előny, illetve juttatás, amely abból származik, hogy a pénzügyi intézmény tőkét, kamatot, illetve díjat engedett el vagy kedvezményes árfolyamot alkalmazott, és ennek következtében a fogyasztó fizetési kötelezettsége mérséklődött. Az ügyfelek túlfizetéseit tőke-előtörlesztésként kell elszámolni. A pénzügyi intézmények három módszertan közül választhatnak - ezek teljesen azonos eredményre vezetnek -, de minden szerződés esetében a kiválasztott módszert kell alkalmazniuk. A már megszűnt kölcsönszerződések esetében csak azokra kell kiszámítani az árfolyamrésből és egyoldalú szerződésmódosításból származó túlfizetést, amelyek a 2014. évi XXXVIII. törvény szerinti elévülési időn belül szűntek meg. Az árfolyamrésre vonatkozó számítást nem kell elvégezni az azonos devizanemben nyilvántartott vagy nyújtott és törlesztett kölcsönök esetében, valamint ha a fogyasztó a törlesztőrészletet a hitelnyújtás devizanemében fizette meg (az érintett törlesztőrészletek esetében) vagy a forint kölcsönszerződések esetében. Az elszámolási törvény szerint a bankoknak minden olyan esetben elszámolási kötelezettségük van, amelyben a törvény hatálya alá tartozó fogyasztói kölcsönszerződés még nem szűnt meg, vagy 2009. július 26. után - azaz az első devizahiteles törvény hatálybalépését megelőző öt éven belül - szűnt meg. Elszámolási kötelezettségük van akkor is, ha a szerződés 2009. július 26. előtt szűnt meg, de abból el nem évült követelés származik. Azokra, akiknek az ingatlanát megvette a Nemzeti Eszközkezelő, valamint az árfolyamgátba belépettekre speciális szabályok vonatkoznak. Előbbiek esetében a főszabály az, hogy a pénzügyi intézményeknek nem kell elszámolniuk a fogyasztóval, az eszközkezelőnek azonban járhat visszatérítés. Az árfolyamgátba belépettek esetében a fogyasztói követelést az esedékessé vált és lejárt tartozások elszámolása után elsősorban a gyűjtőszámla-hitel, a fogyasztói követelés ezt esetlegesen meghaladó részét pedig a gyűjtőszámla-hitelhez kapcsolódó devizahitel-tartozás terhére számolják el.